Sok hazai cég kerülhet abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy versenyképes áruit végre külföldön is megvásárolnák, de nincs pénze a – nemzetközi forgalomban magától értetődő – 60–180 napos halasztott fizetés kiböjtölésére, netán a termék előállítására sem. Ha már van külhoni vevő, s vele konkrét megkötött szerződés, ilyenkor segíthet az exporthitel, amely nemcsak a kiszállítás időszakára, de az exportra szánt cikk előállításának kezdetétől egészen a vételár kézhez vételéig segít átvészelni a forráshiányos időszakot.
Idén májusig e célra egyértelműen az Eximbank kölcsönfajtái tűntek a legelőnyösebbeknek. Az állami tulajdonú hitelintézet ugyanis a kormányzat exportösztönző szándékát végrehajtva kedvező fix kamatozású hitelt nyújt a kölcsönfelvevőknek. Az Eximbank kis- és középvállalkozások számára is ajánlott konstrukciójánál, a fix kamatozású két éven túli kamatkiegyenlítéses hitelnél – hazai mércével eleve alacsony kamatfajtát, az OECD által meghatározott CIRR-t (kereskedelmi referencia kamatot) szab meg, a 21 kereskedelmi banknál igényelhető refinanszírozási konstrukciójában pedig olyan forrást biztosít a bankok számára, amely lehetővé teszi a CIRR alapú hitelnyújtást.
A CIRR mértéke szeptember elején az 5 éven belüli euró, vagy dollár alapú hiteleknél egyaránt 4 százalék körül volt. Nem utolsó szempont az sem, hogy az eximbanki forrású exporthitel fix kamatozású, ami kiszámíthatóbbá teszi a hitel költségeit. Az Eximbank refinanszírozási kondíciói ráadásul további fél százalék kamatkedvezménnyel honorálják, ha kkv-méretű cég veszi igénybe a szolgáltatást. Újabb fél százalékkal kedvezőbb a refinanszírozási hitelkamat, ha magas feldolgozottsági fokú exporttermékről van szó.
* A kkv-k számára a pénzintézet által ajánlott hitelfajták ** Nem bankgarancia fedezettel nyújtott hitel esetén *** Libor: londoni bankközi kamatláb, Bubor: budapesti bankközi kamatláb **** Az OECD által havonta meghatározott kereskedelmi referencia kamat (az 5 évesnél rövidebb euró alapú CIRR szept. 14-én 4,03% volt)
A kereskedelmi bankok persze némi felárat rátehetnek a refinanszírozási forrás kamatmértékére. Az Inter-Európa Banknál (IEB) például jelenleg CIRR-CIRR plusz 2 százalék körüli kamattal érhető el a konstrukció, amire a pénzintézet még fél százalék folyósítási jutalékot és a hitelösszegtől függően még 20–50 ezer forint szerződéskötési díjat is rátesz. Kicsi a valószínűsége annak, hogy e mértéknél lejjebb lehet menni, hiszen a banki kamatnyereségük már így is kicsi – vélték megkeresésünkre több más pénzintézetnél is.
Az eximbanki kkv-hitelek minimumösszege szerződésenként nagyjából 10 millió forintnak megfelelő euró vagy dollár lehet, ami csak a legkisebb cégeket zárhatja el a konstrukció igénybe vételétől. Az OECD előírásaival összhangban a kölcsön összege legföljebb az exportszerződés összegének 85 százalékát teheti ki
Bonyolultabb hitelbírálat
Az Eximbank a hitel odaítélése előtt vizsgálja:
1. A hiteligénylő pénzügyi-gazdasági helyzetét
2. A vállalt export teljesítésére való képességet
3. A hitel felajánlott fedezeteit
4. A magyar áru megrendelőjének fizetési kockázatát (vevő és országkockázat)
Forrás: Eximbank
Az Eximbank időről időre kockázatosságuk szerint öt kategóriába sorolja a világ államait. Külön minősítik az adott országokban lévő bankokat is, aszerint, hogy alkalmasak-e a vevő garantálására, ha az szükséges. A legkockázatosabb államok esetében nincs esélye hitelezésnek, hiszen ezekben hiányoznak a megbízható bankok is. A vevők minősítésénél a bankok neves nemzetközi hitelminősítők vagy saját cégregisztereik segítségével tájékozódhatnak.
Mint Bánné Major Máriától, az Eximbank ügyvezető igazgatójától megtudtuk, Magyarország májusi uniós belépésével az OECD szabályai nem teszi lehetővé többé a 2 évesnél rövidebb futamidejű kamatkiegyenlítéses hitelnyújtást. Márpedig azt, hogy az ügyfelek inkább a rövidebb futamidejű konstrukciót kedvelték, információnk szerint jelzi, hogy több exportőr cég tavasszal inkább felmondta addigi rövid távú exporthitelét kereskedelmi bankjánál, hogy még a szigorúbb szabályozás életbe lépte előtt sebtében másikat köthessen. A korábbi egy és két év közötti refinanszírozási konstrukció népszerűségét mutatta, hogy a tavaszi időszakban rendkívül nagy volt a hiteligények száma. Az ügyvezető igazgató szerint viszont gyakori, hogy a magyar exportőr keretszerződés alapján folyamatosan exportál külföldi vevőjének. A 2 éven túli refinanszírozás nemcsak egyedi tranzakciókra, de ilyen folyamatos együttműködés finanszírozására is igényelhető.
Jellemző a rövidebb futamidő
Ritka az a magyar vállalkozó, akivel egy nyugati vevő 2 évnél hosszabb időszakra szerződne – indokolta ugyanakkor Böcskei Erzsébet, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) osztályvezetője, hogy szerinte miért válhatott hirtelen népszerűbbé az exportőrők számára (is) a bankok saját forrású devizában nyújtott forgóeszköz-hitele. Utóbbi az MKB-nél jellemzően 1 éves futamidejű, nem kell hozzá 15 százalék önerő, és – ha megfelelnek a minősítési rostán – egészen kis cégek is igénybe vehetik.
Mindezek áraként viszont a bankok az Eximbankhoz képest jellemzően drágábban – szemérmes megfogalmazásuk szerint az ősszel 2 százalék körül járó londoni bankközi kamatlábnál (Libor) „maximum 4 százalékkal” magasabban – kínálják saját konstrukciójukat. A pontos kamat az ügyfélminősítéstől függ – teszik hozzá az érdeklődő ügyfeleknek, akik számára eseti jellegű vagy visszafizetés után újból és újból igénybe vehető (rulírozó) exporthitel-típust is ajánlanak.
Biztosítás baj esetére
Öt előny az exporthitel-biztosításnál
1. Az exportőr bizonyos lehet üzletmenete folyamatosságában: valamennyi biztosított kintlévősége megtérül, nincs fizetési rizikó, kiszámíthatóbbá válik a cash-flow, így könnyebb egyensúlyban tartani a vállalati pénzügyeket
2. A biztosítás biztosíték az exporthitelt nyújtó banknak
3. A vevőminősítés, fizetőképességi vizsgálat nem a biztosítottat terheli, miközben ő – költségmegtakarítással – közvetlen hitelinformációkhoz is jut
4. Az exportőr bátrabban léphet be új piacokra, új vevőkörbe
5. Az exportőr megszabadul a követelésbehajtás ügyintézésétől
Forrás: Mehib
A piaci jellegű veszélyek mellett némi felárral jár a – például Oroszország és a FÁK-tagállamok jó része esetében kötelezően megkötendő – politikai kockázatok biztosítása: ezeknél a vevő országában bekövetkezett háború, forradalom netán államcsőd hiúsítja meg a kifizetést. Megesik, hogy egy állam önkényes intézkedéssel tiltja meg a követelés teljesítését hazája cégének.
Az ügyfelekért folytatott harc éleződését jelzi, hogy az Atradius/Gerling – amely eddig csak a Signal Biztosító partnereként kínálta termékét – rövidesen teljes jogú uniós fióktelepet nyit itthon. A hírek szerint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-től még idén az Eximbankkal együtt a Magyar Fejlesztési Bankhoz kerülő Mehib pedig a fejlesztési bank szerveződő országos hálózata révén hamarosan a vidéki exportőr cégeket is könnyebben elérheti majd.
Korlátozhatja viszont a biztosítottak körét, hogy az Atradius/Gerlingnél például minimum 400–500 millió forintnyi éves biztosítható exportforgalmat várnak el egy ügyféltől, míg a Mehib üzletpolitikája elsősorban a legalább 1–2 milliárd forint éves árbevételű cégekre épít. Szerencsére az állami hitelbiztosítónak Partner fantázianéven van olyan kkv-terméke, amely egy vevőre értendően már minimum 60 ezer euró (nagyjából 15 millió forint) értékű árunál nyújt biztosítást.
Aktív követelésmenedzselést végeznek
A hitelbiztosítók óvatosak: kockázatuk „porlasztására” jellemzően nem egy-egy – félelmeik szerint netán csak kártérítés kifizetésére irányuló – tranzakcióra, hanem az éves exportforgalom egészére hajlandóak szerződést kötni. A biztosító az exporthitelező bankokéval azonos módon előzetesen nemcsak a szállítót, de egyebek közt annak vevőkörét, célországait és termékkörét is górcső alá veszi. A hitelbiztosító mindezek alapján vevőnként állapítja meg, hogy mekkora összegekre (hitellimitekre) hajlandó kockázatot vállalni.
Szerződéskötés után biztosító és biztosított rendszeres – általában havonkénti – kapcsolatban marad: a szállító cég jelenteni köteles, hogy mekkora a kiszállított forgalma, vagy hó végi kintlévősége, a biztosító pedig ez alapján kalkulálja a díjat. Aktív követelésmenedzselésről van szó: a biztosító vevőminősítő rendszerének köszönhetően így nemrég az egyik ügyfelünk több tízmilliós kintlévőségét sikerült beszedni, mivel időben jeleztük neki, hogy vevője megroppant – mondta el Riederauer Magdolna, az Atradius/Gerling referense.
A Mehib piaci alapú biztosításainál a forgalom alapján 0,5–0,6, de – kockázatos célországoknál – maximum 1 százaléknyi díjat kér el kkv-ügyfeleitől, akiknek a mások számára kötelező több százezer forintos éves minimumdíjat sem kell megfizetniük. Az Atradius/Gerling 0,4 százalékos díjat szabna például egy évi 500 millió forint forgalmú, alumínium háztartási eszközöket gyártó exportőrnek, ha az 6–8 nyugati és közép-európai vevőnek szállít. A Mehib 15 százalékával szemben itt ugyan 20 százalékos a biztosítatlan áruhányad (azaz az ügyfél önrésze) és van évi 500 ezer forintnyi díjelőleg, ám előny, hogy kármentes év után a biztosítási díj tizedével csökken.
