A törvény átfogóan szabályozza a felsőoktatás működését és szerkezetét, egységbe foglalva az európai uniós csatlakozás nyomán szükségessé vált változtatásokat.
A magyar felsőoktatás jelenleg duális szerkezetű: főiskolákon és egyetemeken tanulnak a hallgatók. Az átalakítást követően a képzés lineárissá válik, és a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik: az általában hároméves felsőfokú alapképzés (bachelor), a kétéves mesterképzés (master), és a hároméves doktori képzés (PhD, DLA). Az átalakítás hatására az intézmények átjárhatókká válnak, a hallgatók nagy része hasznosítható diplomával tud kilépni a munkaerőpiacra már három év után.
A törvény alanyi jogon járó, államilag finanszírozott diplomát biztosít, 12 félév ingyenes képzéssel. Kitér a szabad egyetemválasztásra, amelynek keretében a diákok “vihetik magukkal” a hallgatói normatívát. A képzési idő támogatása legfeljebb két félévvel meghosszabbítható, és ha a hallgató ez idő alatt sem fejezi be tanulmányait, azt költségtérítéses formában folytathatja.
A hallgatói jogok kiterjesztésének részeként megerősítik a jogvédő, vitarendező intézmények szerepét. A törvény értelmében a kormány meghatározza azokat az alapképzéseket, amelyekben félévig tartó összefüggő szakmai gyakorlat szervezhető.
Az oklevél kiadásához a hallgatónak alapképzésben középfokú “C”, mesterképzésben a képzési és kimeneti követelményekben rögzített államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga-bizonyítványt kell bemutatnia.
