A szerződéstervezet lényeges eleme ugyanis, hogy az egész országra, a teljes ágazatra kötelező jelleggel ki kell terjednie. Érdeme, ha elfogadják, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a munkaadói vagy a munkavállalói kötelezettségek, illetve a felmondási idő vagy a végkielégítés összege, egységes álláspontot képvisel.
Egységes fellépés
A tervezet kidolgozását koordináló Építőipari Vállalkozások Országos Szövetségének (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatója, Nagy János a FigyelőNetnek megerősítette: a szövetség a kollektív szerződést csak akkor írja alá, s járul hozzá 2006. január 1-jei hatálybalépéséhez, ha a kormányzat garantálja, hogy az minden építőipari vállalkozásra kötelező lesz. Mindez azért is sarkalatos kérdés, mert ma Magyarországon a 95 253 építőiparban tevékenykedő vállalkozásból 51 727 egyéni vállalkozó, és ezek 97 százalékának az éves árbevétele nem éri el az 50 millió forintot. A nyereséges cégek száma minden tevékenységben az egyszeres könyvvitelt vezető cégeknél 55 százalék körüli, a kettős könyvvitelt vezető cégeknél 60 százalék körül jár. Tehát nagyon magas a veszteségesek aránya.
És ami még nem mellékes: az építőipar cégeinek többsége, mintegy 80 ezer, mikrovállalkozás. Így az egyszeres könyvvitelt vezetők több mint 90 százaléka 50 millió forint árbevétel alatti, közülük az építőanyag-kereskedők majdnem 35 százalékának a forgalma még az évi 1 milliót sem éri el. Az építőanyag-gyártással foglalkozó cégeknek viszont több mint 99 százaléka az 50 milliós kritikus forgalomhatár alatt áll. „Tehát rengeteg olyan kis cég van az építőiparban, akiknek az éves árbevétele még egy közepes költségvetésű kivitelezési munka értékét sem éri el, és megkérdőjelezhető a vállalkozási biztonság” – mondta Nagy János. De a kettős könyvvitelt vezető építőanyagosok sem sokkal erősebbek: több mint 60 százalékuk forgalma nem éri el a kritikus határt. Ugyanez sajnos az építőipari kivitelezőknél viszont 75 százalék.
Munkavállalói jogok és kötelmek
A kollektív szerződés tervezetében úgy kalkuláltak, hogy a rendes felmondás esetén minimum 30 nap jár a munkavállalónak, ami 20 éves munkaviszony után 90 napra nőhet. Az ilyenkor szokásos végkielégítés, amely jogutód nélküli megszűnés esetén is jár, minimum egy hónap, 25 évi munkaviszony után azonban minimum hét hónap átlagkeresete. Ettől azonban a munkaadó a dolgozó javára eltérhetne. A szerződés részletesen szabályozza a dolgozók kötelezettségszegésének eseteit is: ilyen például az egy éven belüli ismételt igazolatlan mulasztás, a 150 000 forintot meghaladó gondatlan károkozás, a szándékos károkozás minden esete, a munkahelyen elkövetett lopás, a munkahelyi verekedés, a figyelmeztetés ellenére történő egy éven belül ismétlődő fegyelmezetlen magatartás (pl.: italozás), a lopás a munkáltató tulajdonából, a betegszabadsággal történő, bizonyított visszaélés, a munkavédelmi szabályok súlyos vagy többszöri megszegése.
„Úgy gondoljuk – erősítette meg Nagy János a FigyelőNetnek –, hogy a tervezet minden tisztességes vállalkozás számára elfogadható lesz, s az építőágazat kifehérítését is jól szolgálja.” Ugyanezt célozza a végre megszületett bértarifa-táblázat is. A rendszer az egyes munkakörök minimális alapbérét fogalmazza meg. Ebben kiindulásként nem szakadnak el az államilag kialkudott mindenkori minimálbér összegétől, de foglalkoztatási csoportonként megszabják azt a legalsó összeget, amelyet a munkavállalónak meg kell kapnia. Így a segédmunkás jövőre legkevesebb 63 ezret (ez a 2006-os minimálbér legalsó szintje), de a mester szakmunkás indulásként 100 ezer forintot kell kapjon. Egy vállalati középvezető viszont minimum 220 ezret, egy felsőfokú végzettségű építésvezető pedig legalább 150 ezret kell hazavigyen havonta.
Az ÉVOSZ igazgatója hangsúlyozta, hogy a kollektív szerződés és a bértarifarendszer elfogadása és országos kiterjesztése vízválasztó lesz az építőiparban. (A szakértői anyag megtalálható az ÉVOSZ honlapján.) Kiderülhet, mely szervezetek életképesek, és a szigorú ellenőrzések hamar lebuktathatják a feketézőket.
