Pénzügy

Wim Kok jelentése – minket sem dicsér

Magyarországon kritikusan alacsony a foglalkoztatás színvonala, a munkabéreken magasak a járulékterhek, a foglalkoztatottak között nagyok az egyenlőtlenségek, a magyarok egészségi állapota kritikus.

A volt holland miniszterelnök, Wim Kok vezette bizottság jelentése elmarasztalja Magyarország foglalkoztatáspolitikáját. A tanulmánnyal már reggeli cikkünkben is foglalkoztunk: az Európai Unió által 2000-ben kitűzött foglalkoztatáspolitikai, úgynevezett lisszaboni célok megvalósíthatóságát vizsgálja. Az unió irányító szervei komoly aggályt fogalmaztak meg Európa gazdasági versenyképességével és szociális rendszereinek fenntarthatóságával kapcsolatban, az Európai Tanács ezért felkérte az Európai Bizottságot a 2010-re, illetve 2005-re kitűzött célok elérhetőségének felülvizsgálatára.


Az ezredforduló mámorában?

 

A 2000-ben Lisszabonban összeülő tanácskozás tíz év alatt, azaz 2010-re a kibővülő Európai Uniót a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasági társulásának álmodta meg. Az Amerikai Egyesült Államokkal és Japánnal szemben megfogalmazott versenycélok között fontos szerepet kapott a szociális tekintetben jobban védett állások létrehozása, valamint az unió minden polgárára kiterjedő szociális kohézió fenntartása. A kitűzött célok érdekében a tanácskozók 2010-re 70 százalékra kívánták javítani a foglalkoztatottsági színvonalat az időközben huszonöt tagúra növekvő unióban. Részcélként a nők foglalkoztatottságát 60 százalékban jelölték meg. A lisszaboni megbeszélést az elmúlt években több hasonló tanácskozás követte, az egyik legfontosabb a 2001-es stockholmi volt, amely 2005-re 67 százalékos foglalkoztatást írt elő. Ennek elemeként a női foglalkoztatást 57 százalékra kívánta növelni. Stockholmban megállapodás született az idősebb munkavállalók (55-64 év között) foglalkoztatási rátájának növelésére is. Esetükben 2010-re az 50 százalék elérése lett a cél. 

Magyarországnak címzett kritikák

A jelentés országok szerint is tesz megállapításokat. Ezek szerint hazánkban kritikusan alacsony a foglalkoztatás színvonala. A tíz csatlakozó állam közül Magyarország vonatkozó számadatai a legalacsonyabbak. Igaz, hogy a munkanélküliség (5,4 százalék) jóval alacsonyabb az uniós átlagnál (8 százalék), ugyanakkor az inaktívak, a munkaerőpiacról kivonultak aránya nagyon magas. A foglalkoztatottak arányában jelentősek az egyenlőtlenségek, a modern középső és nyugati régiók elhúztak az ország keleti feléhez képest.

A munkabérekre rakódó járulékterhek kifejezetten magasak. Minden kifizetett vállalkozói 200 forintból 83 visszakerül a központi költségvetésbe. A járulékterhek magas aránya akadályozza az atipikus munkák terjedését, ezzel a foglalkoztatási szint emelkedését. Jelenleg a GDP húsz százalékát kitevő fekete- és szürkegazdaság a magas járulékterhek miatt nagy vonzerőt jelent.

A szociális ellátások átalakításával hangsúlyt kell helyezni a szegénységi csapdahelyzetek további felszámolására. A társadalmi integráció és a foglalkoztatás tekintetében külön kritikát kapott a roma és az egyéb hátrányos helyzetű népesség integrációja.

A magyar munkavállalók és egyben a magyar lakosság életkilátásai és általános egészségi állapota komoly aggodalomra ad okot. Ezért a jelentés szerint szükséges az egészségügyi ellátórendszer reformja és ezzel együtt a prevenció- egészségfejlesztés támogatása.

Megszelídített kapitalizmust Európában!

A bizottság összegzőleg a neki feltett kérdésre végeredményében egyetlen rövid válasszal szolgált: „meg lehet csinálni, de tenni kell érte!” Azaz bármely nagy ívűek is a 2000-ben megfogalmazott európai célok, a bizottság jelentése szerint, az unió nem mondhat le megvalósításukról. Az USA-val szembeni versenyképesség fontos elemeként hangsúlyozza a jelentés az európai lakosság szociális integrációját, a piacgazdasági keretek között értelmezett „teljes foglalkoztatottság” kialakítását.

A beszámoló újból hitet tesz a „megszelídíthető kapitalizmus”, a harmadik utas giddensi foglalkoztatás- és szociálpolitika megvalósítása mellett. Az unió versenyképességének fokozásához elengedhetetlennek tekinti a szociális kirekesztődés méreteinek további csökkentését. A további munkahelyek teremtése révén a szociális ellátórendszerre nehezedő nyomás mérséklését, végső soron az Egyesült Államokkal szemben a jövedelmi különbségek további növekedésének megállítását.

Globalizáció, elöregedés, gazdasági integráció

A dolgozat szerint Európának szembe kell néznie a lakosság elöregedésével, ezzel együttesen a nyugdíjkorhatárok és az állami társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságának újrafogalmazásával. Az EU-25 hosszú távú versenyképességének záloga tehát a mind több ember munkába helyezése, összekötve az eddiginél termelékenyebb munkamódok alkalmazásával.

A Kok bizottság négy pontban összegezte a célok eléréséhez szükséges tagállami lépéseket: elsőként a munkavállalók és a vállalkozók alkalmazkodóképességének javítását emelték ki, a második legfontosabb lépés a minél több ember, potenciális munkavállaló bevonása a munkaerőpiacra, a következp teendő a humán-tőke beruházás fokozása, végül a jobb kormányzás zárja a sort, azaz kormányzati reformok eszközölése minden tagállamban.

A javaslatok értelmében erőteljesebben kell törekedni a lisszaboni célok és az uniós pénzeszközök felhasználásának összekötésére Összegzésképpen a bizottság szerint
még 15 millió munkahelyet szükséges létrehozni 2010-ig a kibővült unió területén. A jelentés alcíme még egyszerűbben így fogalmaz: „Jobs, jobs, jobs – creating more jobs in Europe.”













Tények és vágyak Lisszabonhoz viszonyítva
Ország
Foglalkoztatás (%)
(Lisszaboni cél 2010-re 70%)
Nők (%)
(Lisszaboni cél 2010-re: 60%)
Ausztria
69,3
63,1
Németország
65,3
58,8
Nagy-Britannia
71,7
65,3
Svédország
73,6
72,2
Hollandia
74,4
66,2
Spanyolország
58,4
44,1
Magyarország
60 alatt
45,0
EU-15
64,3
55,6
(Employment in Europe 2002)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik