Talán még emlékeznek arra a mozdonyvezetőre, akinek a peréből az rajzolódott ki, hogy valaki lehet egyszerre nyugdíjas és nem nyugdíjas is, attól függően, hogy melyik törvényt veszik elő. 2016-ban, 60 éves korában mondott fel neki a munkáltatója – a férfi bírósághoz fordult, mondván, védett korban volt, amire más felmondási szabályok vonatkoznak, mint általánosan. A bíróságon a munkáltatója azt mondta, nyugdíjasnak tekintették, mivel 2011-ben korhatár előtti nyugdíjat állapítottak meg neki. Csakhogy ez a nyugdíj 2012-től megszűnt, és helyette korhatár előtti ellátás van.
A bíróság azonban első és másodfokon is a cégének adott igazat, kimondva, hogy a férfi nyugdíjas, holott a mozdonyvezető meg volt róla győződve, hogy nem az, hiszen nem is nyugdíjat kap. Nem hagyta annyiban a dolgot, a legfelsőbb bírói fórumokhoz fordult. Azt szerette volna, ha a bíróság kimondja, védett korban lévőként jogellenesen mondtak fel neki. Azt várta, hogy állítsák helyre a munkaviszonyát, és fizettessék ki a cégével az elmaradt bérét.
Rendes felmondás volt
A Munka Törvénykönyve szerint a védett korban (az öregségi nyugdíjkorhatár előtt öt éven belül) lévők határozatlan idejű szerződését akkor mondhatja fel a munkáltató, ha a dolgozó súlyos hibát követett el, vagy munkavállalói képességével van gond, illetve a munkáltató működésével összefüggő okból. Az utóbbi két esetben fel kell ajánlani olyan másik munkakört, amit képes ellátni a dolgozó. Ha nincs ilyen pozíció, akkor emelt összegű végkielégítés jár.
A konkrét esetben a munkáltató a köznyelvben csak „rendesnek” hívott felmondást írt, abban nincs szó arról, hogy a mozdonyvezető nyugdíjas lenne, ahogy arról sem, hogy védett korú. Pedig a bíróságon a munkáltató végig azzal érvelt, hogy a mozdonyvezető nyugdíjas volt. Ez azért is érdekes, mert a munkáltató nem köteles indokolni a Munka Törvénykönyve szerint a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatott nyugdíjas felmondását. De a mozdonyvezetőnél indoklás is tartozott a felmondáshoz: a megrendelések csökkenése miatt nincs szüksége a férfi munkájára.
Ezen kívül a cég közölte, hogy más munkát nem tud felajánlani, ami rendes felmondásnál nem kötelező tartalmi elem, nyugdíjas elküldésénél pláne nem. A Munka Törvénykönyve szerint akkor kell a munkáltatónak másik munkakört felajánlania, ha védett korú dolgozónak mond fel. A védett korra azonban semmilyen formában nem utalt a munkáltató által készített dokumentum.
Olvasónk kétségbe vonta a rendes felmondás jogosságát, és szerinte a cége több ponton megsértette az egyenlő bánásmód követelményét is (életkor, vagyoni helyzet szerinti diszkrimináció, véleménynyilvánítás szabadsága), ezért bírósághoz fordult, kártérítést is kérve. Első és másodfokon is pert veszített, perköltség megfizetésére kötelezték, ám ebbe nem nyugodott bele.
Tévedtek a bíróságok, mégsem volt nyugdíjas a mozdonyvezető
A Kúria a mozdonyvezető felülvizsgálati kérelméből elsősorban a nyugdíjjal kapcsolatos kérdést vizsgálta, mert úgy ítélte meg, hogy ennek voltak meg a törvényi feltételei. Tavaly augusztusi ítéletében kimondta, hogy a mozdonyvezető a felmondáskor nem részesült öregségi nyugdíjban, és nem töltötte be még az öregségi nyugdíjkorhatárt, vagyis nem volt nyugdíjas. A Munka Törvénykönyve alapján sem tekinthető nyugdíjasnak, hiszen amivel a bíróságok érveltek (az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtti öregségi nyugdíj), az a nők 40 év után járó nyugdíjára vonatkozó passzus – egy férfi esetében. Magyarán tévedett az első- és a másodfokú bíróság is.
A Kúria azt is kimondta, hogy a mozdonyvezető a felmondáskor védett korban lévő munkavállaló volt. Ezek alapján azt hihetnénk, hogy olvasónk panaszának igazat adtak, de nem így történt.
A Kúria szerint a felmondás rendben volt
A Kúria álláspontja szerint is rendes felmondás történt, de mivel a munkáltató megindokolta a felmondást, és jelezte, hogy nem tud felajánlani másik munkát, így eleget tett a védett korú dolgozó felmondásával kapcsolatos elvárásoknak.
Olvasónk ügyvédje, Szepesházi Péter több okból sem ért egyet a kúriai ítélettel.
- A munkáltató nem azt írta a felmondásban, hogy védett korú dolgozónak mond fel, hanem rendes felmondást készített.
- Aztán két bírósági eljárásban is azt állította, hogy nem védett korú dolgozónak, hanem nyugdíjasnak mondott fel.
- A Kúria ennek ellenére elfogadta, hogy a munkáltató az indoklással, és azzal hogy jelezte, másik munkát nem tud felajánlani, teljesítette a védett korú dolgozóra vonatkozó felmondási szabályokat is.
Csakhogy egy felmondás vagy rendes felmondás, vagy nyugdíjasnak szóló, vagy védett korúnak szóló – külön szabályokkal. A másik gond az ügyvéd szerint az, hogy a felmondási okoknak, a jogi alapnak a felmondásból kell kitűnniük, utólag nem „pótolhatja” azt a munkáltató.
A Kúria leszögezte továbbá, a bíróságok nem jogosultak vizsgálni, volt-e például átszervezés, a létszámleépítés célszerű volt-e, vagy hogy miért éppen az adott dolgozó munkaviszonyát szüntette meg a munkáltató, miért nem valaki másét. A Kúria kimondta, jogszerű volt a felmondás, nem lehet azt hatálytalanítani a munkaügyi jogvita keretein kívül eső okból. Az pedig, hogy a cég életében a várthoz képest pozitív változások történtek, vagyis nem lett a szokásosnál kevesebb a megrendelés, a felmondás jogszerűségét szintén nem érinti a legfelsőbb bírói fórum szerint.
A többi sérelmet, az egyenlő bánásmód szabályának megsértését a Kúria szerint helyesen vizsgálták a bíróságok, és jól állapították meg, hogy nem történt diszkrimináció, sem olvasónk életkorával, vagyoni helyzetével vagy véleménynyilvánításával kapcsolatban.
Alkotmánybíróság: nem történt alaptörvény-sértés
Olvasónk továbbra is úgy gondolta, hogy a felmondás nem volt jogos, és diszkriminálták, ezért a bíróságok és a Kúria önkényes mérlegelésére tett alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság azonban elutasította kérelmét, a végzést Handó Tünde jegyezte előadó alkotmánybíróként. Ebben hangsúlyozták, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül a bírói döntések jog- és törvényszerűségét, ahogy azt sem, hogy a bírói döntés indoklásában megjelölt bizonyítékok, érvek megalapozottak-e, illetve hogy helytálló volt-e a jogalkalmazó értékelése. Vagyis az Alkotmánybíróság nem egyfajta „szuperbíróság” a bíróságok felett. Azt is leszögezték, hogy önmagában a bíróságok által elkövetett, vélt vagy valós jogszabálysértések nem alapozzák meg az alkotmányjogi panaszt.
Olvasónk ügyvédje megkeresésünkre azt mondta, a tisztességes eljáráshoz való jogra, az önkényes mérlegelésre, a hátrányos anyagi következményekre, illetve az ügy elhúzódására hivatkozva elképzelhető, hogy a strasbourgi bíróságig viszik az ügyet. Tisztában vannak azzal, hogy az emberi jogi bíróság sem akar negyedik vagy ötödik fokú bíróság lenni, de előfordult már, hogy ha súlyosnak ítélték a sérelmeket, akkor akár csak önkényes mérlegelés alapján is kártérítést ítéltek meg – tette hozzá.
Kiemelt képünk illusztráció.
