Nem csitul a vita arról, hogy mennyire hasznos beruházás az akkumulátorgyártás itthon. Az ellenzők amellett érvelnek, hogy nincs kézzel fogható haszna az erőltetett akkugyártásnak, az ország nem rendelkezik ehhez szükséges energiaforrásokkal, vízkészlettel, ráadásul a termelés jelentős környezetrombolással jár. Továbbá a profit sem maradna országon belül, a tulajdonosok hazaviszik a nyereséget, de még a gyárakban alkalmazott vendégmunkások is hazaküldik a jövedelmük egy részét, ennyivel kevesebbet költenek tehát állomáshelyükön a szolgáltatásokra.
Győrffy Dóra – aki nemrég a Della podcast vendége volt – a Közgazdasági Szemle márciusi számában vezette le, miért nem jelenthet mentőövet a magyar gazdaság számára az akkugyártás idetelepítése. A tanulmány szerint az ötvenes éveket idéző iparpolitika figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarország nem rendelkezik komparatív előnyökkel, szemben mondjuk Svédországgal, ahol a természeti adottságokon túl a hálózatos iparfejlesztés – amelynek része a kutatás-fejlesztési központok, kis-középvállalkozások, egyetemek integrálása is – ideális környezetet teremt az energiatárolás gyártási folyamataihoz.
Más közgazdászok is azon az állásponton vannak, hogy nem önmagában az akkumulátorgyártással van probléma, hanem azzal, hogy iparági képességek hiányában, ellenben jelentős állami dotációval megtámogatva az akkugyártás betelepítése torzítja az iparszerkezetet, életképesebb beruházásoktól vonva el a forrásokat. Van, aki azt is vitatja, hogy szükség van-e egyáltalán a gazdaság ipari lábának megerősítésére, amikor a jövő a magyarhoz hasonló – nyersanyaghiányos és pénzügyi csomópontnak sem számító – országok számára inkább a szolgáltatások, azon belül is a digitalizációs technológiai ágazat fejlesztése lenne, mint történt az például Észtországban.
A kormány azonban makacsul kitart az akkumulátorgyártási kapacitások kiépítése mellett, Debrecenben már elkezdődtek a munkálatok, a gyárat a tervek szerint 2025 körül adják át. A termeléshez szükséges energiát mai állás szerint ezután építendő gázerőművek fogják biztosítani, amint erről a kormányfő bejelentést tett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évadnyitóján, ahol arról is beszélt, hogy az EU döntése értelmében 2035 után nem lehet majd hagyományos meghajtású járműveket gyártani, ezért a magyarországi autógyárak hosszú távú fenntartása érdekében szükséges meghonosítani az akkumulátorgyárakat.
Kevesebb szó esik manapság arról, hogy akár a paksi atomerőmű is ki tudná szolgálni a kínai beruházásban épülő gyárat – számítások szerint egy blokk által termelt energiát (500 megawatt) fogyaszt el az üzem –, de az új blokkok átadására várni kell (a legújabb határidő 2032), addig pedig biztosan elindul a termelés Debrecenben. Így marad a gáz alapú energiaellátás, ami szembemegy a fosszilis energiahordozók kiváltására a háború hatására felgyorsult kormányzati és uniós törekvéseknek.
Eközben a kínai fél hallgat, a nyilvánosság előtt nem reagálnak a technológia kapcsán kialakult vitára, annak lefolytatását a jelek szerint rábízzák a hatalom helyi képviselőire, a debreceni városvezetésre. A legutóbbi, Magyarországot érintő sajtóközleményük 2022. augusztus 12-én jelent meg, ebben bejelentik, hogy 7,34 milliárd euró értékben épül egy 100 gigawattórás gyáruk Debrecenben, amelyik a sorban a második lesz Európában, a németországi egységük után. Jelezték, hogy a 221 hektáros területen még abban az évben elkezdődnek az építési munkálatok, és a gyárban akkumulátor cellákat és modulokat fognak előállítani. A döntést a közlemény szerint méltatta Markus Schäfer, a Mercedes Benz AG igazgatótanácsának tagja, aki szerint a beruházás segíteni fogja a német autógyártó elektromos meghajtású gépjárművei termelésének fokozását.
Azóta semmi hír nem jött az anyacég háza tájáról, de a háttérben eltökélten folyik az üzemeltetés megalapozása. Valamivel több mint egy éve, 2022 februárjában alapították meg magyarországi báziscégüket, amit Contemporary Amperex Technology Hungary Projekt Menedzsment Kft. néven jegyeztek be. Ebben az időszakban elsősorban a projekt előkészítése volt a vállalkozás feladata, tavaly ősszel aztán a mérnöki tevékenység, műszaki tanácsadásról az akkumulátor- és szárazelemgyártásra cserélték a fő tevékenységüket. A profilváltás azt jelzi, hogy a cégnek irányító szerepet szánnak a hajdú-bihari akkumulátorgyártásban. Egyben az elnevezése is változott, kikerült belőle az utalás a projekttársasági formára, és Budapestről Debrecenbe tették át a székhelyüket, a Lion Office Centerbe.
Az elmúlt hónapok geopolitikai viharai azonban nem várt akadályokat emelhetnek a kínai cég terjeszkedése elé. A világ legnagyobb akkugyártója a napokban számolt be arról, hogy nyeresége 92,9 százalékkal emelkedett 2022-ben, elérve a 30,7 milliárd renminbit (1596 milliárd forintot), 328,6 milliárdos bevétel mellett. Az ünneplésbe azonban belerondított, hogy
„A feltörekvő cégeknek figyelniük kell ezekre a kockázatokra és ügyelniük kell, hogy ne kizárólag ezeken az ellenséges területeken terjeszkedjenek” – mondta a kínai államfő azt követően, hogy találkozott a CATL vezérigazgatójával, Yukun Zenggel.
Hszi úgy fogalmazott: egyszerre örül és aggódik a CATL nemzetközi sikere, piacvezető szerepe miatt – írta a Financial Times. A kínai állam aggodalma részben az amerikai-kínai viszony megromlására vezethető vissza, részben pedig arra, hogy az amerikai és európai államok ráálltak a saját energiatárolási iparáguk kiépítésére, ami szűkítheti a kínai cégek termékei iránti igényt.
Kérdés, hogy Hszi üzenettel felérő nyilatkozata időben jött-e ahhoz, hogy a CATL felülbírálja a projektet, vagy a munkálatok már előrehaladottabb állapotban vannak annál, hogy le lehetne állítani a beruházást. Mint ahogy az is a geopolitikai megfontolások része lehet, hogy Magyarország szigetszerűen ápol jó diplomáciai kapcsolatokat Kínával az Európai Unión belül, ezért az ide tervezett beruházások más megítélés alá esnek.
