A felmérésről
Az elemzés több felmérésből és statisztikából merített: az adatok legnagyobb részét az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) speciális igények alapján megszűrt szisztematikus adatgyűjtése szolgáltatta.
Rövid távon
Egyértelműen a gépészmérnökök iránt a legnagyobb az igény: tíz ágazatban hiányszakmaként jelölték meg a cégek, ráadásul igen nagy arányú, 51-100 fő körüli létszámigény-növekedést jeleztek a közeljövőre Borsod-Abaúj-Zemplén, Tolna és Veszprém megyében is, míg Fejérben, Hevesben és Pest megyében ennél kisebb arányú, de jelentős keresletnövekedést jeleztek a válaszadók. Bár országosan a gépészmérnökök vannak a legjobb helyzetben, Budapesten és Komárom-Esztergom megyében létszámigény-csökkenést prognosztizáltak a vállalatok. Kedvező helyzetben vannak az erősáramú villamosmérnökök is. Stabil kereslet mutatkozik még a FEOR megfogalmazás szerint számítástechnikai tudományos foglalkozásúakra is.
Változó helyzetben vannak a gyengeáramú villamos-, vegyész-, környezetvédelmi és közlekedési mérnökök. A munkaadók nagyjából ugyanannyi szakembert keresnek, mint amennyit elbocsátanának.
Területenként szintén eltérő, de összességében romló pozícióba kerültek az építész- és építőmérnökök, a szoftverfejlesztők, az informatikusok és az élelmiszeripari mérnökök. A közgazdasági képzést nyújtó BME a gazdasági végzettségűek munkaerő-piaci helyzetét is vizsgálta. Ezek szerint az ország majdnem felében javuló tendenciát mutat a közgazdászok helyzete, de a többi megyében a kereslet olyan mértékben visszaesik, hogy összességében romló pozíciójú szakmának tekinthető a közgazdász végzettség.
Középtávon
A megkérdezett munkáltatók minden szellemi foglalkozású esetén keresletnövekedést prognosztizálnak középtávon: három évre 6,4 százalékot, míg hat évre 9,9 százalékot. Legjobb helyzetben a diplomások lesznek, a gazdasági-ügyviteli és a műszaki jellegű munkák esetén a válaszadók minden esetben a felsőfokú szakmacsoport munkaerő-piaci pozíciójának erősödését valószínűsítik, míg a középfokú foglalkozások iránti jövőbeli igényt számos ágazatban negatívan ítélik meg.
A vezető foglalkozásokkal kapcsolatos pozitív várakozásokat – mind három-, mind hatéves időtávon – az ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatások, és a pénzügyi és biztosítási tevékenység területén, negatív várakozásokat pedig leginkább a textilipar és az élelmiszer, ital, dohány ágazatokban valószínűsíthetünk.
