Ön hogyan értékeli a foglalkoztatás hazai helyzetét, mit lát a munkaerőpiac legnagyobb problémájának?
Az Új Magyarország program, arról szól, hogyan lehet nagyobb szuverenitást teremteni az egyes embereknek és a közösségeknek, hogy ki-ki a vallott értékei szerinti életet élhessen. Egy szűk körtől eltekintve, mely a befektetéseiből, illetve a tőkéjéből él, ez azt jelenti, hogy ki-ki a munkájából boldogulhasson. A rendszerváltozással kezdődött folyamat lényege, hogy az állampolgárt kell piedesztálra emelni, legyen ő a megrendelő. A munkaügyi kérdések ezért kulcsfontosságúak, ez a felismerés áll a kormányprogram centrumában. Én a miniszterelnököt helyettesítve koordinálom a tárcaközi munkát, hiszen mindez nem egy ágazati lecke, ez nem csak a munkaügyi tárca dolga. A munkaidőalapot csak úgy lehet fejleszteni és bővíteni, vagyis hogy több munka jöjjön ide, és egyre többen európai bérért dolgozhassanak, ha a befogadó környezetet is olyanná tesszük, ami stabilan itt tartja a befektetőket. Tehát: legyen alkalmas munkaerő, képzés, háttérfeltételek, kiépített infrastruktúra és kultúra. Ezek nem egy tárca ügyei, ez az egész kormánynak az ügye, és én ezt érvényre is akarom juttatni. Szerintem az elkövetkező időszak nemzeti sikereinek ez a kulcsa.
A program mely megnyilvánulásában látjuk, hogy – az ön szavaival – piedesztálra emelik a munkavállalót?
Az a minimum, hogy Magyarország tisztában legyen a nemzetközi trendekkel, azzal, hogy milyen környezetben versenyez, de emellett látni kell, melyek a helyzeti előnyeink, hiszen ezekre lehet építeni a fejlesztést, ez a garancia a gyors fejlődésre. Az Új Magyarország program három pilléren nyugszik. Az első, hogy kiválasztott – a high-techtől a gyógyszeriparig terjedő – iparágakat fejlesszünk, a második Magyarország logisztikai központtá alakítása, a harmadik pedig, hogy az adottságainkat kihasználva, a hátrányainkból előnyt kovácsolva fejlesszük az idegenforgalmat a turizmustól az egészségiparig. Nem akarok a részletekbe menni, csak nagy vonalakban: Magyarországon a járműgyártás és a gyógyszeripar évszázados hagyománnyal rendelkezik, a logisztikai központ mellett az ország kulturális, történelmi és földrajzi helyzete szól, és végül gondoljunk csak a meleg vizes, termálvizes vagyonra, vagy az érintetlen térségekre, melyek foglalkoztatás szempontjából hátrányosak, de fejletlenségük esély az ökoturizmusra, a falusi turizmusra. Két kihívás van tehát: az egyik a munkaidőalap bővítése, melyet az említett módon képzelünk, a másik a rendelkezésre álló munka helyes felosztása. Ez azt jelenti, hogy a munkát milyen bérrel hány ember végzi el, milyen foglalkoztatási struktúrában. Ha jól döntünk, akkor többen, biztonságosabb munkahelyeken, európai bérért, versenyképesen tudnak dolgozni. Ettől szuverén valaki, ha biztonságos munkahelyen európai bérért dolgozik.
Egy darabig bizonytalan volt a munkaügyi tárca sorsa, az SZDSZ meg is akarta szüntetni. Végül nem szűnt meg, hanem egybeolvadt a szociálissal. Miért vonták össze ezt a két tárcát, illetve miért ezt a két tárcát vonták össze?
Két és fél tárcát vontunk össze, hiszen a szakképzés az Oktatási Minisztériumban volt. Azért, mert ha e területek eszközrendszereit komplexen használjuk, sokkal többet tudunk tenni. Ma a szegénység ellen a foglalkoztatás a legjobb eszköz, Európában másutt is így gondolják. Munkához, képzettséghez kell juttatni az embereket, mert a segélyekkel olyan életmodellben tartjuk a szegény családokat, mely újratermeli a szegénységet. A Munkaerő-piaci Alapban 300 milliárd forint van, ebből durván 50 milliárd aktív munkaerő-piaci eszköz, melyet kifejezetten arra fordítunk, hogy startvonalra állítsuk az embereket.
A megszorító intézkedések az ön által mondottakkal ellentétesnek tűnnek. Csökken a munkavállalók bére, a munkaadókat is több oldalról nyomja a prés. Hol marad a piedesztál?
Amit letettünk az asztalra, az nem megszorítás, hanem útválasztás. Mi azt az utat választottuk, hogy 2008-ra teremtünk egyensúlyi helyzetet és nem 2012-16-ra, illetve, hogy nem a mai szerkezetben meglévő közszolgáltatásokat fejlesztjük tovább. Azt szeretnénk, hogy régiótól és társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenki hozzáférjen a közszolgáltatásokhoz, amelyre a „kuncsaft rendel”-elv jellemző. Ennek egyrészt az lett volna az alternatívája, amit a Fidesz akart: 2014-16-ra legyen euró, az egyensúlyi helyzet kialakítása ráér. De lett volna egy olyan lehetőségünk is, hogy a sokezermilliárdos uniós forrásokkal a mai szerkezetben fejlesztjük a közszolgáltatásokat, aminek segítségével el is kenhettük volna problémáit. A mi általunk választott úttal szerintünk pont azt az időszakot nem veszítjük el, amikor Magyarországnak gyorsuló fejlődésre és egy új karakter választására van lehetősége. Ha nem hozzuk előre az egyensúly kérdését, ami befolyásolja a befektetők döntését, illetve a nem megfelelő szerkezetben fejlesztjük a közszolgáltatásokat, akkor egyrészt az európai pénzeket rossz helyre használjuk fel, másrészt pedig nem tudunk európai minőséget teremteni az emberek számára, nem tudjuk piedesztálra emelni, hogy ő legyen a megrendelő a közszolgáltatásokat illetően. Nem azért döntöttünk úgy, hogy letesszük ezt a csomagot az asztalra, mert valamiféle drámai helyzet van a gazdaságban, hanem azért, mert előre akarjuk hozni a jövőt.
Rövid távon melyek lesznek az Új Egyensúly program munkaerő-piaci hatásai?
A közszférában kevesebben fognak dolgozni. A központi kormányzati igazgatásban másfél-kétezerrel, a közigazgatás többi körében 10-15 százalékkal kevesebben. A közszolgáltatások között van olyan terület, ahol nem drámaian, de növekedni fog a létszám, például a szociális gondozásban, másutt mint például az oktatásban csökkenni fog. Utóbbi esetében a leépítés mértékéről az intézmények fognak határozni, a bértömeg-gazdálkodásra való áttérés és az outsourcing lehetősége ugyanis az intézményfenntartó hatáskörébe adja a döntést a létszámról és a bérekről. A kormány mindegyik elbocsátotti körre külön kezelési, támogatási, foglalkoztatási csomagot készít, hiszen mindenkinek más eszközökkel kell segíteni. A pedagógusok közül sokan juthatnak majd lehetőséghez szociális területen, illetve az NFT II keretében is sok emberre lesz szükség, aki monitoringgal, pályázatkezeléssel, pályázatírással foglalkozik. Átképzésre is van lehetőség. Az Új Egyensúly program a versenyszférára máshogy fog hatni, elsősorban a befektetési kilátásokra szeretnénk pozitívan hatni. Az első másfél évben nőnek ugyan a terhek, de ezt ellensúlyozza a megcélzott, ambiciózus, 2008-as egyensúlyi állapot, hiszen a befektetői döntéseket az is befolyásolja, hogy stabil és kiszámítható-e a gazdasági környezet. Ezért fontos, hogy ne hátráljunk meg, a befektetőknek látniuk kell: lesz egyensúly – ami a fenntartható növekedési pályának a kiindulópontja -, ezért érdemes befektetni. A versenyszférát befolyásolni fogják a fejlesztések is. Az erre szánt 12-15 ezer milliárd forintnak egy effektív foglalkoztatásnövelő hatása van. Én nem várom a foglalkoztatás szűkülését a következő 1,5 évben sem, de utána mindenképp bővülésre számítok.
Az Új Egyensúly a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket érinti a leginkább. Hiszen csak a nem tartós fogyasztási cikkeknek és azoknak a szolgáltatásoknak az ára emelkedik, melyre ők bérük legnagyobb részét költik.
Éppen ellenkezőleg. Akik tehetősebbek vagy kibújtak a közteherviselés alól, azoknak kell most többet vállalniuk. Ezt a célt szolgálja például a személyi jövedelemadóban a hatmillió forint éves kereset feletti részre bevezetendő négy százalékos plusz szolidaritási adó vagy a kiterjesztett vagyonosodási vizsgálat. Továbbá az szja alsó sávhatárának megemelése, a minimálbérprogram, ami felfelé feszíti a béreket. Emellett fenntartjuk a nyugdíjtámogatásokat, a családi támogatásokat minimum reálértéken tartjuk, és hasonlóképpen járunk el a hátrányos helyzetűek támogatásával. Így a családosok, a nyugdíjasok és a hátrányos helyzetűek körében ellensúlyozzuk az aránytalan teher növekedését.
Hogyan oszlik el a minisztériumi költségvetés a munkaügy, a szakképzés és a szociális terület között?
700 milliárd forinttal gazdálkodik a szociális terület, 350 milliárddal a munkaügy, míg a szakképzés néhány tízmilliárddal. Ezek az örökölt arányok. A szociális és munkaügyi pénzek nagy része lekötött, míg a szakképzési források nagyobb része aktív.
Hogyan fognak együttműködni az eddig különálló tárcák?
Jövő héten bemutatom a tárcák integrált működését. Az egyes tevékenységeket nem „toljuk össze” egyszerűen, hanem valóban integráljuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az oktatásban vagy a munkaügyben vagy a szociális területben vonjuk össze a többit, hanem integráltan fogjuk az eszközeiket alkalmazni. Így alakul ki a minisztérium szervezeti struktúrája is.
