Ártábla
Alapár (forint): 15 000 000
Konkurensek (forint):
• Mercedes-Benz E 500 (308 LE): 18 655 000
• BMW 550i (367 LE): 18 978 000
• Audi A6 4.2 Avant (335 LE): 19 471 000
Hatalmas testén fel sem tűnik, hogy 18 colos felnik dagadnak. A sárvédő ívek, a hűtőrács, a terepasztal méretű motorháztető fejhangon üvölti: jer ide lányok, nekem van a legnagyobb!
Csalóka a 300C belseje, mert első látásra nem érteni, hova tűnt a tér. Pedig csak az a baj, hogy az övvonalat olyan magasan húzták meg, hogy 187 centivel épp ki tudnék könyökölni az ablakon.
Szemből a legdurvább. Olyan marcona és flegma arckifejezéssel néz az emberre, hogy nincs az a vakmerő belsősáv-virgonc, aki ijedtében ne menekülne a leállósávig. Pedig a Chrysler 300C-ből létezik igazán gyenge darab, 2,7 literes benzinmotorral, 193 lóerővel, négyfokozatú automata váltóval. Ez nem az!
5.7 V8 HEMI
Az 5,7 literes V8-as motor iszonyatos vadállat. Akkora hangerővel kel életre, hogy legszívesebben magnóra venném, és a hangszórókból is a nyolc henger feltámadását játszanám. Merthogy útközben már nincs is igazi hangja. Finoman pöfékel és felnyög, de nem ordít, mint amikor beindítom.
Távirati stílusban jöjjenek az ide vonatkozó legfontosabb adatok: 340 lóerő, 525 Nm, 6,4 másodperc, hat fokozat, hátsókerék-hajtás. Mindebből az következik, hogy a 300C-nek édes mindegy, hogy pici vagy közepes gázzal indítunk, megrázza magát, és lelkiismeret-furdalás nélkül nekimegy a vakvilágnak.
Bekapcsolt menetstabilizálóval is képes gyenge táncba vinni a hátulját, kikapcsolni nem is mertük a kényes elektronikát. Nem kívántuk végignézni, mit művel a 340 lóerő–hátsókerék-hajtás–gyengén havas út kombináció.
A HEMI-motor a félgömb alakú égéstérről kapta a nevét, és hengerlekapcsolós. A V8-asból szükség – illetve szükségtelenség – esetén soros négyhengeres lesz. Így nem fogyaszt annyit, kevesebb bűzt ereget a levegőbe, és csúnyább a hangja. Mindebből a valóságban mit sem érzünk. Ha nem tudjuk, el sem hisszük, hogy időnként csak négy henger megy a nyolcból.
A hengerlekapcsolás arra jó, hogy a vaddisznó csak szerény nyuszikaként csipegessen. 16,6 literes fogyasztást mértünk, ez sem az 5,7 literes lökettérfogat, sem a 340 lóerő, sem a két tonna fényében nem számít soknak.
Lassan járj, tovább élsz
Nagydarab, magára hagyott papundekli módjára úszik az úton a 300C. A kormány és a kerekek között érzésre csupán virtuális a kapcsolat, erőt gyakorlatilag nem kell kifejteni a volánon. A kormánymozdulatokat órás késéssel reagálja le a nagy test, mintha a vitorlán állítanánk, és várnánk a hatást.
Aztán a 300C biccent egyet, mintha csak jóváhagyná akaratunkat, és magával rántja hatalmas testét. Az autó utasai magatehetetlenül csapódnak az oldaltartás puszta látszatát is nélkülöző bőrüléseken, melyekért „nevetséges” 440 ezer forintot kérnek el. És ez még csak egy sávváltás volt, drámai részletességgel leírva.
Különösebb élvezet nincs abban, ha az ember egy lassú reagálású, 2 tonnás, 340 lóerős autóval rohanni akar. A Chrysler 300C-vel nem illik rohanni, fickándozni, hegyi verseny előtt pályát bejárni. Inkább a kényelmes vonaglás áll neki jól, de ez a vonaglás 160 és 250 km/óra között bármi lehet. Csak arra kell vigyázni, hogy fékezéskor ijedten hőköl az autó, mintha a 340 ló nagy hirtelen a másik irányba kezdene vágtatni.
Ha nem hergeljük, higgadt jelenség a Chrysler 300C. Finom, lágy, halk aszfaltfaló. Az meglepő, hogy a városi terület egyáltalán nem kényelmetlen számára. Jól bírja az úthibákat, a macskakövet.
Olcsó luxus
Irreálisan kevés, 15 millió forint az 5,7 literes HEMI motoros 300C ára. Ez annyi pénz, amennyiért egy tradicionális német márka egy fapados alapmodellt ad fehérben, kazettás magnóval. Ha az összes létező opciót bekarikázzuk az extralistán, kétmilliónál alig többet tudunk még rákölteni. Pedig ebben már olyan tételek is szerepelnek, mint a kaliforniai diófabetét és az elektromos pedálállítás. Utóbbi felesleges, előbbi rettenetesen csúnya.
A Chrysler fényévekre van az európai márkák által sulykolt minőségérzettől. Odaát tesznek a csillapított kapaszkodóra vagy a műanyag tapintására. Azért tegyük hozzá, a Chrysler Amerikában messze áll a luxus fogalmától, egyszerű népautó, mint ideát az Opel.
