Amikor állást keresünk, igyekszünk minél jobb színben feltüntetni magunkat, hogy kelendőek legyünk. És aztán sok-sok csalódás érhet minket. Ebből lett elege annak a 37 éves magyar férfinak, aki rendhagyó módon ultimátumot adott leendő munkáltatójának.
Leírta, milyen munkahelyen nem szeretne dolgozni, illetve mit vár el a leendő foglalkoztatótól. „Hirdetése” keserű és gúnyos, de valószínűleg sokan egyetértenek vele. Íme, az elvárásai, kvázi öt parancsolata.
Ne légy rabszolgatartó!
„Ember vagyok, és van magánéletem, tehát ez a mai, elviekben működő európai normákhoz igazodva nekem a következőt jelenti: hétfőtől –péntekig örömmel dolgozom, lehetőleg 8-16-ig. És nem, … nem fogom megkérdezni, hogy kimehetek-e pisilni. Betegen nem fogok bejárni dolgozni. Ki fogom venni a szabadságom.” – kezdi.
Aztán kitér a munkafeltételekre, a megfelelő fizetésre, arra, hogy elvárja, kapjon visszajelzést a jelentkezésével kapcsolatban, és hogy ne várjanak tőle ingyenes próbamunkát.
A férfi a hirdetés második részében hasonlóan vehemensen osztja leendő kenyéradóját, miközben azt ecseteli, milyen tapasztalatai vannak, és milyen munkákat végezne szívesen. Például kijelenti: „Ha te szarsz a fejemre, akkor is tisztességesen meg fogom csinálni a munkát, amivel megbíztál.” Amire azt mondhatnánk, akkor még sem olyan komolyak az első részben megfogalmazott elvárások. De aztán zárójelben hozzáteszi: (Persze, ha szarsz a fejemre, akkor nem fogok nálad dolgozni sokáig.)
Maga ellen fogadott
Megkerestük „Ént”, aki szerint ez nem egy „hirdetés”, hanem csak egy sima, idézőjel nélküli hirdetés. A célja pedig saját állítsa szerint tényleg álláskeresés. Továbbra is. De ami a komolyságot illeti, azt is elárulta, hogy egy fogadás is áll a háttérben. Hogy mi a tétje, azt viszont nem mondta meg. De azt megtudtuk, ha nem kap állásajánlatot, akkor ő nyer. Vagyis maga ellen fogadott.
Ami azt illeti, eddig nyerésre áll. Vagyis hirdetése alapján nem volt munkáltató, aki megkereste volna.
Egyébként szerinte is kicsit talán nyersre és arrogánsra sikerült a hirdetése, s utólag gondolt arra is, hogy talán kicsit finomabban is fogalmazhatott volna. De attól félt, hogy akkor nem értenék meg munkáltatók, mit üzen nekik.
Mert mindenképpen szeretett volna görbe tükröt állítani azok elé, akik felháborító módon viselkednek az álláskeresőkkel és az alkalmazottjaikkal.
