A bürokráciacsökkentés részeként a kormány a munkavállalói jogokat csorbítaná. Terveik között szerepel a bérpótlék csökkentése, megszüntetése, valamint a végkielégítések és a felmondási idő megvágása, de ide sorolják a szabadságok rendszerének átalakítását is. A fentiek fényében természetesen ezt is csökkentenék, azzal indokolják, hogy „a közvetlen versenytárs országokban életkortól függetlenül 20-25 munkanap, nálunk életkortól függően 20-30 munkanap” pihenőidő jár a munkavállalóknak.
A Nemzetgazdasági Minisztérium bürokráciacsökkentő programja szerint ezzel 0,5 százalékos foglalkoztatásjavulást, illetve 50 ezer új, legális munkahelyet nyerne Magyarország. Az fn.hu megkereste a szaktárcát, hogy a pontos terveiről megkérdezze, ám azt a választ kaptuk, „részletes információt a témában a hivatalos kormányálláspont kialakítását követően” tudnak adni.
Fáradt ember nem lesz termelékeny
A GKI Gazdaságkutató foglalkoztatáspolitikai szakértője, Adler Judit szerint a szabadságnak nem sok köze van a versenyképességhez. A fáradt, eleget nem pihenő emberektől nehéz csúcsteljesítményt várni – tette hozzá. Munkapszichológusok szerint is évente legalább egyszer két hét folyamatos pihenésre van szükség ahhoz, hogy egy dolgozó regenerálódjon, feltöltődjön, és így újra „hasznát vegye” a cég.
A magyar munkavállalási korú népesség – demográfiai okok miatt – a következő húsz évben erőteljesen öregszik. A szabadság is az életkorral, illetve a szolgálati idővel nőtt. Az idősebb munkavállalóknak szükséges több regenerálódási időt biztosítani, ezért teljesen ostobának, az egyéb összefüggésekből kiragadottnak vélem az elképzelést – vélekedett a szakértő. Ha még többet dolgoznak majd a munkaerőpiacon bent lévők, ez kiszorító hatású a kint lévőkkel szemben, tehát pont fordítva hat, mint azt a kormány gondolja.
Bürokráciacsökkentést sem generál Adler Judit szerint a szabadságok megkurtítása, hiszen a szabadságot akkor is nyilván kell tartani, ha kevesebb nap jár. Úgy gondolja, hogy ez a szabadság téma egy, a dolgozók közérzetét rontó intézkedés lesz, ha megvalósul, gazdasági haszna pedig nem lesz.
Mint ahogy azt már : Magyarországon igen magas az egy dolgozóra jutó, ténylegesen ledolgozott évi munkaórák száma, a második helyen állunk az OECD-országok sorában. Kiderült tehát: aki képes munkához jutni, az annyit dolgozik, amennyit csak bír. Ha pedig a ledolgozott órákat a teljes népességre kivetítjük (mivel végső soron a teljes népességet a dolgozók „tartják el”), Magyarország foglalkoztatási helyzete jobb, mint Franciaországé vagy Belgiumé.
Finnországban jár a legtöbb szabadság
Európában a legtöbb törvényben előírt alapszabadsággal – 30 nappal – Finnország vezet, hazánk Nagy-Britannia, Görögország, Ausztria, Svédország és Spanyolország mögött a hetedik helyezett. Az unióban legalább 20 nap szabadságot kell adni a dolgozóknak, ettől csak felfelé kerekíthetnek a tagországok.
A hazai helyzet
Az alapszabadság 20 munkanap, amely a munkavállaló
– 25. életévétől 21 nap
– 28. életévétől 22 nap
– 31. életévétől 23 nap
– 33. életévétől 24 nap
– 35. életévétől 25 nap
– 37. életévétől 26 nap
– 39. életévétől 27 nap
– 41. életévétől 28 nap
– 43. életévétől 29 nap
– 45. életévétől 30 nap
A hosszabb szabadság először abban az évben illeti meg a dolgozót, amelyben betölti a fenti életkort.
->
Szlovákiában minden alkalmazottnak évente legalább 4 hét – azaz 20 munkanap – szabadság jár, aki viszont 18 éves korától legalább 15 évet dolgozott, az 5 hétre, azaz 25 napra jogosult. Így tehát egy 33 éves szlovák dolgozó 25, míg egy ugyanilyen életkorú magyar „csak” 24 napot pihenhet. Ausztriában évente 25, Romániában pedig minden ledolgozott hónap után jár 1,75 nap szabadság, azaz éves szinten 21 nap fizetett szabadságot kapnak a dolgozók.
Magyarországon a 20 nap alapszabadságon, illetve az életkor alapján járó napokon túl néhány esetben pótszabadság is jár a dolgozónak. Ez utóbbit a munkavállaló az élethelyzete, illetve egészségügyi, szociális szempontok miatt kaphatja meg.
A fiatal munkavállaló 18 éves koráig évente 5 napot, az a szülő pedig, aki 16 évesnél fiatalabb gyermeket nevel, egy csemete után kettő, két gyerek után négy plusznappal gazdálkodhat. Ha pedig valaki nagycsaládos, akkor összesen hét nap szabadságra jogosult. A szülők szabadon dönthetnek arról, hogy melyikük veszi igénybe a gyermek után járó pótszabadságot. A pótszabadság megilleti a gyermek gondozását, nevelését vállaló örökbe fogadó és a nevelőszülőt is. A vak munkavállalónak évenként plusz öt szabadság jár, a föld alatti vagy sugárzásnak kitett munkahelyen tevékenykedőknek pedig szintén öttel nő az éves szabadnapkeretük.
