Az utóbbi pár évben a világgazdaságot alapvetően egyetlen félelem kötötte le: mikor lehet vége az évtizedes folyamatos gazdasági növekedésnek, és mikor jön a következő válság. Mert válság biztosan lesz. A világgazdaság működése ciklikus, a növekedést előbb-utóbb visszaesés fogja váltani, csak az a kérdés, hogy mekkora.
Az utóbbi 12 évben ennek a ciklikus gazdaságnak a legextrémebb példáit láthattuk. Az ingatlankötvény-lufi kidurranását és a szuverén adósságválságot követő nagy gazdasági válság sokkal nagyobb visszaesés volt a megszokottnál, ám ezt sokkal tartósabb növekedés is követte. Mióta rendes adatok állnak rendelkezésre, nem volt olyan hosszú egybefüggő növekedési időszak, mint az elmúlt tíz év, amely még a kilencvenes évek nagy gazdasági optimizmusát is lenyomta.
De a világgazdaság alapvetően vágyvezérelt szerkezet. Természetesen létezik konkrét, számokkal is körülírható alapja, de a növekedés és a visszaesés nagy részéért érzelmek a felelősek. Egészen pontosan azok az érzelmek, hogy a befektetők túlnyomó többsége bízik-e a további növekedésben, vagy arra számít, hogy visszaesés következik. Mivel ezek a vágyvezérelt befektetők nagyrészt okos, gazdasághoz értő emberek, ők is tisztában voltak a helyzet ciklikusságával. Éppen ezért volt egyre gyakrabban hangoztatott félelem, hogy hamarosan vége a bő tíz évnek, viszont amíg a számok nem mutattak semmilyen konkrétumot, bizakodóak maradtak.
A koronavírus ebben a várakozó helyzetben Nagy Sándor kardjaként oldhatja meg azt a gordiuszi csomót, amit a visszaesés kérdése jelent. Már most utalnak arra jelek, hogy a vírus világgazdasági hatása az élettanihoz hasonlóan komoly lehet.
Globális lánc
2020-ban a Föld nagy része alaposan összekötött, olajozottan működő szerkezet, amelyben észrevétlenül működnek együtt egymástól ezermérföldekre lévő gyárak és rendszerek. Gyakran nem vesszük észre, hogy mennyire komolyan igénybe vesszük ezt a szorosan összekötött hálót. Kínából, az interneten keresztül rendelünk párszáz forintos kiegészítőket, miközben a telefonunk Afrikából bányászott nyersanyagokból, Kínában legyártott majd az Egyesült Államokban összeszerelt alkatrészekből és az Európai Unióban kigondolt marketingszövegekből áll össze. Ha ebből világméretű fogaskerékből kiesik egy komolyabb csavar, annak messzemenő következményei lehetnek.
Egy darabig arra számítottak az elemzők, hogy a válságot sikerült Kínán belül tartani. Vuhan gazdaságára érthető módon komoly hatást gyakorolt az, hogy a hatmilliós nagyváros teljes közlekedését megszüntették, majd az emberek az otthonukat sem hagyhatták el. Ez olyan, mintha egyik napról a másikra teljesen leállt volna Budapest, Prága és Bécs.
A COVID-19 viszont sokkal virulensebbnek bizonyult, mint amire bárki számított, és valószínűleg az is rontott a helyzeten, hogy egy utazásnak és exportnak kifejezetten kitett régióban kezdett elterjedni. Ezért elég hamar átragadt olyan gazdasági központokra is, amelyeknek a súlyát nem biztos, hogy elsőre meg tudjuk érteni.
Olaszország Európa egyik legnagyobb gazdasága, és a hagyományos konszenzus szerint a kontinensnek akkor megy jól, ha az olaszoknak is jól megy. Vagy talán pontosabb így: baj lehet abból, ha az olaszoknál baj van. Dél-Korea, ahol a vírus szintén elterjedt, a Távol-Kelet egyik gazdasági szuperhatalma. Irán, ahol szintén elszabadult a koronavírus, ugyan nem ennyire fajsúlyos gazdasági szereplő, viszont a helyi vallási szokások és a környékbeli migráció miatt nemcsak gyorsabban terjed itt el a vírus, de hamarabb Európába is jut.
A legtöbb globális cég már most visszamondta az üzleti utak nagy részét, így tett például az Amazon és a Twitter is. Ez önmagában nem lenne még kritikus, de a kínai gyárak leállása miatt egy sor ellátási lánc akad meg. Ki gondolt például a válság előtt bele abba, hogy az Egyesült Államok szinte összes antibiotikuma Kínában készül? Az ilyen, látszólag apró ügyek, mint az antibiotikumok hiánya még komolyabb egészségügyi kockázatokhoz vezethet hosszú távon.
Gazdasági menekülés
Emellett a nagy cégek elkezdték lemondani a nagyobb kongresszusokat, amik a legtöbb kis iparágra hatással lehetnek. Maradt már el telefonexpó, óriási óraipari kongresszus és fotóipari konferencia is, pedig a legtöbb kis- és nagykereskedelmi üzletet ezeken az eseményeken kötik meg. Így látható, milyen az a láncolat, amely végül a legtöbb iparághoz eljuttatja a koronavírus negatív hatásait. Ennek a láncolatnak a csúcsa az lenne, ha elmaradna az idei tokiói olimpia, amely messze a legnagyobb bevételt hozó sportesemény a világon. Ha nem tudnak mit kezdeni a vírus terjedésével, ez sincs kizárva.
A koronavírus gazdasági hatásait előre nehéz pontosan kiszámítani. Az OECD szerint 2020-ban a korábban jósolt három százalékos GDP-arányos világgazdasági növekedés másfél százalékra csökkenhet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a világ két nagy gazdasága, Japán és az EU gazdasági recesszióba zuhanhat. Az Egyesült Államokban hasonló a helyzet. A legtöbb elemző nulla százalékos növekedést vár, de többen visszaesést is jósolnak.
Az amerikai visszaesésnek pedig politikai következményei is lehetnek. Donald Trumpot a vírus látványosan csak egyetlen szempontból érdekli: azt gondolja, hogy ha a gazdasági növekedés leáll, nem fogják újraválasztani. Ebben lehet is valami, hiszen Trump támogatottságának nagy része a gazdaság erős teljesítményén alapul, bár az vitás kérdés, hogy ez mennyiben az ő érdeme. Ha ez a növekedés elmúlik, könnyen lehet, hogy a demokraták jelöltje nyer a választáson.
Az intézményi korlátokat nem ismerő Trumpot ez a hírek szerint arra vette rá, hogy elkezdje sürgetni az amerikai jegybankot, hogy csökkentsék az alapkamatot. Ez szerdán egy rendkívüli döntéssel meg is történt (a Fed hangsúlyozta, hogy nem politikai megfontolásból döntött így), csakhogy ezt a reakciót a piac nagy része látványosan beárazta már, és egyelőre nem sikerült helyreállítania a bizalmat. Persze, ahogy minden, ez is csak részlegesen igaz. Az olyan iparágakban, mint mondjuk az ingatlankereskedelem, ahol előny az alacsony alapkamat, elkezdett javulni a bizalom, de ennek részben pont a válság eljövetele az oka. Ez részben felpörgette a tőzsdéket, az S&P például az utóbbi idők rekordcsökkenései után rekordmagas egynapos növekedést produkált, ami mutat valamit abból, mennyire sérülékenyek a piacok.
Európában a nagy cégek közös jegybanki fellépésre számítanak, ami bizakodóvá teszi őket. A bizalom helyreállítása viszont nem biztos, hogy elég lesz, ha közben komplett iparágak állnak le a vírus miatt. Neil Shearing, a Capital Economics vezető közgazdásza egy emailben azt írta, hogy a legrosszabb verzió esetén a visszaesés olyan komoly lehet, mint a 2008-as gazdasági válságé volt.
Zsiday Viktor, az egyik legjobb magyar befektetési elemző viszont arról ír, hogy az ilyen fekete hattyú-jelenségeknek lehet egy szerencsés tulajdonsága is. A korábban strukturális problémák miatt kirobbant válságokkal ellentétben ezek bármikor véget érhetnek, ha a koronavírus-járványnak vége van.
A probléma az, hogy a hosszú ellátási láncok miatt így le tud állni a gyáripar, a pánik miatt pedig a szolgáltatószektor, ezért valóban lehet belőle egy nagyon gyors, nagyon mély, és ugyanolyan gyorsan véget érő recesszió. Valószínűleg valamiféle állami hitelkönnyítést/adósságátütemezést kell majd csinálni, hogy a pár hónapos leállás miatt ne menjen tönkre senki, és ez nem lesz könnyű, de elkerülhetetlennek látszik
– írja Zsiday. A másik, Magyarországot különösen érintő következtetés az lehet, hogy a forint akár erősödhet is a válság miatt. Zsiday szerint a finanszírozó devizák válság idején erősödni szoktak, és mivel a forint már finanszírozó devizává vált, akár erősödhet is a válsággal.
Kiemelt kép: Getty Images
