Mivel nem fogadta el a cég bérkövetelésüket, demonstrációt hirdetettek a Magyar Posta dolgozói. A Postások Független Érdekvédelmi Szövetségének (POFÉSZ) elnökétől, Ádám Istvántól megtudtuk, március 9-én szombaton vonulnának fel a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter, Bártfai-Mager Andrea Vám utcai irodája elé – ha a rendőrség is áldását adja a demonstrációra.
Nemcsak a béremelésen van a hangsúly, de végül is az volt a kiváltó ok. Óriási a létszámhiány, nagy a fluktuáció, számos munkakör nincs betöltve, ami a még meglévő dolgozók leterheltségét növeli. És mindehhez kevés a bér.
A Posta és a szakszervezetek 2017-ben kötöttek hároméves bérmegállapodást, összesen 32 százalékos emelésre. Ebből az idei évre 6 százalék maradt, amit a postavezetés megtoldott még kettővel. De a dolgozók és a szakszervezet legalább két számjegyű, azaz minimum 10 százalékos emelést szeretnének. A tulajdonosi jogokat képviselő miniszter azonban válaszra sem méltatta a kérést.
A demonstrációra buszokkal viszik majd fel Budapestre a részvételüket jelző vidéki dolgozókat – már mérik fel az igényeket. Petíciót adnak a miniszternek, hogy a dolgozók és a szakszervezet szerint milyen változások kellenének a postán ahhoz, hogy elviselhetőbbek legyenek a munkakörülmények.
Az összeomlás szélén a posta
A posta szerint a szolgáltatások zavartalan működése biztosított, a szakszervezeti vezető azonban másképp látja ezt a kérdést.
Ha semmi nem változik, össze fog omlani a postai rendszer.
Arra célzott, hogy hatalmas a leterheltség, legyen szó kézbesítőről, ablaknál ülő ügyintézőről, gépkocsivezetőről. Ez pedig egészségi problémákat okozhat, és ha ez sokakat érint, valóban nem lesz, aki fenntartsa a szolgáltatást.
A kézbesítők reggel hatkor-hétkor kezdenek, és este hatkor-hétkor még az utcán vannak. Általában minden nap, amikor munka van. Gyakran még túlórapénzt sem kapnak, hanem inkább lecsúsztattatják velük az időt. Aki csúsztat, ahelyett megint más kell, hogy dolgozzon, amint ahelyett is, aki szabadságon van, vagy beteg.
Olyan, mintha egy sportolóval minden nap maratont futtatnának. Ezt nem lehet.
Főleg Budapesten és a nagyobb városokban jellemző a munkaerőhiány. Ádám István elmondása szerint már most is előfordul, hogy az irodai dolgozók is kézbesítenek, különben nem tudnak eleget tenni a feladataiknak.
Kevesebb a levél, de több a munka
A posta azt mondja, hogy kevesebb a levél, arról viszont nem beszélnek, hogy a körzet másfélszerese, kétszerese a korábbinak, azt be kell járni, ami többletmunkát jelent. Legyen szó városról, ahol többször megmászni az akárhány emeletet, vagy községről, ahol nő a napi kilométer.
Összetett tevékenységről van szó, a kézbesítők fizikailag és szellemileg is nagyon leterheltek. Ez a cégvezetés előtt sem titok, a szakszervezet két-három éve folyamatosan jelzik ezt, de nincs érdemi válasz.
A posta által az idei 6 százalék mellé eleve felajánlott plusz 2 százalékos emelést a 300, elsősorban az irányítási-adminisztratív területeken dolgozó, többségében a fővárosi munkahelyeken működő munkatárs elbocsátásával akarja a cég kigazdálkodni – utalt rá az elnök, mi van a pár nappal ezelőtti hír hátterében. Amiről egyébként a szakszervezet a médiából értesült.
Minél kevesebb dolgozó van, annál több szakad mindenkire. Ezt nem lehet bírni, főleg nem olyan alacsony bérért, amennyit nálunk fizetnek
– mondta Ádám István, aki maga is majdnem 30 évet húzott le kézbesítőként.
Minimálbéren és bérminimumon
Egy frissen felvett dolgozó még ma is minimálbért (bruttó 149 ezer forint) kap a postán, és általában nem sokkal a betanítás után el is megy, mert azt mondja, ennyiért nem csinálja, mondta Ádám István. Jelentős a fluktuáció azok körében is, akik már egy éve a cégnél vannak – akik nem adják fel a betanítás után, addigra sokallnak be.
A régiek közül pedig vannak, akik 35 éves munkaviszonnyal is csak a garantált bérminimum (195 ezer forint) környékén keresnek, vagy legfeljebb annál kicsivel többet. A többség bruttó 195 és 200 ezer forint körül keres a végeken – tudtuk meg a Kézbesítők Szakszervezetének (KÉSZ) elnökétől, Tusz Ferenctől, aki 32 évig volt kézbesítő.
Tarthatatlan a helyzet nagyobb béremelés nélkül
A két szakszervezeti vezető szerint a kért plusz 2 százalék, az összesen 10 százalékos emelés még messze nem az optimális bér. Egy betanult kezdőnek meg kellene adni a bruttó 250 ezer forintot, a régi dolgozóknak pedig legalább bruttó 300 ezer forintot ahhoz, hogy az elvándorlást lassítani lehessen.
És ha ezt megadnák, akkor még mindig nem tartunk az átlagbérnél, ami decemberben a KSH jelentése szerint bruttó 360 ezer forint volt, a tavalyi évben pedig átlagban bruttó 329 900 forint.
Bármennyire is szeretik a körzetüket, a „lakóikat”, a munkájukat. Mert a többség imádja ezt a munkát, nagy erőt ad nekik, hogy szinte családtagnak tekintik őket a körzetükben. De előbb-utóbb elfogy a lojalitás, elkopnak a régi postások. Kikkel fogják őket pótolni? Tusz Ferenc nem hiszi, hogy megkapnák az optimális bért. De meggyőződése, hogy a segélykiáltást akkor is le kell adni.
Muszáj az utcára mennünk. Ha csak cégen belül tárgyalunk, süket fülekre találunk, mintha nem akarnák megérteni, hogy baj van
– mondták mindketten.
Tusz Ferenc elsősorban azt várja a demonstrációtól, hogy végre kiálljanak az érdekeikért a postai dolgozók.
Sztrájk is jöhet?
A postán egyébként más szakszervezet is működik, de ez az első év, hogy közülük egyik sem, még a máskor meggyőzhető legnagyobb szakszervezet sem írta alá a munkáltató ajánlatát. Tusz Ferenc szerint már korábban sem kellett volna belemenni abba, amit a cég ajánlott, akkor nem tartanának ott, ahol most.
Ha a demonstráció nem lesz sikeres, akkor kerülhet majd szóba a sztrájk, amennyiben a dolgozók úgy döntenek. Ádám István megjegyezte, a postán sokkal nehezebb egy sztrájkot megszervezni, 3200 településen, mint az egy telephelyes Audiban. És mivel közszolgáltatásról van szó, azt is meg kell határozni majd, mi a minimális szolgáltatás a munkabeszüntetés alatt. Biztos, hogy nem maradhat el például a nyugdíjak, vagy a hivatalos levelek kihordása. Hogy lehet-e egyáltalán sztrájkolni, és milyen keretek között, arról a bíróság dönthet majd, ha egyáltalán szükség lesz rá – mondta, hozzátéve, ne szaladjunk még ennyire előre.
A megegyezésre törekednek, de mindkét szakszervezeti vezető jelezte:
Kiemelt kép: Balogh Zoltán /MTI
