Nemcsak Tóth Verának fogyott el a cérnája a repülőgépe késése miatt, már a Miniszterelnökség is vizsgálatot rendelt el a Wizz Air ügyében, de a 24. hu olvasóitól is érkeznek a panaszok.
Nyáron garantált a késés
Lehet akkora egy reptér, hogy nyáron ne legyenek kilométeres sorok, tömeg? A probléma nem az, hogy kevés lenne a check-in pult, vagy szűk lenne a reptér kapacitása, hanem hogy hiába tervezik meg a kapacitásokat, a repülőjáratok ilyenkor gyakran késve érkeznek. Hiába állítanak be sok-sok embert az utasbiztonsági ellenőrzéshez, emiatt napközben is állandóan át kell tervezni a beosztást. Hiába tudják a menetrendet, hogy hány utas, hány poggyász várható (ezek az adatok digitálisan megvannak), a 2-3 órás előre nem látható járatkésések borítják a napi terveket.
Ez nyári „specialitás”, a légitársaságok kapacitása kimaxolt, túlzsúfolt az európai légtér. Bárhol megcsúszik a menetrend, annak dominószerű hatásai vannak. Ha lekési a gép az indulást, a menetrend szerinti 15 perces „átrepülési ablakot”, előfordul, hogy egy-két órát kell a betonon állnia, feltankolva, utasokkal a fedélzetén, mire nyílik számára egy új ablak. Ez okozza a késések döntő többségét. Komoly gond, hogy a diszkont-légitársaságok gépeinek 60-70 százaléka már késve indul. Nemigen vannak tartalék gépeik, tehát ha meghibásodik egy repülő, akkor többnyire nincs másik helyette, meg kell várni a javítást, ami szintén késéshez vezet. Náluk egy gép napi négy járatot is teljesít Európán belül, meghibásodásnál tehát a még hátra lévő járatok is mind késnek.
Akár egy vállról indítható rakétát is felvihettem volna
A Liszt Ferenc Repülőtéren hatalmas a tömeg, kígyózó sorokban állnak az utasok, és csak araszolgatnak közelebb a check-in pulthoz – megszokott látvány a csúcsidőszakokban. Egyik olvasónk egy kora délutáni járathoz kiment három órával hamarabb, de egyórai sorban állás után még mindig nem fért rá a fényképre a csomagfeladáshoz kijelölt pult, reménytelennek tűnt, hogy elérje a gépét. A légitársaság – egyébként csak külön díjért felhívható – ügyfélszolgálata nem tudott segíteni, mitévő legyen. Információ se a kijelzőkön, se a hangosbemondón keresztül nem érkezett. Márpedig a diszkont-légitársaságok negyven perccel a járat indulása előtt bezárják a biztonsági kaput. Aki addigra nem ér oda, az lemarad.
Végül sikerült becsekkolnia, de csak fél órával a gép indulása előtt, miután egy férfi a sorban állókhoz lépett és egy másik pulthoz irányította őket. Innentől, mint kés a vajban haladtak a repülőgép ajtajáig, olvasónk elmondása szerint a repülőtéren megszokott rigorózus ellenőrzés helyett minden csak kutyafuttában történt. Akár egy vállról indítható rakétát is felvihettem volna – túlzott olvasónk a dühtől fuldokolva.
A Budapest Airport kommunikációs igazgatója szerint ami a biztonságot illeti, kizárt, hogy ellenőrzés nélkül szállhassanak fel az utasok, egyebekben viszont
nyáron természetes, hogy nagy a tömeg
– mondta erre Hardy Mihály.
Európa összes repterén csúcsforgalom van, teljes kapacitással üzemel mindenki. Naponta 50 ezer ember érkezik és utazik a Liszt Ferenc Repülőtér termináljain keresztül. A zsúfoltsághoz persze az is hozzájárul, hogy az elmúlt három és fél évben 10 százalék felett nőtt a budapesti reptér utasforgalma, idén pedig év eleje óta már 14,8 százalékkal.
A 2011 márciusában átadott központi csarnok 24 ezer négyzetméterrel bővítette az utasforgalmi részt, de ez sem elég már, ezért is fogtak tavaly márciusban egy új, tízezer négyzetméteres utasmóló építésébe, amelynek első szakaszát a 2/B terminálon a tervezettnél két hónappal korábban, augusztus elsején helyezték forgalomba.
Azért a „nem schengeni” 2/B oldalra készült, mert ebben az irányban növekszik erőteljesebben az utasforgalom. Főleg Kanada, Észak-Amerika, valamint Kína és a Perzsa-öböl térsége felé, az interkontinentális járatoknál. Viszont a politikai feszültségek miatt van elmozdulás a hagyományos európai irányok felé, például a nyaralási céloknál – tudtuk meg. Az interkontinentális forgalomban széles törzsű, nagy befogadóképességű gépek jönnek – ezért is kellett ezt a terminált megépíteni először.
Olyan sok az utas, és ez akkora nyomást jelent a reptérnek, hogy ahogy halad előre az építkezés, úgy veszik használatba a már tesztelt részeket. A „nagy átadó ünnepség” pedig valamikor szeptember végén lesz.
MTI Fotó
Áll még bádogépület is, és tovább bővítenek
A tumultuson kívül egyik olvasónkat az is zavarja, hogy a diszkont légitársaságok számára 2012-ben felhúzott „bádogépületek” még mindig léteznek a lépcsőmászással és a repülőgépig tartó gyaloglással. A 2B-n az volt az első, amit elbontottak, de a schengeni oldalon, a 2/A-n megmaradtak ezek az egyszerűsített beszállókapuk, és használják is mind a nyolcat. Hardy Mihály azt is elmondta, hogy
A koncepció még kidolgozás alatt van, de eljött már az ideje, hogy az Európán belüli utasforgalom kiszolgálására is új kapacitásokat vessenek be – tette hozzá.
Gyorsan változnak az igények
A koncepció azért fontos, mert a digitális technológiák fejlődésével párhuzamosan gyorsan változnak az utazással, repüléssel kapcsolatos igények is. Például már nem kevesen vannak, akik az okostelefonjukra töltik le a beszállókártyájukat, QR-kód formájában, mások otthon nyomtatják ki. Ma már az utasok 70 százaléka ebbe a két kategóriába tartozik. És persze vannak, akik még a hagyományos utat választják, és a reptéren veszik át.
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Mindegyikhez másmilyen típusú beszállítási technológia kell. Ahogy a digitalizáció mind nagyobb teret nyer, egyre kevesebb hagyományos check-in pultra lesz szükség, viszont kellenek úgynevezett baggage drop-off-ok, arra az esetre, ha az utasnak már megvan a beszállókártyája, és a reptéren csak a csomagfeladás marad neki. A csomagfeladóknál kinyomtathatja a csomagcéduláját, és elküldheti úgy a bőröndjét, hogy ahhoz ember nem is nyúl.
Most azt kell belőniük, hogy milyen (csomag)kapacitásokra lesz szükség addigra, mire az új terminál elkészül, hogy tudják, mit kell építeni.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán / MTI
