A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) átlagkereseti adatai a választások közeledtével mindig megugranak, majd a reálkereset-növekedés a választások utáni időszakban jelentősen visszaesik. 2002-ben például a 13 százalékkal nőttek a reálbérek, míg előtte egy évvel csupán 6 százalékkal, utána pedig 9 százalékkal. A munkaadók 2006 közeledtével újra attól tartanak, hogy a pártok versenyében, az ígérgetések korában elszaladnak a reálbérek. A közszférában már belehúztak: a tavalyi átlagos hatszázalékos növekedést idén visszafogottabb szám – 4,8 százalék – követi. Igaz, a költségvetés állapota még ezt sem indokolná. A tízszázalékos minimálbéremelés pedig a versenyszféra béreit tornázza feljebb. A gazdaságkutatók szerint a munkaadók profitálhatnak is a béremelkedésből, amit egyébként mindig túlreagálnak a cégvezetők.
Mennek vagy maradnak?
A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) tapasztalatai szerint tagjaik tartanak a reálkeresetek megugrásától a választások közeledtével, ami jelentősen ront Magyarország vonzerején, hiszen a külföldi tulajdonú cégek a bérköltség alacsony volta miatt csábulnak hazánkba. A DUIHK bérezési tanulmányát bemutató beszélgetésen Straub Elek, a Magyar Telekom vezérigazgatója többször is hangsúlyozta, hogy nagy esélyt lát a reálkeresetek jövő évi megugrására, ami nagyon kedvezőtlenül érinti a magyar gazdaság versenyképességét. Ékes Ildikó, az Ecostat gazdaságkutató intézet főosztályvezetője azonban felhívta a figyelmet, hogy a kiugró magyarországi keresetnövekedések sem számítanak olyan mértékűnek, amiért érdemes lenne mozgatni a tőkét. Ha egy multinacionális vállalat kivonul Magyarországról, azt más okból teszi.
Ádler Judit, a GKI gazdaságkutató intézet munkaügyi szakértője már csak azért sem érti, miért kongatják a vészharangot a munkaadók, hiszen például az Országos Érdekegyeztető Tanácsban megállapított országos bérajánlást a versenyszféra cégei mindig túllépik, és magasabb fizetésemelést biztosítanak az alkalmazottaknak.
Vásárlóerő vagy nyomorcsökkentő?
A minimálbér megemelése szintén jelentős jövedelemugrást jelent, hiszen a tízszázalékos legkisebb béremelés az egész bérstruktúrát „nyomja” alulról, a munkaadók kénytelenek lesznek a teljes munkaköri hierarchiában érvényesíteni az emelést, ha meg akarják tartani a munkatársaik fizetésének differenciáltságát. A munkaadók azonban mindig elfelejtik, hogy a bérnövekedéssel a vásárlóerő is bővül, ami fellendíti a cégek forgalmát – hangsúlyozta a FigyelőNetnek Ékes Ildikó. Az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) alelnöke, Kassai Róbert nem ilyen optimista. Szerinte a keresetnövekedés arra elég, hogy az emberek a megélhetésüket finanszírozhassák, hiszen Magyarországon hárommillióan élnek a létminimum alatt, ők nem fogyasztásra költik majd többletjövedelmüket. Magasabb jövedelemkategóriában pedig a bérnövekedés egyedi luxusfogyasztásra ösztönöz.
Elenyésző vagy jelentős a bérköltség?
Mindkét gazdaságkutató túlzónak érzi a munkaadók reakcióját, amikor a bérek növekedéséről van szó. A KSH 2002-es vállalati költségeket elemző tanulmánya szerint a cégek összköltségének csupán 20 százalékát teszik ki a bérterhek, ami az ipari vállalatoknál 10 százalékra mérséklődik, míg a magas munkaerő-igényű vállalatoknál akár a 40 százalékot is elérheti. Az energia és az anyagköltség jóval nagyobb terhet ró a vállalatokra, mint a bérköltség – hangsúlyozta mindkét kutató. Ádler Judit szerint a munkaadóknak sokkal jobban kell most aggódniuk az energiaárak növekedése miatt. Az IPOSZ alelnöke azonban úgy véli, hogy a Magyarországon működő gazdasági szervezetek 96 százalékát kitevő kis- és középvállalatok számára a bérek kifizetése sokkal nagyobb terhet jelent, mint a multinacionális vállalatoknak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
