Ha a válság miatt az utcára kerül a munkavállaló – ám akkor is, ha veszélyben érzi az állását -, érdemes kidolgoznia egy túlélési stratégiát, amellyel újra visszakerülhet a munkaerőpiacra.
A FigyelőNet 8 tippel segít.
1. Ne botrányosan távozzon a cégtől!
Nagyon nehéz, de meg kell próbálni jó arcot vágni a leépítéshez. A recesszió utáni fellendülés idején ugyanis valószínűleg azokat a régi, jól bevált dolgozókat fogja visszahívni a vállalat, akiket a válság miatt kellett elküldenie. És mivel a szektorban szinte mindenhol ugyanazokat a szakembereket bocsátják el, lehet hogy nem is fog olyan munkát találni, amely a képesítésének, szakmai tapasztalatának megfelel – tehát még jól jöhet a régi kapcsolat. Ha viszont botrányosan távozott valaki, akkor biztosan nem akarnak majd ismét együtt dolgozni vele.
2. Biztosítsuk be magunkat!
Ha a válság által fokozottan veszélyeztetett szektorban dolgozunk, érdemes minél hamarabb kideríteni, hogy megfelelünk-e a munkanélküliségi biztosítás feltételeinek, és ha igen, akkor érdemes megkötni. Így ha elveszítjük az állásunkat, az álláskeresési járadék mellett a fizetésünk bizonyos százalékát is megkapjuk. Érdemes minél hamarabb felmérni a helyzetünket, ugyanis a biztosító cég korlátozásokat tervez: a jövőben nem biztos, hogy minden ágazat munkásaival szerződést kötnek. Az FN erről szóló cikke itt olvasható.
Vannak olyan cégek, amelyek a recessziót használják fel a szakemberek minőségi cseréjére. Kevesebb, ám a legjobb dolgozókkal akarják átvészelni a válságot. Ezért még azokban az ágazatokban is meg lehet csípni egy jó állást, amelyek „haldokolnak”. Éppen ezért érdemes körülnézni a konkurencia háza táján, hogy nem keresnek-e szakembert.
3. Referenciát kell szerezni!
Válságban a legtöbbször nem azért bocsájtják el a dolgozókat, mert rosszul dolgoznak, ezért mindenképpen kérni kell a volt főnöktől egy ajánlólevelet. A tanácsadó szerint ezt rögtön a felmondáskor érdemes kérni, hiszen a vezető a lelkiismeret-furdalás miatt sokkal szebb és jobb dolgokat fog írni, mint néhány nap vagy hét elteltével. A magyar ember nem szereti dicsérni magát, nem menedzseli a saját karrierjét – ezen túl kell lépni. Az új állás megszerzéséhez el kell adni magunkat. A legtöbben elvárják, hibásan, hogy az interjúztató ránézésre tudja róluk, mihez értenek, miben jók és milyen kompetenciáik vannak.
legyen ön is fn tudósító!
Önt érinti a válság? Hogyan? Írja meg! Válság testközelben az FN Tudósítóban!
4. Alkudjunk ki magasabb végkielégítést!
Készüljünk fel lélekben arra a beszélgetésre, amelyen a végkielégítésről tárgyalunk a vezetővel. A tanácsadó szerint a közös megegyezésnek ára van: nemcsak a dolgozó jár jól vele, hanem a cég is, így ez tárgyalási alapot jelenthet. A recesszió miatti helyzetre hivatkozva a munkavállaló magasabb összeget is megpróbálhat kialkudni. Megemlítheti például, hogy biztosan nehezebb lesz és hosszabb ideig tart az álláskeresés.
5. Ne vegyünk fel hitelt!
A végkielégítés összegét nem szabad egy összegben elkölteni, érdemes lekötni, hogy az elhúzódó álláskeresési idő alatt – ami sajnos hosszabb is lehet, mint ameddig az álláskeresési járadékot vagy a biztosítási összeget kapjuk – is legyen mihez nyúlni.
Hitelt a munkanélküliség miatt nem szabad felvenni! Ha viszont van valamilyen hitele, akkor érdemes bemenni a bankba, és közölni velük az állásvesztés tényét. A legtöbb pénzintézetnél ingyenes szerződésmódosítással megoldható, hogy például alacsonyabb legyen a törlesztőrészlet. A mentőcsomagban többféle megoldást kínálnak a Magyar Bankszövetség és a kormány megállapodása értelmében.
6. Előre kell menekülni!
Ha a recesszió által érintett szektorban vesztette el az állását a munkavállaló, érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy részt vegyen valamilyen átképzésen. A tanfolyamok, tréningek nemcsak az elavult szakmák esetén segíthetnek az újbóli elhelyezkedésben. A munkaerő-közvetítők korábban gyakran panaszkodtak, hogy főként olyan szakemberekből van hiány, akik valamerre specializálódnak, valamilyen pluszt fel tudnak mutatni – például aki egyszerre raktáros és targoncavezető is egyben. A recesszió által nem – vagy csak kevésbé – érintett szakmákról már korábban írt az FN, itt olvasható, a leginkább veszélyeztetett foglalkozásokat itt ismerheti meg.
A munkaügyi központok támogatják a regisztrált munkanélkülieknek a tanfolyamokat, illetve néhány civilszervezet is szervez például vállalkozóvá válást segítő oktatást. Ezek általában ingyenesek. Ám egy tanfolyam több hónapig is eltarthat, és ha nem jár hozzá keresetpótló támogatás vagy ösztöndíj, akkor a munkanélküli kénytelen elvállalni valamilyen alkalmi munkát.
A karriertanácsadók óva intenek mindenkit a kényszervállalkozóvá válástól. Szerintük csak akkor szabad belevágni, ha a leendő „magánzó” valóban már régóta tervezte, és van egy jó ötlete, amire szüksége van a piacnak, és a tőkéje is megvan hozzá.
7. Tiszta fejjel, kipihenten keressünk munkát!
A csoportos leépítést nem szabad szégyellni, mégis a legtöbb munkanélkülivé vált ember önmagát okolja azért, hogy elküldték. Recesszió idején viszont néha a legjobb emberétől is meg kell válnia egy cégnek. Az önbecsülés, az önbizalom nagyon fontos, a tanácsadók szerint nem szabad kétségbe esni. Ez nagyon nehéz, hiszen a megélhetési gondok, a reménytelenség könnyen legyűrheti a munkanélkülieket. Akár még betegségek is kialakulhatnak a stressz hatására.
8. Nem szabad finnyásnak lenni!
Ha egy olyan cégnél kínálnak részmunkaidős vagy egy projekt idejére szóló munkát, ahol amúgy is szívesen dolgoznánk, akkor meg kell ragadni a lehetőséget. Ugyanis az álláshelyek csökkenő száma miatt főállást nem biztos hogy találunk. És ha a fellendülés idején újabb embert akar felvenni a cég, akkor rendszerint a jó külsős munkatársak közül választ – tehát van esély bejutni a „belső körbe”.
(A cikk létrejöttében segített Juhos Andrea, a DBM Magyarország ügyvezetője és Gerlei Béla, a Karrier Intézet igazgatója, a Nők Lapja Cafe állandó szakértője.)
