Volt-e Jézusnak osztálytársnője? Hol fedezték fel a nyomtatást Gutenberg előtt? Ki volt Heraklész ellensége? Minek a része a sziklevél? Mit őriztek Vesta istennő templomának papnői? Mi a lá hang kézjele? Ilyen kérdésekre kell válaszolnia a TV2 Okosabb vagy, mint egy 5.-es? című vetélkedőjében a játékosoknak. A kérdések mindegyikét az általános iskola első öt osztályának tananyagából válogatták össze, a felnőttek viszont rendre „megbuknak” a válaszadásban.
Az augusztus végén indult heti játékos vetélkedő az amerikai FOX csatornán februárban debütált műsor „importálása”, amelynek jogait már több ország televíziócsatornája is megvásárolta – mondta el a FigyelőNetnek a műsor kreatív producere, Kalmár András.
Behatárolt ismeretanyag
A kvízshow-ban kisiskolások közreműködésével felnőttek játszanak. Aki helyesen válaszol, annak jelentős pénznyeremény üti a markát, aki viszont alulmarad, annak a kamerába kell mondania: hogy nem vagyok okosabb egy 5.-esnél. 
Még senki nem vitte el a 30 milliót
Erre a vetélkedőre sokkal jobban fel lehet készülni, mint mondjuk, egy Legyen Ön is milliomosra, véli Kalmár, hiszen itt az ismeretanyag behatárolt: csak azt kérdezhetik, ami az 1–5. osztályos tankönyvekben szerepel.
Csapjunk a homlokunkra
Kalmár András a FigyelőNet kérdésére egyébként megerősítette, hogy a műsorban elhangzó kérdések mindegyike valóban szerepel az általános iskola alsó tagozatos tananyagában. Mint mondta, pedagógusok írják a kérdéseket, és minden kérdés után megjelölik annak forrását. (Melyik tankönyv hányadik oldala alapján született a kérdés.) A műsor kategóriái természetesen nem a valós tantárgyakat fedik le, de minden kérdésre megtalálható a válasz a tankönyvekben. A televíziós szerkesztők annyiban szólnak bele a kérdésekbe, hogy esetleg izgalmasabbá, szórakoztatóbbá alakítják azokat, de tartalmilag nem változtatnak rajtuk.
Kalmár szerint a műsor célja alapvetően a szórakoztatás, nem hiszi, hogy ráirányíthatja a figyelmet az oktatás hiányosságaira. „Az volna a jó, ha otthon a néző egy-egy kérdés után a homlokára csapna, mondván, nagyon ciki, hogy az adott kérdésre nem tud válaszolni.”
—-Nem kell ennyi lexikális ismeret—-
Pála Károly oktatáskutató viszont teljesen elhibázottnak tartja a vetélkedő címét és gondolatiságát is. Mint a FigyelőNetnek elmondta: ha egy ötödikes gyerek tudja azokat a lexikális ismereteket, amelyeket éppen mostanában tanult, még nem azt jelenti, hogy okosabb lenne a felnőttnél, aki természetesen rég elfelejtette ezeket. A műsorban most brillírozó gyerekek sem fognak tudni válaszolni néhány év múlva a műsorban elhangzó kérdések zömére, ha nem használják az adott tényanyagot a mindennapokban – tette hozzá Pála. 
Õk is elfelejtik felnõttkorukra
A műsor épp azt bizonyítja, amit a szakértők évek óta mondanak: nem kellene ennyi lexikális ismeretet tanítani az iskolában, inkább a készségek, képességek fejlesztésére kell nagyobb hangsúlyt fektetni, a diákokat gondolkodni, a világban eligazodni kell megtanítani.
Felejtésnek tanulunk
Pála szerint jól mutatja ezt az is, hogy a matematikai-logikai kérdésekre általában tudnak felelni a játékosok, míg a pusztán az emlékezetre épülő lexikális ismeretekre rákérdező feladatokat nem tudják megoldani. Nyilván van egy sor olyan ismeret, tette hozzá az oktatáskutató, amit meg kell tanítani, ami az általános műveltséghez hozzátartozik. Ezeket viszont sokkal alaposabban kellene feldolgozni, többször visszatérni rá az iskolai évek alatt, hogy biztonságosan rögzüljön a diákok fejében.
Ezt erősíti Vekerdy Tamás gyerekpszichológus korábbi, FigyelőNetnek adott nyilatkozata is. Mint mondta: tudományos vizsgálatok mutatták ki, hogy az iskolai anyag hetvenöt százalékát az eminensek is garantáltan elfelejtik, ha nem használják a mindennapokban. Másképp fogalmazva, az iskola a felejtésnek tanít. 
Hamis illúzió: többet tudunk, mint a felnőttek
Árthat a tanár-diák viszonynak
Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke a Világgazdaságban a vetélkedő veszélyeire hívja fel a figyelmet. Szerinte a játék veszélyes mintát nyújt, mert a gyerekeket abba a hamis illúzióba ringatja, hogy ők valóban többet tudnak a felnőtteknél. „Az efféle helyzetek kialakítása kifejezetten árthat az iskolai tanár-diák együttműködésnek – jelentette ki a Világgazdaságnak. „Ha a gyerekekben az rögződik, hogy ők egyenrangúak, vagy netán még felsőbbrendűek is a felnőttekkel szemben, az éppen az ő későbbi életüket nehezíti meg.”
Ezt a félelmet a gyerekpszichológus azonban cáfolja. „A gyerekek felől nézve nem feltétlen megalázó a felnőttek tudatlanságának beismerése, sőt: ez akár több elismerést is kiválthat, mint a tudás látszatának a fenntartása” – mondta Ranschburg Jenő a Világgazdaságnak.
