Rengeteg sérelem éri a dolgozókat, lekezelik őket, úgy érzik, csak költségtényezők, visszaélnek az egészségükkel, biztonságukkal, közben egyoldalúan extrém rugalmasságot és odaadást követelnek tőlük, cserébe beszűkült az előrehaladás, képzés, ritka az elismerés, a dolgozói igények háttérbe szorulnak – panaszhegyek bontakoznak ki abból a tanulmányból, amelyet Bács-Kiskun megye legjobban fizetett dolgozói körében készített a Vasas Szakszervezeti Szövetség. Az autóipari munkakörülményeket elemezték a Fókuszban Kecskemét, munkafeltételek a dél-alföldi régióban című tanulmányban.
Kívülről szép, belülről „mérgezett”
A kiadványban negyven, Kecskeméten dolgozó autóipari munkás vall arról, milyen ez a kívülről talán irigyelt munka. A konkrét cégeket nem nevezik meg, csak sejthető, hogy a megye legnagyobb autóipari foglalkoztatója, a Mercedes és autóipari beszállítók köréből kerültek ki a megkérdezettek. Egy már kilépett nő így fogalmazott:
Semmi jogod nincs, kuss van, dolgozol, mint az állat.
Elmondása szerint évről évre romlott a helyzet. Amikor őt felvették, egy műszakban kellett dolgoznia, rá fél évre kettőben, rá két évre már három műszakban, szombaton, vasárnap is, a tetejébe túlórázni, amire nem lehetett nemet mondani. Közben folyamatosan emelték az elvárt darabszámot is. Hat év után eljutott arra a szintre, hogy soha nem tudta kipihenni magát, fáradt volt, ingerült, nem volt magánélete, szellemileg és fizikailag teljesen leamortizálódott.
Kevés pénzért agyon vagy hajtva… összezuhanva hazamész és azt kérdezed magadtól, hogy Úristen, ez mi…
A fizetéssel kapcsolatban a tanulmány megemlíti, hogy bár folyamatosan emelkedett az autógyáriak bére a térségben, és a megyében a legmagasabb, kőkemény munkát kell teljesíteni cserébe. Egy másik munkásnő elmagyarázza, mit jelent ez a gyakorlatban:
Előfordul, hogy valaki már a harmadik hétvégét tölti bent egy hónapban. Előfordul, hogy 20 napon keresztül megállás nélkül dolgozik. Úgy, hogy nem kapott egyetlen szabadnapot se, és ez törvényes.
Ami a megye legmagasabb béreit illeti, elmondásuk szerint relatív a jólét. Emelkedtek ugyanis a megélhetés költségei, például a kecskeméti albérleti díjak megduplázódtak az elmúlt időszakban, ami azt jelenti, hogy még két autóipari keresetből is nehéz egy szűkös albérletet fenntartani.
Egy kékgalléros autóipari dolgozó keresete nem elég a családi létminimum (két felnőtt két gyerek) elérésére sem, írják, pedig ez minimális igény lenne a dolgozók részéről. Az egykeresős kétgyermekes létminimum 2017-ben nettó 194 468 forint volt a Policy Agenda számítása szerint, a kétkeresős pedig 262 305 forint.
Munkaidőkeretben nincs hétvége
Egy szakszervezeti vezető alátámasztja, amit számos dolgozó nehezményez: munkaidőkeretben nincs hétvége, nincs szombat-vasárnap, csak munkanap, kivéve a piros betűs ünnepet. És sokszor 12 órában dolgoznak az emberek, mert a törvény megengedi.
Régen úgy volt, hogy a két műszak között 11 órának kellett eltelni, ezt azonban levették nyolcra. Ez azt jelenti, hogy egy éjszakás műszakból reggel 6-kor megy haza a dolgozó és vissza kell érni délután 2-re, úgy hogy esetleg utazik is 1-1 órát, ecsetelte az áldatlan állapotokat és a pihenés hiányát. Szerinte manapság az már jó, ha egy cég csak két műszakban dolgozik.
Betanítás nincs, és mindig a dolgozó a hibás
A tanulmányból ez a hiányosság is kirajzolódik. Az egyik munkás szerint náluk nem a vezetők végzik el a betanítást, ahogy kellene, hanem a dolgozókra lőcsölik, miközben a teljesítményelvárásuk marad. Előfordul, hogy csak odaállítják az új munkást a régi mellé, nézze, és úgy tanulja meg, mit kell csinálni. Aztán ha nem sikerül, cifrán letolják, majd elküldik.
Egy szakszervezeti vezető szerint három évvel ezelőtt volt olyan időszak a cégénél, hogy a 1,5 hónapos dolgozó tanította az 1 hónapos kollégát, aki betanította az újonnan érkezettet. Szóvá is tette, hogyan gondolják, hogy aki maga sem tudja, mit csinál, már tanítsa az újat.
Inkább legyen egy kevésbé hajtós, stresszes hely
A dolgozók vallomásaiban visszatérő elem, hogy közülük sokan nem bírták a körülményeket, és akár kevesebb pénzért is, de könnyebb, nyugisabb munkát kerestek. Az elvándorlás egyre jellemzőbb, volt olyan cég, ahol fizetésnapon 18-an mondtak fel, aztán már a HR becsukta az ajtót, hogy többen ne tudjanak kilépni.
A fluktuáció elharapódzott az elmúlt években, tudnak olyan autóipari vállalatról, ahol akár évi 40 százalékot is elérte (és ebbe nem számítanak bele azok, akik még a próbaidő alatt szállnak ki). Pedig a fluktuáció jelentős költségekkel jár, a tanulmány szerint a megyében éves szinten már nem is milliókban, hanem milliárdokban mérhető. Ezen belül vállalati, egyéni költségek is vannak és társadalmi, közösségi veszteség is.
Az ember csak kiadás, az elsődleges a darabszám
Elmondásuk alapján a dolgozók jelentéktelennek érzik magukat. Az ember csak másodlagos, az elsődleges a darabszám, mert abból van a bevétel, az ember csak kiadás. Nem tapasztalják, hogy megbecsülnék őket, hogy fontosnak lennének a cégnek, és megalázás is előfordul. Nem bírják, ahogy bánnak velük, és nincs előrelépési lehetőség.
Több dolgozó rávilágított arra is, hogy a munkaerőhiány és a fluktuáció ördögi kör. Mivel kevés az ember, aki van, annak még többet kell teljesítenie. És ha túl nagy a terhelés, többen mennek el, nagyobb lesz a munkaerőhiány. A terhelés miatt volt, ahol sokan mentek el betegállományba, mire a cég kitalálta, hogy tőlük megvonják a cafeteriát. Vagyis a cafateria kvázi jelenléti bónusz lett. Aztán a havi 30 ezer forintért már betegen is bementek az emberek.
Külön fejezetben foglalkoznak a női munkavállalók helyzetével, ebből kiderül, hogy sokukat éri szexuális zaklatás, hogy kevesebb a fizetésük, hogy nem a képességeik alapján kezelik őket, nem léptetik elő a rátermetteket sem. A nők másodrangúnak érzik magukat az autóiparban.
Spórolásból gyenge a munkavédelem
A munkahelyi körülményekre is kitérnek, a tanulmány szerint gyakorta rossz a fény, a szellőztetés, szűk a hely a gyártósoroknál. Előfordul, hogy nem megfelelőek a munkavédelmi eszközök, mert spórolnak velük, vagy nem jut mindenkinek belőle, emiatt vannak balesetek, de ez lehet a vége a fáradtságnak is. És a sérülések üzemi kezelésénél is előfordulnak hajmeresztő esetek.
Kovács László munkavédelmi szakember szerint Magyarország nagy lemaradásban van társadalmi és munkavédelmi tudatosság szempontjából. Szerinte a nagy cégeknél általában komolyabban veszik a munkavédelmet, mint kis és közepes vállalkozásoknál, de persze ellenpélda is akad.
A munkavédelmi szakember azt tapasztalja, hogy a munkáltatók nem szeretik, ha a munkahelyi baleset bekerül a statisztikába, mert van, ahol a pótlékok, bónuszok ezen is múlnak. A statisztika szerint amúgy évente 27 ezer munkahelyi baleset történik Magyarországon, olyan jelentett eset, amikor emiatt legalább négy napig kiesett a dolgozó a munkából.
Út a tanult reménytelenség állapotáig
Kovács megemlítette, kérdőíves felmérések szerint a dolgozók a stressz miatt szenvednek a legjobban. Ha az emberek feje fölött röpködnek a döntések, úgy érzik, nincs mit tenni, úgyis mindent eldöntenek odafönt. Egy idő után az ember már csak a hátát tartja, nem reklamál, nem lázad.
Úgy tűnik, a magyaroknál él a megfelelési kényszer, teljesítünk akkor is, ha nincs elég ember, ha két ember munkáját kell elvégeznünk. A munkáltatók rájöttek erre és ki is kihasználják.
A tanulmány ugyanakkor nemcsak a negatívumokról szól, hanem a lehetséges megoldásokról is, részletesen kifejtik a szakszervezet képviselői, hogyan, miben tudnak segíteni a dolgozóknak. Akik gyakran csak a szakszervezetnek merik elmondani, hogy mi bántja őket.
