Olvasónknál, Zsoltnál az E.ON 2015 júliusában kikapcsolta az áramszolgáltatást azon a címen, hogy 60 napon túli tartozásuk van. Pedig a férfi folyamatosan fizette a számláit.
Zsolt nagycsaládos, jó állása van, csoportos beszedési megbízással fizeti számláit éppen azért, hogy ne legyen tartozása. Arra is ügyelni szokott, hogy a kiegyenlítéshez mindig legyen elegendő pénz a bankszámláján. 2015. február végén-március elején mégis megesett, hogy amikor a bank le akarta emelni a februári áramdíjat, éppen nem volt 35 ezer forintnyi egyenlege. Zsolt ezt nem vette észre, és mivel később is folyamatosan emelték le a díjakat a számlájáról, azt hitte, minden rendben.
Tartozás miatt kikapcsolták az áramot
Aztán a szolgáltató május elején küldött neki két levelet is, hogy tartozása van, május végén pedig egy értesítést, hogy a februári díjtartozás miatt ki fogják kapcsolni náluk a szolgáltatást. Zsolt nem akart a postára rohangászni a csekkel, ezért telefonon próbált intézkedni: megkérte a szolgáltatót, hogy a következő beszedésben emelje le számlájáról a februári tartozást is. A férfi egyébként – helyesen – úgy tudta, hogy a Ptk. szerint (feltéve, hogy más egyezség nincs a felek között) a kiegyenlítést mindig a legkorábbi számlatartozásba kell beszámítani. Vagyis hogy kérnie sem kellett volna a februári tartozás kiegyenlítését, hiszen a szabálynak pont az a lényege, hogy rendszeres fizetés esetén ne alakulhasson ki 60 napon túli tartozás.
A kiegyenlítés azonban továbbra sem történt meg, és megjelentek a szerelők, hogy kikapcsolják a szolgáltatást. Zsolt aznap is másfél órán keresztül próbálta elérni telefonon, hogy intézzék el a korábbi számla kiegyenlítését a későbbi befizetésekből, de nem sikerült. Végül kikötötték náluk az áramot. Két napig voltak így, közben kiolvadt a mélyhűtőjük. Aztán ki kellett fizetniük a visszakapcsolási díjat is, ami majdnem 18 ezer forint.
Nem volt fedezet, nem jogos a panasz
Ezután Zsolt a helyileg illetékes békéltető testülethez fordult, és kártérítési igényt jelentett be a számla összegére, kiegészítve 50 ezer forintos nem vagyoni jellegű kárigénnyel.
A békéltető testület azonban végzésében 3 indokra hivatkozva úgy ítélte meg, a szolgáltató nem hibázott, a fogyasztó kárigénye pedig nem jogos. A három indok:
- A folyószámla-kivonat alapján igazolható volt a fedezethiány.
- A szolgáltató többször is értesítette levélben a fogyasztót a tartozásról (fizetési felszólítások, kikapcsolás értesítő).
- A fogyasztó nem igazolta híváslistával, hogy kérte az E-ON ügyfélszolgálatán a tartozás beszedését. (Zsolt szerint ezt nem neki kellett volna igazolnia, hanem az áramszolgáltatónál kellett volna, hogy nyoma legyen, hiszen rögzítik is a bejelentéseket.)
A békéltetők a végzésben nem tettek említést arról, hogy figyelembe vették volna a folyamatos teljesítéssel összefüggésben a Zsolt által a beadványban említett Ptk.-s beszámítási szabályt, amely szerint (ha a felek másképp nem rendelkeznek) a korábbi számlát kellett volna előbb kiegyenlíteni.
A békéltető testületi végzés ellen nem lehet fellebbezni, azonban joga van a fogyasztónak bírósághoz fordulni – Zsolt ezt meg is tette, de a bíróságon már igaza kimondása mellett csak a hűtőleolvadás miatti 6 ezer forintos kár megtérítését kérte. Amikor rákérdeztünk ennek az okára, azt mondta, megviselte kicsit a békéltetés.
Jár a kártérítés
A bíróság szerint Zsolt keresete megalapozott volt, a következők miatt:
- Nem volt megállapítható, hogy a felek megegyeztek volna arról, hogy a csoportos beszedésnél az összegeket a régebben lejárt számlákon kell-e jóváírni vagy sem. (Az E.ON nem csatolt erre vonatkozó üzletszabályzatot, illetve általános szerződési feltételt.)
- A szolgáltató hátralékértesítőiből nem derült ki, hogy a márciusban beszedett összeget a márciusi részszámlára írták jóvá (és nem a hátralékban lévő februárira).
- A hátralékértesítőket nem tértivevényesen adta fel a szolgáltató, vagyis az átvétel nem volt bizonyítható.
- A május végi levél átvétele bizonyított, de a bíróság szerint ez az értesítés már túl kései volt. A jogszabályi előírás az, hogy „megfelelő időben” kell értesíteni a fogyasztót. A bíróság álláspontja szerint a márciusi tartozásról a 60 napos kikapcsolási fenyegetettségre is tekintettel legkésőbb április végéig kellett volna szabályszerűen értesíteni a fogyasztót.
- Mivel az értesítő levelek tartalmi és időbeli kifogás alá estek, a bíróság úgy vette, hogy a szolgáltató nem értesítette a fogyasztót arról, hogy nem februárra, hanem márciusra számolta el a márciusi befizetését.
- A fogyasztó joggal hihette azt, hogy a befizetéseivel minden rendben volt.
- A szolgáltatónak a később beszedett összege(ke)t nem a tárgyhónapra, hanem a régebben lejárt tartozás(ok)ra kellett volna elszámolnia.
- Ha a szolgáltató helyesen járt volna el, nem lett volna 60 napos tartozás, jogszerű ok a kikapcsolásra és nem olvadt volna le a hűtő. Ezért jogos a kártérítés.
A végeredmény az, hogy az E.ON-nak meg kellett fizetnie a leolvadási kárt (6 ezer forint), és még 1800 forintos részperköltséget. Zsoltnak pedig 10 ezer forint kereseti illetéket kellett lerónia, vagyis még inkább mínuszba került az ügyben. Viszont a lelke megnyugodott, mert kimondták végre, hogy neki volt igaza. Ez ha nem is teljesen, de részben kárpótolta.
