Az EP szerint ugyanis az a nemzeti jogkezelők ellehetetlenüléséhez, a jogtulajdonosok és nemzetközi jogkezelők aránytalan koncentrációjához vezet. A képviselők kötelező uniós szabályozást szeretnének, és a felhasználás, a letöltés országának díjai szerint határoznák meg a szerzői jogdíjakat.
Az EP március 13-án módosítás nélkül fogadta el Lévai Katalin (szocialista) jelentését.
2005. október 18-án az Európai Bizottság ajánlást adott ki „a jogszerű online zeneszolgáltatás határokon átnyúló kezeléséről”. Charlie McCreevy, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős uniós biztos ezt az ajánlást olyan nem kötelező érvényű (soft-law, puha szabályozási) eszköznek nevezte, amelynek rendeltetése, „hogy a piacot a helyes irányba terelje”. Erre a javaslatra reagált most saját kezdeményezésű jelentésben az Európai Parlament.
Mint Lévai Katalin az indokolásban megjegyzi, „az ajánlás nagy horderejű következményeket gyakorol a szerzői jogdíjak piacára, és a piac legfőbb szereplői már ezen az alapon cselekszenek”. Az ajánlás elsődleges célja, hogy az online zenei szolgáltatások szerzői jogainak közös kezelését az új technológiák fejlődéséhez igazítsa.
Repertoármonopólium
Az indokolás megemlíti, hogy a bizottsági ajánlás a kisebb jogtulajdonosok szerint ösztönzést nyújthat a nagyobb kiadók számára, hogy az úgynevezett „nemzetközi repertoárt” vonják ki a közös jogkezelő társaságok nemzeti hálózatából, és adják egyetlen vagy rendkívül csekély számú, nagy jogkezelő kezébe. A tervezet Lévai szerint így „potenciálisan versenyellenes, mivel valószínűsíthetően tényleges oligópóliumhoz vezet, ahol a piaci hatalom néhány nagy jogtulajdonos és szintén kis számú, jelentős jogkezelő kezében összpontosul”.
A jelentéstevő úgy véli, ez az európai kulturális sokszínűséget is veszélyeztetheti, mivel „a nemzetközi repertoár kivonása a nemzeti közös jogkezelők hálózatából valószínűleg számos nemzeti jogkezelőt a tevékenysége felszámolására kényszerít, ez pedig káros hatással van a helyi és a kisebbségi repertoárokra”.
A képviselők szerint „a nemzeti közös jogkezelőknek továbbra is fontos szerepet kell játszaniuk az új és kisebbségi jogosultak, a kulturális sokszínűség, a kreativitás és a helyi repertoár előmozdításának támogatásában, ami feltételezi, hogy a nemzeti közös jogkezelők kulturális hozzájárulások visszatartására vonatkozó joga megmarad”.
Ajánlás helyett kötelező szabályozást
Az EP-képviselők a jelenlegi ajánlás helyett kötelező keretirányelvvel szabályoznák az online zenei szolgáltatások szerzői jogviszonyait. Ez már az együttdöntési eljárás körébe tartozna, tehát az Európai Parlamentnek is nagy beleszólása lenne az új jogszabály kialakításába.
Az EP-képviselők szerint a kölcsönösségi rendszer teljes körű, valamennyi jogosult javára szolgáló működésének biztosítása érdekében meg kell tiltani, hogy a jelentősebb jogosultak és a közös jogkezelők a jogdíjak közvetlen beszedésére irányuló kizárólagos megbízásokat kössenek, „mivel ez a nemzeti közös jogkezelők gyors megszűnéséhez vezetne és aláaknázná a kisebbségi repertoárok, valamint az európai kulturális sokszínűség helyzetét”.
A parlament egyébként felhívta a figyelmet arra, hogy bár „az ajánlás csak a zenei felvételek online eladásának tervezett szabályozására vonatkozik, a pontatlan szöveg alapján azonban más, zenei felvételeket tartalmazó online szolgáltatásokra (pl. rádióadások) is alkalmazható lenne”. A képviselők felszólítják a bizottságot, tegye egyértelművé, hogy az ajánlás kizárólag a zenei felvételek on-line árusítására vonatkozik.
A hétfő esti parlamenti vitában Lévai Katalin azt mondta, célja az volt, hogy megfelelő egyensúlyt találjon a szükséges verseny és a kulturális sokszínűség, valamint a jogtulajdonosok és a zenehallgatók, illetve a zeneszerzők, a kis és nagy szolgáltatók érdekei között. „Európai megoldást próbáltam javasolni egy nagyon nehéz és érzékeny területen” – mondta Lévai.
Háttér
A jogdíjakat beszedő társaságok a szerzők és egyéb jogosultak, így például kiadók társaságai. A gyakorlatban a jogkezelők nemzeti szinten (természetes) monopolhelyzetben vannak. A jogosultakat saját országukban a jogkezelők közvetlenül képviselik, harmadik országokban pedig választott jogkezelőjük és a többi európai és más országbeli jogkezelők között kétoldalú tárgyalásokon létrejött kölcsönös megállapodásokon keresztül. Ez a rendszer nem csak a nagy jogosultak, hanem a kis és helyi szerzők megfelelő piaci képviseletét és a begyűjtött jogdíjakhoz való hozzájutását is garantálja – áll a jelentés indokolásában.
Az ajánlás célja, hogy lehetőséget biztosítson a jogosultak számára az igényeiket leginkább kielégítő jogkezelő kiválasztására. Más szóval, a jogkezelők közötti verseny alapjául az egyes jogkezelők közötti, a jogosultak megszerzésére irányuló versenynek kellene szolgálnia. A jelentéstevő szerint ez – bár a jogosultak érdekeit látszik szolgálni – a gyakorlatban a jogosultak már most a saját maguk által választottak jogkezelőket bízzák meg. „A valóságban számos példa van arra, hogy a sikeresebb szerzők például saját országukon kívül működő jogkezelőkkel dolgoznak. A kis jogosultak számára ez a gyakorlatban általában kevéssé kivitelezhető” – fogalmaz a szöveg.
A nemzeti jogkezelőknek a nemzetközi szerzői jogokból begyűjtött jogdíjakkal összefüggő forgalomvesztesége egyre nehezebbé tenné a nemzeti jogkezelők számára a működést, ugyanis költségeiket a kisebb számú helyi jogosultakra kellene hárítaniuk. Ha egy nemzeti jogkezelőnek be kell fejeznie tevékenységét, nem valószínű, hogy a kis jogosultak ugyanazt a szintű szolgáltatást kapnák egy másik országban működő jogkezelőtől, ahol például még a nyelv is különbözik. A jelentéstevő úgy véli, a szerzői jogok közös kezelésének területén a verseny „ősrobbanáshoz” hasonló bevezetése nem kivitelezhető, mivel visszafordíthatatlan károkkal járna Európa kulturális sokszínűségére nézve.
A tisztességes és ellenőrzött verseny bevezetésére egy olyan rendszert kellene bevezetni a jelentéstevő szerint, amelyben a szerzők bevételeit annak az országnak az árfolyamán határozzák meg, amelyben a fogyasztó az adott zenedarabot megvásárolja (letölti). A „célország” szerinti tarifa alkalmazása a jogkezelők által kínált szolgáltatások hatékonyságán (különösen a költségcsökkentésen) alapuló, és nem pedig a jogosultak jogdíjainak leszorításán alapuló versenyhez vezet – véli Lévai Katalin.
Rákattant a streaming a divattervezőkre, és ez nem véletlen
Balenciaga, Dior, Lagerfeld – nem a párizsi Champs-Élysées-n sorakozó üzleteket soroljuk, hanem az első félév streamingkínálatát. Miért kell ennyi divattervezős tartalom, és hogyan pörgette ezt fel a streaming?
