Pénzügy

Kiégés helyett: vezetők a másik világban

A vállalatvezetők kiégésének megakadályozására a saját világuktól való elszakadás, a több hónapos szabadság lehet a megoldás. Nem csak a pihenés a lényeg: a menedzsereknek meg kell tapasztalniuk, hogy a világnak csak egy szelete a saját, jólétben élő közegük.

Szombatév

A sabbatical year vagy sabbatical eredetileg azt jelentette, hogy a termőföld a hetedik évben parlagon marad, hogy egy évvel később ismét ereje teljében legyen. Innen került át a fogalom az akadémiai, majd a piaci szektorba, ahol ugyanaz a célja: a hetedik évben az alkotó, a kutató vagy akár a menedzser szünetet tart.

Amikor kiégnek, túl nagy a rájuk nehezedő nyomás és elfelejtik, milyen is az élet az utcán – ekkor van szüksége a menedzsereknek egy kis szünetre. A fél-egy éves pihenés elég arra, hogy a túlhajszolt vezető kipihenje magát, és olyasmivel foglalkozzon, amire addig nem jutott ideje: van, aki könyvet ír, mások világkörüli útra indulnak, vagy teljesen más tevékenységbe fognak – például besegítenek egy alapítványnál. Az azonban közös bennük, hogy a feltöltődés után visszatérnek régi munkahelyükre, és újult erővel folytatják.

A főnök magányossága

„Főleg az angolszász országokban és Kelet-Közép-Európában vannak fokozott nyomásnak kitéve a felsővezetők” – mondta a FigyelőNetnek Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetője. Itthon a rendszerváltás környékén végzett fiatal értelmiségiek mára nagy cégek vezetői lettek, a következő generáció azonban ott liheg a nyakukban. „Ez mindkét csoportnak stresszes – mondta a tanácsadó. – A vezetők félnek a konkurenciától, a fiatalok pedig tudják, hogy a rendszerváltás idejének gyors felemelkedése egyszeri és megismételhetetlen, ami nekik nem adatik meg.”

A menedzserek élete azonban nem csak emiatt stresszes. A pozíció megköveteli az erőt és a magabiztosságot – vagy legalábbis ennek kisugárzását, hiszen az is lehet, hogy mindeközben a menedzser tele van kétellyel. „Amellett, hogy a vezetés magányos szakma, a legtöbbjüknek a családra sincs ideje, nem találják meg az optimális egyensúlyt a munka és a család között” – tette hozzá Juhos Andrea.

A kiégés okai

A törekvő, sikerorientált menedzserek akár 35 évesen vezérigazgatók lehetnek, innentől viszont nincs ami motiválná őket, ezért gyakran elkedvetlenednek, elvesztik céltudatosságukat. „Azok az emberek tartoznak a veszélyeztetett csoportba, akik hosszú időn át állandó koncentrációt és érzelmi igénybevételt követelő munkát végeznek” – mondta a FigyelőNetnek Bokor Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, aki kollégájával, Radácsi Lászlóval nemrég fejezett be egy kutatást a fiatal felső vezetőkről. Ebből kiderül, hogy a rendszerváltáskor gyorsan magas pozícióba került fiatalok csak kis része érzi magát igazán boldognak. Egyharmaduk úgy gondolja, hogy nem való nekik a felső vezetői munka, és bár büszkék az elért eredményekre, nem látják a munkájukban az értékeket.

A kiégés másik oka a munka és a magánélet egyensúlyának felborulása. A napi, nem ritkán 10-12 órás munka mellett nem marad idő a családra, a hobbira, a feltöltődésre, miközben a vezetők azt mondják, hogy a családért, a gyermekekért, a nekik biztosított életszínvonalért hajtanak. Nehéz feloldani az ellentmondást, hogy miközben anyagilag mindent megadnak nekik, a gyermekek szinte alig látják az apjukat, esetleg az anyjukat.

Szombatév, hat hónapig

A kiégés egyik ellenszere lehet a fél vagy egy éves alkotói szabadság, azaz sabbatical. A módszer lényege, hogy a vezetők a kemény évek után kapnak egy hosszabb szabadságot, ami alatt feltöltődhetnek. A cég a hosszú pihenés után visszavárja a dolgozót a korábbi pozícióba, fizetést azonban nem feltétlenül ad ez idő alatt. Az anyagi része tehát visszatartó erő lehet, aki nem tudja, vagy nem akarja felvállalni a megszokottnál alacsonyabb életszínvonalat, inkább nem megy szabadságra.

A kiégés elkerülése mellett ez a szünet arra is jó lehet, hogy a vezető „visszaszokjon” a társadalomba. A cégnél ugyanis leginkább csak hozzá hasonló topmenedzserekkel érintkezik. Ha azonban látják, hogy mások hogyan élnek, a saját helyzetüket is másként értékelik. Ezért sokat segíthet például az, ha valaki önkéntesként rászorulókkal, betegekkel foglalkozik. A vezetők pihenése nem csak az ő érdekeiket szolgálja. „Szervezetileg is hasznos, hiszen a munkáltató előbb-utóbb egy friss, kipihent, energiával teli munkaerőt kap vissza” – állítja Juhos Andrea. Emellett pedig a 6-12 hónap alatt belülről próbálhat ki valakit az ideiglenesen megüresedett helyre.

A sabbatical után a vezető frissen, kipihenten, nagyobb önismerettel és empátiával tér vissza a munkájához. Akad persze olyan is, aki végleg váltani szeretne, az ilyen „kiugrott” menedzserek az öltönyös-nyakkendős élet helyett nem ritkán a rövidnadrágot választják. Van például olyan német extopmenedzser, aki ma a Samoa-szigeteken kalauzolja a turistákat – stresszmentesen.

Hazai helyzet

Magyarországon egyelőre még nem nagyon van példa az évkihagyásra. A szakember szerint nem tart még itt a hazai vállalati kultúra, a vezetők pedig nem is tudják, hogy létezik a módszer. A FigyelőNet által megkérdezett amerikai multinál még nem is hallottak erről, egy másik nagyvállalatnál viszont létezik, igaz csak pár hónapos szünetet kaphatnak egyes felső vezetők. De gyakran nem is az a probléma, hogy nem tudnak a módszerről, hanem az, hogy a felső vezetők elutasítják. Egy több mint ötszáz főt foglalkoztató multinál például hiába vetette fel a HR-munkatárs, hogy csak 1 hónap fizetett szabadságot kapjanak a kiégett kulcsemberek, a részleg vezetője egyértelműen visszautasította ezt a lehetőséget, mivel a le nem dolgozott fizetésnek csak a ráfordítás oldalát látja, egyelőre képtelen felfogni a hozamait.

Az ellenpélda a közgazdász Handó házaspár, akik egyéves világ körüli útra mentek 1999-ben, majd visszatértek korábbi munkahelyeikre. Egy gyógyszercég egykori vezetőjének elege lett a napi 14 órás munkából, és most biokertészettel foglalkozik, egy ma is pénzügyi vezetőként dolgozó hölgy pedig munkahelyváltáskor döntött úgy, hogy két hónapon át hátizsákkal fedezi fel Ázsiát.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik