Számos kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy Az OECD 2010-ben, illetve 2015-ben reprezentatív mintán végzett felmérése szerint, a két vizsgálat között eltelt időszakban csökkent azoknak a száma, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek, a pénzügyekkel kapcsolatos ismeretek szintje, a pénzügyek tudatos kezelésével kapcsolatos viselkedésformák romló tendenciát mutattak. A számvevőszék most “Pénzügyi kultúra fejlesztési programok felmérése” címmel végzett kutatást.
Különösen figyelmeztető az Állami Számvevőszék által, felsőoktatásban tanulók körében végzett felmérés, amely szerint Kutatásukban arra keresték a választ, hogy mi lehet a pénzügyi kultúra fejlesztést megcélzó programok, képzések alacsony eredményességének oka. Ehhez átfogó képet adtak a hazai pénzügyi kultúra fejlesztési programjairól, feltárták a már fennálló képzési rendszerek, programok jellemzőit, hiányosságait. Felmérték, hogy jellemzően milyen szervezetek, mely témaköröket, milyen módszerekkel, milyen eredményességgel, kiket és milyen forrásból képeztek.
A kutatáshoz egy 56 kérdésből álló kérdőív kitöltésére kértek fel 110 pénzügyi kultúra fejlesztéssel foglalkozó szervezetet, melyek közül 35 számolt be pénzügyi képzési programjáról.
A minta vizsgálata során kirajzolódott egy olyan válaszadói kategória, amelybe a pénzügyi kultúra fejlesztés legfontosabb szereplői tartoztak. A négy nagy eléréssel rendelkező szervezet egyenként mintegy százezer, túlnyomórészt közoktatásban tanuló diákot ér el (a többiek esetében az elérés nem haladja meg az 5000 főt), így a képzésekben jelentősen felülreprezentáltak a középiskolások és az általános iskolások.
Röviden elintézik
Megállapították, hogy a diákoknak szóló képzések időtartama igen rövid, többnyire 1-2 óra, illetve jellemzően elmarad a képzés eredményességének mérése. A képzési tematika és tananyag nagyrészt nem áll rendelkezésre, illetve nyilvánosan nem elérhető. Ez különösen problematikus a tanulók képzéseinél, mert így a képzésen átadandó ismeretekről, megközelítésekről, a módszerekről a szülők, a tanárok, az oktatásért felelős kormányzat, illetve az adófizető állampolgár sem rendelkezik elegendő információval.
Akiknek igazán szükségük lenne rá, azok számára nem elérhető
A felnőtteket célzó képzéseket jellemzően résztvevői befizetés finanszírozza. Emiatt az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó, pénzügyi kultúra fejlesztésére leginkább rászorulók ezeket a képzéseket vélhetően nem tudják igénybe venni. Mivel a felnőtteknek szóló képzések a korcsoport elenyésző hányadát érik el, nem várható, hogy ezek a programok társadalmi szinten mérhető módon járuljanak hozzá a pénzügyi kultúra fejlesztéséhez.
A minőségre kellene rámenni
A kutatási jelentés szerzői indokoltnak tartják, hogy a felelős és megalapozott közpénzfelhasználás elősegítése érdekében erősíteni szükséges a minőséget és eredményességet biztosító tényezőket (ilyen tényezők pl. az oktatók felkészültsége, az elérhető, a célcsoport igényeihez és sajátosságaihoz illeszkedő, jól kidolgozott tematika, tananyag, képzési módszerek és időtartam, valamint az eredményesség mérése).
A minőségbiztosítás lehetővé teszi, hogy az egyes képzési programok megismerhetőek, értékelhetőek legyenek, így a ma még az elszórt, egymástól független kezdeményezések a jövőben egy egymásra épülő képzési rendszerré álljanak össze. A kutatási tapasztalatok hozzájárulhatnak a pénzügyi kultúra fejlesztés nemzeti stratégiájának és infrastruktúrájának kialakításához is – összegezték javaslatukat.
