A vállalkozások adóbevallásaiból és kérdőíves vizsgálataiból kirajzolható a kisvállalkozások három markáns csoportja. Az első csoportba a vállalkozások mintegy 15 százaléka tartozik. Életciklusuk expanzív, vagy érett szakaszában vannak. Helyzetüket jónak tartják és jövőképük is bizakodó. Jellemzően jogi személyiségű mikro- és kisvállalkozások, főként más vállalkozások számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat, létszámukat bővítik, és beruházásokat terveznek, árbevételük, értékesítési lehetőségeik, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul. A vállalkozók személyes jövedelme emelkedik. Ezeknek a vállalkozásoknak az adóterhelése a legnagyobb. Termelékenységük, tőkehatékonyságuk a legjobb. Köztük vannak a külpiacokon aktív, illetve terjeszkedő, vagy jelentős szellemi tőkét mozgató, innovatív kisvállalkozások. Finanszírozásukban banki forrásokra is támaszkodnak. Hazai és külföldi eredetű, naprakész, speciális ágazati-szakmai, technológiai, üzleti, pénzügyi, jogi információk fogyasztói és igénylői. A piaci elven működő tanácsadó vállalkozások és a vállalkozói szervezetek partnerei, utóbbiak aktív tagjai. A különböző vállalkozáserősítő és közbeszerzési pályázatok résztvevői, a pénzintézeti, tőkepiaci finanszírozás célcsoportjai.
Rossz helyzetben lévők
A második csoportba a vállalkozások mintegy 16–20 százaléka tartozik. Életciklusuk kezdő, vagy hanyatló szakaszában vannak. Helyzetüket rossznak látják és jövőképük is borúlátó. Ezek a vállalkozások jellemzően alkalmazott nélküli egyéni vállalkozások, főként a lakosság számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat. Helyzetük válságosnak tűnik. Árbevételük, kapacitáskihasználásuk csökken, értékesítési lehetőségeik, eredményességük romlik. A vállalkozók személyes jövedelme csökken. Ha finanszírozásukhoz külső forrásra van szükségük, akkor rokoni, baráti segítséget vesznek igénybe. Köztük vannak a szociális, nemzetiségi eredetű, illetve a korukból adódó hátrányoktól sújtott vállalkozók sikertelenebbjei. Ezek a cégek az életkörülményeiket, helyzetüket jól ismerő tanácsadó, segítő intézményen keresztül rendszeres tanácsadásra is szorulnának. Az általános vállalkozási ismeretek közvetítésének és a mikrohitelezésnek esetleges célcsoportjai.
A mérsékelt tömeg
A harmadik csoportba a vállalkozások 65–70 százaléka tartozik. Azok, amelyek egyik előző csoportban sem szerepeltek. Életciklusaik széles skálán, a kezdéstől az érettségig változnak. Helyzetüket közepesnek tarják és nem számítanak változásra: sem javulásra, sem romlásra. Több mint kétharmaduk egyéni vállalkozás és egyszeres könyvvitelt vezető mikrovállalkozás, vagyis betéti és közkereseti társaság. Főként lakossági piacra termelnek, de jelentős a más vállalkozások számára értékesítők aránya is. Létszámukat bővítik és egy részük beruház. Árbevételük, értékesítési lehetőségeik, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul, de kevésbé, mint az első csoporté. A vállalkozók személyes jövedelme mérsékelten emelkedik. Finanszírozásukhoz banki forrásokat csak kivételesen használnak, inkább családi, baráti segítséget vesznek igénybe. Az általános vállalkozási ismeretek mellett ágazati-szakmai, üzleti, pénzügyi, jogi tanácsadásra szorulnak. Vállalkozáserősítő pályázatok esetleges résztvevői. A mikrohitelezés, a kölcsönös garanciavállalással működő pénzügyi intézmények és a hitelszövetkezetek célcsoportjai. Köztük vannak a bankok potenciális ügyfelei.
Vállalkozástörténelem
És most nézzük meg, hogy milyen fejlődés nyomán jutottak el a vállalkozások ebbe a fent vázolt helyzetbe. A rendszerváltozás utáni vállalkozói fellendülés csírái a nyolcvanas években kezdődtek. Polgárjogi társaságok, gazdasági munkaközösségek, kisszövetkezetek alakultak nagy számban. Másfelől az állami vállalatok és szövetkezetek vezetőinek rendelkezési jogosultsága az állami és a szövetkezeti tulajdonú vállalatok vagyona felett nagymértékben megnőtt. A rendszerváltozás után a gazdaság átstrukturálódott, a lezajlott szervezeti decentralizáció és privatizáció, a csődök, felszámolási eljárások nyomában járó másodlagos privatizáció és a szervezeti előzmények nélkül létrejött új vállalkozásalapítások következtében. A vállalkozások száma megsokszorozódott. A különböző eredetű vállalkozások különböző vállalkozói mintákat követtek, más és más tárgyi és szellemi erőforrásokat mozgósítottak, eltérő gazdasági és társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkeztek.
A nagy- és közepes vállalatokból átalakult: kiválás, decentralizáció és/vagy privatizáció útján létrejött vállalkozások újrastrukturálódtak. Új tulajdonosi szerkezetben, szelektált eszközökkel és megszűrt munkaerővel, többnyire eladható termékek, működőképes termelési eljárások birtokában, banki és vevői szállítói ismeretségekkel, a termelésirányításban, illetve a vállalkozás menedzselésében szerzett tapasztalatokkal folytatták tevékenységüket az új vállalkozásban.
Az újonnan alapított vállalkozások erőforrásai korlátozottak voltak mind tárgyi, mind szellemi értelemben. Nem piacgazdasági, hanem társadalmi eredetű és természetű: családi, volt munkatársi, baráti, szomszédsági kötelékek talaján, a háztartás meglévő és mozgósítható eszközeit és energiáit szerény vállalkozói ismeretek birtokában szervezték egységbe.
A magasabb társadalmi státuszú, magasabb iskolai végzettségű, többéves munkahelyi tapasztalattal rendelkező, középkorú férfiak csoportjából nagyobb valószínűséggel lett vállalkozó, mint más társadalmi csoportokból. Illetve, a magasabb iskolai végzettségű, korábban magasabb munkaszervezeti pozíciót elfoglaló vállalkozók más piacokon működő, más jogi formájú és méretű, sikeresebb vállalkozásokat működtetnek.
Piaci átrendeződések
A kilencvenes években a vállalkozások között rendkívül erős gazdasági verseny bontakozott ki. A piaci szereplők száma többszörösére nőtt, a partnerkapcsolatok teljes mértékben át, illetve újrarendeződtek. A piacon lévők hatalmas konkurenciával találták magukat szemben. Az importtermékek tömeges megjelenése is fokozta a versenyt. Végül: míg a versenytársak száma szaporodott, a vállalati és lakossági kereslet az évtized első felében visszaesett a piacok összehúzódása, a munkanélküliség növekedése, a reálbérek, a reáljövedelmek, a lakossági fogyasztás csökkenése miatt. A gazdaság 1996 után állt növekedési pályára, a vállalati és némi késéssel a lakossági kereslet attól kezdve emelkedik. Mindehhez a kisvállalkozások számára elérhető külső forrásoknak az évtized végéig tartó fokozatos csökkenése, az önfinanszírozás erősödése társult. A magas költségvetési elvonások is csak az évtized végén kezdtek csökkenni. Mindezek hatására évről évre sok vállalkozás szűnt meg. A legtöbb az egyéni vállalkozók körében: 1998-ig az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások nagyobb arányban szűntek meg az alapítás és az azt követő évben, mint a kettős könyvvitelűek. Egy évre rá mindkét csoportnál az alapítás évében 13, az azt követő évben 10 százalék körüli volt a megszűnések aránya.
A kilencvenes években a gazdaság szervezeti rendszerében új vállalatfejlődési elemek jelentek meg. A hálózatok és a hálózatszervezés kitüntetett jelentőségűvé vált. A versengés mellett az együttműködés nagyobb jelentőségre tett szert. Mind a nagyvállalatok, mind a kisvállalkozások határai gyakran elmosódottá váltak. Az egykori nagyvállalatokból alakult vállalkozásokat kereszttulajdonlások sűrű szövete köti össze. Hálózatszerveződést jelent a növekedésnek az az útja is, amelyet a meglévő vállalkozás vagy vállalkozások mellett új cég(ek) alapítása vagy más cégek felvásárlása jellemez. Széles körben terjedt el a tevékenység-kihelyezés, a bedolgozói kapcsolatrendszer, a franchise. Meghonosodtak az ipari parkok, inkubátorok, ipari övezetek stb. Az új trend a kisvállalkozások térnyerésével járt. A kisvállalkozások egyre több olyan tevékenységet látnak el, amelyeket korábban nagyvállalatok végeztek. Mind a tevékenység-, mind a területi elvű hálózati együttműködést a különböző vállalkozásfejlesztő, gazdaságszervező szervezetek is segítik.
A külföldi tőke dominanciája
A kilencvenes években privatizáció és zöldmezős beruházások révén a külföldi tőke meghatározó szerepre tett szert a gazdaságban. A dominánsan külföldi tulajdonú vállalkozásokban – a társas vállalkozások tíz százalékában – működik a versenyszférában lekötött tőke fele, az alkalmazottak negyede. Ez a vállalati csoport állította elő a hozzáadott érték csaknem 50 százalékát, az ország teljes exportjának pedig négyötödét. A vállalati szervezetrendszerben a nagyvállalatok jellemzően külföldi, a kis- és közepes vállalkozások hazai tulajdonban vannak. A gazdaságban képződő jövedelmek jelentős része részben közvetlenül (bér), részben közvetve, a beszállítói kapcsolatok révén a külföldi tulajdonú vállalkozásokban képződik. Bár az adókedvezmények zöme a külföldi vállalkozásoknál koncentrálódik, mégis a külföldi vállalkozások fizetik a költségvetésnek a legtöbb adót, a társadalombiztosításnak pedig szintén a legtöbb befizetést teljesítik. A külföldi tulajdonú vállalkozásoknál foglalkoztatottak keresete a legmagasabb, összességében az összes munkajövedelmek negyven százaléka.
Éppen ezért fontos szerepet játszik a gazdaságban a kis- és középvállalkozásoknak az a köre, amely kapcsolódni képes a multinacionális vállalatok beszállítói hálózatához. Ez nem könnyű. A beszállítói kapcsolatokban a felek nem egyenrangúak, hanem az egyik fél domináns helyzetű, az együttműködés minden lényeges feltételét diktálja. Rendkívül szigorú, a termékre, a termelési folyamatra, a termelési folyamat szervezésére és irányítására, valamint a termék minőségére vonatkozó előírásokat érvényesít, mind mennyiségben, mind időben pontosan ütemezett szállításokat vár, diktált áron, elhúzódó fizetés mellett. A beszállítói programok tehát a vállalkozásoknak eleve csak egy szűkebb csoportját célozhatják meg, mert a beszállítással járó nehézségeket sok vállalkozás nem vállalja. Ennek ellenére a beszállítói hálózatok terjedése tény.
Bővülő piacok
Az elmúlt évtized második felében nem csak az export bővült, hanem annál kisebb ütemben a belföldi értékesítés is. A belföldi piacokon tevékenykedő vállalkozások prosperálása a belföldi kereslettől, a vállalkozói és lakossági jövedelmek alakulásától, bővülésének ütemétől függ. A kilencvenes évek végén a vállalkozások 50 százalékának a lakosság, 39 százalékának más belföldi vállalkozás, 4 százalékának közcélú szervezet és 3 százalékának külföldi szervezet volt a legfőbb vásárlója. Az egyéni és a jogi személyiség nélküli vállalkozásoknak a lakosság, a jogi személyiségűeknek más belföldi vállalkozás a legfőbb piaca. A lakossági piacokon tevékenykedő vállalkozások mind létszám, mind árbevétel szerint kisebbek, mint a többi piacon tevékenykedők. Előbbi piacokon több a válságtüneteket mutató vállalkozás (amelyeknek árbevétele, kapacitáskihasználtsága, rendelésállománya, jövedelme stb. csökkenő), utóbbin a prosperáló vállalkozások nagyobb arányúak.
Vállalkozások életciklusai
Nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint a kisvállalkozások túlnyomó többsége (90%) nem tervez gyors növekedést, elsősorban a piaci pozíciók, megtartására, szerény növekedésre törekszik. A valóban gyors növekedésű kisvállalkozások aránya 1–2%, azonban ezek gyorsan közép- vagy nagyvállalattá válnak. Emiatt a kisvállalkozások többségének életciklusát egy nagyon hosszú szintfenntartó szakasz jellemzi, amelyben a folyamatos alkalmazkodás ellenére kevés nagyhorderejű szerkezeti változás történik.
A vállalkozások életciklusaival összefüggő szórványos vizsgálatok inkább a vállalkozások életciklusának minőségi összetevőire, leírására koncentráltak és megerősítették a szakirodalomból ismert szakaszok létezését. Egy vizsgálatban a növekvő és hanyatló szakaszban lévő kettős könyvvitelű társas vállalkozásokat hasonlították össze az 1996 és 2000 között mindvégig működő vállalkozások körében. Mindkét csoportba a vállalkozások körülbelül egyharmada került, míg a maradék harmad nem volt egyértelműen besorolható.
