A Hitelintézeti Szemle szeptemberi számából hívja fel egyre a figyelmet a Századvég, mert az a szélesebb közönség számára is érdekes lehet.
Kolozsi Pál Péter, Banai Ádám és Vonnák Balázs: A lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése: időzítés és keretrendszer című cikke kiemeli, hogy a lakossági devizakitettség felépülésénél a stabil hazai árfolyam miatt a lakossági szereplők, de a bankok is alulbecsülték az árfolyamkockázatot. Továbbá a svájci frankban denominált hitelek elterjedése nagyobb kockázatot jelentett az eurónál, hiszen válságkor a svájci frank menedékvalutaként nagyobb mértékben erősödött.
A lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése szempontjából a szűk keresztmetszetet mindenképpen a jegybank megfelelő devizatartalék-szintje jelentette, amely 2014-ben a forintosításkor – a 9,1 milliárd eurós összeget levonva is – meghaladta az éven belüli devizakötelezettségeket. Továbbá a devizahitel-állomány is jócskán lecsökkent a korábbi évek 19 milliárd eurós szintjéről 9 milliárdra.
Az MNB december végével az autóhitelek forintosításának lezárásával sikeresen kivezeti a devizahiteleket a hazai bankrendszerből. A Bankszövetség, a Kormány és a felügyeletként és devizahatóságként funkcionáló MNB tehát közösen lépett a 2014. novemberi forintosításkor és határozott lépéseket tett a bankokkal együttműködve annak érdekében, hogy a számukra szükséges devizamennyiséget ne a piacról szerezzék be – ezzel a forint árfolyamgyengülését indukálva – hanem a devizatartalékból.
Az árfolyamkockázat megszűnt, de van helyette más rizikó
Nagyon fontos, hogy elsősorban a lakosság és a bankrendszer számára a devizakockázat megszűnt ugyan, de a hitelek így sem kockázatmentesek. Az igaz, hogy a fair bank törvény miatt a bankok nem tehetnek egyoldalú kamatemelési lépéseket, de a lakosság számára a kamatkockázat nem szűnt meg. Nem dőlhet hátra tehát és nézheti karba tett kézzel a folyamatokat a hazai felügyeleti szerv, hiszen a kamatkockázatok miatt a nem teljesítő hitelek felépülése várható a jövőben, azaz a lakosságot fel kell készíteni egy magasabb kamatkörnyezetre.
A jegybank ugyan a forint kamatemelést 2017-re teszi, azonban a kamatkockázat miatti magasabb törlesztőrészletek jövőbeni tényét a hiteladósok felé a jegybanknak folyamatosan és előrelátóan kommunikálni kell. Ez persze szembemegy bizonyos mértékben a lakossági hitelezés szükséges felfutásának céljával, ugyanakkor a pénzügyi rendszer stabilitásának prioritása nem lehet kérdés a gazdasági növekedést szem előtt tartó, de esetleg újbóli túlzott hitelezéshez vezető céllal szemben.
A kérdés tehát az, hogy a hazai irányadó ráta jövőbeni – a Fed várható alapkamat-emeléseit követő – felfutásának kedvezőtlen hatásait a jegybank miképpen kommunikálja, és a makroprudenciális eszközrendszerében a lakosságra vonatkozóan milyen pótlólagos limiteket, szabályokat állapít meg az adósságfékszabály mellett.