A kormány a napokban jelentette be, hogy törvényi kötelezettségének megfelelően 3,5 százalékkal megemeli a nyugdíjakat, és mivel ez januártól visszamenőleges hatályú intézkedés, a karácsonyi bevásárlás előtt körülbelül az egyhavi járandóság 40 százalékára tehető egyszeri többlet érkezik majd a nyugdíjasok számlájára (a miniszterelnöki kommunikációban ez kerekedett félhavi nyugdíjra).
Az év eleji emelés 15 százalékos volt, ehhez jön most a 3,5 százalék, így jön ki az a 18,5 százalék, amely megegyezik az MNB idén decemberre várt, éves átlagos nyugdíjas inflációjával. Ha tényleg 18,5 százalékot romlik idén a nyugdíjasok anyagi helyzete, és 18,5 százalékkal emelik a nyugdíjakat, akkor elvileg az egyenleg nulla, vagyis nem csökkent a nyugdíjak vásárlóereje, reálértéke. Vagy mégis?
A portál szerint mindez csak akkor igaz, ha az MNB előrejelzése pontos lesz. Ha végül az derül ki, hogy a 2023-as nyugdíjas infláció 18,5 százaléknál magasabb, akkor a juttatás nem őrzi meg a reálértékét, ha viszont alacsonyabb, akkor reálérték-növekedés lesz (de utóbbira nem fogadnánk). Mindezt csak jövőre tudjuk meg, de akkor a számolgatás szempontjából már mindegy lesz, hiszen
Az év elején mindenesetre a kumulált, azaz hónapról-hónapra összesített-átlagolt nyugdíjas infláció 27 százalékról indult, és augusztusra még csak 23-ra csökkent, ennek az adatnak kellene decemberre 18,5 százalékra esnie. Erre egyébként leginkább azért van reális esély, mert eleve magas tavalyi értékekről indul a számolás (jelentős a bázishatás).
A puhább mutatók árnyalhatják a képet
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) idén januártól bevezette a nyugdíjak medián értékének közlését is, korábban ugyanis csak a (számtani) átlagot publikálták. Augusztusban például 210,4 ezer forint volt az átlagnyugdíj, de a medián csak 186,4 ezer forintot tett ki, a kettő között pedig elég jelentős, 13 százalék közeli a különbség.
Mivel a KSH egy ideje már a nettó medián béreket is közzéteszi, ezek összevetésével a korábbinál is jobban láthatóvá válik, hogy a kormány a nyugdíjaknál kizárólag a szinten tartásra törekszik, és ha a bérek reálértékben nőnek, ahhoz nem igazítja hozzá a nyugdíjakat.
Ennek következménye, hogy a nyugdíjkiadások a GDP-hez mérve jelentősen csökkentek, vagyis az ország gazdasági növekedéséből a dolgozókkal szemben a nyugdíjasoknál nem következik az anyagi helyzet javulása.
Így GDP-arányosan egyre kevesebbet kell nyugdíjakra költeni, ez az arány az ezredforduló óta
A KSH szerint a nyugdíjas infláció általában nem sokkal nagyobb az általános inflációnál, idén január és augusztus között például a kumulált infláció 22 százalék, míg a nyugdíjas 23,3 százalék volt.
Közben a laikus feltételezés szerint a nyugdíjakat jóval nagyobb arányban költik élelmiszerre, mint a béreket, márpedig az élelmiszerek több más termékcsoportnál jóval nagyobb mértékben drágultak. Az infláció berobbanása látványos változást hozott. Az egyszeri extra juttatások nélkül 2022-ben a nyugdíjasok már elég erős, 6 százalék körüli reálnyugdíj-csökkenést szenvedtek volna el, vagyis a kedvezőtlen folyamatokat csak a soron kívüli összegekkel lehetett ellensúlyozni.
A G7 számításai szerint 2023 januárjában a nyugdíj 61 százalékát kellett költeni ugyanazokra az élelmiszerekre, amire 2021-ben elég lehetett a 48 százalék.
