Aki elveszítette a munkáját, csak nagyon nehezen tudott újra állást találni. Sok cég befagyasztotta a létszámot, és az önként vagy kényszerből távozó kollégák helyére nem kerestek új embert. Ahol mégis beindult a toborzási gépezet, ott is akadozott: lelassult a kiválasztás, a munkaadók kivárásra játszottak. Juhos Andrea, a DBM Magyarország tanácsadó cég ügyvezetője az FN.hu-nak elmondta: az is előfordult, hogy miután megtalálta egy vállalat a megfelelő jelöltet az állásra, visszatáncoltak, és mégsem vették fel.
Fazekas Zsolt, a Hill International vezetője ugyan némi mozgást tapasztalt a munkaerőpiacon, ez azonban még nem jelentette azt, hogy vége lenne a válságnak. Azok a cégek, amelyek az év első felében inkább nem töltötték be az üres pozíciókat, kényszerhelyzetbe kerültek. Nem húzhatták már tovább az új ember felvételét, mert a működésük került veszélybe. Fazekas úgy érezte, hogy talán kissé bizakodóbbak voltak a vállalatok.
2009 nem az új tőkebefektetések éve volt Kelet- és Közép-Európában – mondta az FN.hu-nak Lipcsei András, a Pendl&Piswanger fejvadász cég magyarországi vezetője. Eltűnt az a kereslet, amit korábban az ideáramló külföldi tőke generált. A cégek szinte csak a kényszerű személycseréket hajtották végre. Sok vállalat pedig a tehetségmenedzsmentben látta a kiutat: ahelyett, hogy új dolgozókat kerestek, inkább a meglévő állományból választották ki azokat az embereket, akiket előléptettek, vagy akikből vezetőket nevelhetnek. Ezeknek a programoknak az is nagy előnye volt, hogy a segítségével a kulcsmunkatársakat meg tudták tartani: ahelyett, hogy a kiábrándult tehetség lelépett volna a vállalattól, motiválták, lojálissá tették őket.
A jó szakemberek parlagon hevernek
Juhos Andrea cége outplacement (azaz gondoskodó elbocsátás) szolgáltatással is foglalkozik, és egyre gyakrabban hívják a cégekhez, ahol már nemcsak vezetőknek, hanem például a gyári munkásoknak is tart tanácsadást. 2008 végén – amikor a válság megérintette a munkaerőpiacot is – először a szakképzetlen dolgozóktól és a kölcsönzött munkavállalóktól váltak meg a cégek. 2009-re azonban egyre több szakképzett dolgozótól is megváltak a munkaadók. „A képzetlenek voltak a legrosszabb helyzetben” – erősítette meg Fazekas Zsolt is.
Egész iparágak estek vissza az elmúlt évben. Az ipart, főként az autó- és gépgyártást, illetve a banki szektor dolgozóit érte a krízis – mondta Tóth László, a Transearch Hungary fejvadászcég vezetője. Korábban ezekre a területekre volt a legnehezebb megtalálni a megfelelő embert, most viszont alig kínálnak nekik állásokat.
„Az volt a tapasztalatunk, hogy minél magasabban állt valaki a vállalati hierarchiában, annál nehezebben talált újra munkát. Volt olyan ügyfelem, aki évtizedes vezetői tapasztalattal és kimagasló szaktudással rendelkezett, mégsem sikerült 8-9 hónapon keresztül egyetlen interjút sem szervezni neki. Sokkal jobb helyzetben voltak 2009-ben a 4-5 év munkatapasztalattal rendelkezők” – mondta Juhos Andrea. Az értékesítők relatíve gyorsan „elkeltek”, 3-5 hónap alatt álláshoz juthattak. A pénzügyi területen dolgozók, például a kontrolling szakemberek vagy a könyvelők is kelendőek voltak. Fazekas Zsolt is hasonlókat tapasztalt: kereskedelmi, műszaki, illetve pénzügyi szakembereket kerestek leginkább.
A pályakezdőknek viszont alig volt esélyük arra, hogy a szakmájukban helyezkedjenek el. A frissdiplomások – főként azok, akiknek a végzettsége nem igazán piacképes, azaz például a bölcsészek – a szolgáltató központoknál kezdhettek dolgozni. Juhos Andrea egy érdekes dologra figyelt fel: ezeknek a fiataloknak a nagy része a rossz munkaerő-piaci helyzet ellenére sem igazán adott lejjebb az igényeiből, még mindig túlságosan magasak az elvárásaik. Megpróbálják ugyan, de sokan nem hajlandók a szolgáltató központoknál maradni: keveslik a bért, illetve a monoton munkára panaszkodnak. „A mostani gazdasági helyzetben örülniük kellene, hogy valahová bejutottak. Meg kellene becsülniük azt, ami van” – véli a tanácsadó.
Lipcsei András szerint most olcsóbban megkaphatják a cégek a kiválóan képzett, nyelveket beszélő embereket. Korábban az álláskeresők úgy vélekedtek, hogy „elmegyek dolgozni x összegért, aztán a következő céghez már x plusz valamennyiért igazolok át”. Ez a tendencia megszakadt, az emberek, ha két állás között vannak már alacsonyabb bérért is elmennek dolgozni, csak legyen munkájuk. Ám amint beindul a gazdaság, az alulfizetett alkalmazottak azonnal új munka után fognak nézni – figyelmeztet a fejvadász.
A külföldi munkához nagy szerencse kell
Az idén szinte csak az tudott „megcsípni” egy külföldi munkát, akinek már korábban is voltak komoly nemzetközi tapasztalatai. Itt másképp alakult a tendencia, mint a hazai állásoknál: a vezetőknek könnyebb volt a helyzete, míg a beosztottaknak hihetetlen szerencse kellett hozzá – vallja a DBM ügyvezetője.
A magyarok híresek arról, hogy nem szívesen „mozdulnak meg” egy munkáért. Ha azonban valaki mégis nekivágna, és külföldön próbálna szerencsét, a Hill International vezetője szerint ne most tegye. „Angliában például egye kevesebb kelet-európai munkás dolgozik, a lengyelek hazamennek, és magyarokra is kevésbé van igény. Az országon belüli migrációs hajlandóság viszont egy kissé talán emelkedett: élhetőbbé váltak a vidéki városok, és az ott letelepedő multik csábítására szívesebben költözünk” – mondta az FN.hu-nak.
A képzettebb, magasabb pozícióban dolgozó emberek sokkal mobilabbak, mint a szervezetben alacsonyabb beosztásúak. Ez utóbbiak Lipcsei András tapasztalatai szerint még egyik megyéből a másikba is nehezen költöznek, nemhogy az ország másik végébe vagy épp külföldre. A vezetők alkalomadtán napi néhány órás útra is vállalkoznak a munkahely és az otthon között.
—-A minőségi cserék éve volt?—-
„Természetesen voltak olyanok, akik nem a válság miatti létszámleépítés okán távoztak a munkahelyükről. Akikkel nem volt megelégedve a cégvezetés, elküldték. Sok vállalat a fennmaradásáért küzd, ezért előtérbe került a teljesítmény kérdése: amíg rendben mentek a dolgok, nem okozott akkora problémát, ha valakinek a képességei vagy a hozzáállása nem volt megfelelő. Ezt most a legtöbb helyen felülbírálták. Létszámstop ide vagy oda, lecserélték őket. És a cégek most számukra kedvező feltételekkel – például alacsonyabb bérért, mint a krízis előtt – meg tudták szerezni a jó szakembereket” – mondta Juhos Andrea.
Ugyanez a véleménye Tóth Lászlónak is: „fontossá vált, hogy ki dolgozik egy cégnél. Már nem mindegy, hogy milyen kompetenciákkal rendelkezik valaki, ezeknek a mérése egyre inkább felértékelődött. Ez a minőségi csere előszobája. Persze, ha a kolléga rosszul szerepelt a teszten, a munkaadó többféleképp dönthet a sorsáról. Egyrészt fejleszthetik, de akár kereshetnek is helyette olyan személyt, aki jobban megfelel a vállalatnak” – tette hozzá.
Fazekas Zsolt azonban vitába száll a fent említettekkel: „2009 harcos év volt, és amikor sok cég a túlélésért küzdött, nem volt ideje ilyesmire. Csak nyereséges időben mernek egy minőségi cserét megkockáztatni a vállalatok”.
A vezetőkeresés az év végén megélénkült
Lipcsei András cége vezetőkiválasztással foglalkozik, így azt a területet látta át leginkább. A banki szektorban több személycsere történt az elmúlt évben, de a szolgáltató cégek is sok változást éltek meg. Sok vezető áldozatul esett a krízisnek. A válság idején egy vállalkozás nehezen tudja kiszűrni, hogy azért megy-e rosszul a bolt, mert nem a megfelelő ember ül a főnöki székben, vagy pedig független volt tőle a visszaesés. A fejvadász elmondta: sokan még hatékonyabb, jobb vezetőket kerestek, így a minőségi cserék száma – legalábbis ezen a szinten – megnőtt.
„A negyedik negyedévben a vezetőkeresési piac megélénkült. A változtatásokat, a döntéseiket általában az év végére halasztják nemcsak a munkavállalók, de a vállalkozások is. Az új év – új élet elvét követik sokan” – tette hozzá.
