Tegyük fel, hogy van egy 100 embert foglalkoztató közepes üzemünk, ami sildeket gyárt baseballsapkákhoz. A piaci igény hatalmas, divat a sapka, kell a sok, igényesen merevített, az intenzív használatnak, például gördeszkázásnak ellenálló napellenző. Cégünk azonban évek óta szenved a kínai konkurenciától, az Adidas, a Nike, a Vans évek óta valahol Kínában gyártatja a sildeket, nyilván pokoli olcsón.
Gondolkodhatunk elbocsátásokban, de ezzel csak a kapacitás csökkenne, kevesebb sild, kevesebb bevétel. Miközben fogunkat szorítva imádkozunk, hogy tovább nőjenek a kínai gyártási szektor bérköltségei, alternatív megoldások után kell néznünk. Itt jön be a képbe a negyedik ipari forradalom, az Ipar 4.0.
A világ fejlettebb, nagyobb gazdaságai már évek óta agyalnak, mit lehet kezdeni a termelési folyamatokba begyűrűző digitalizációval. Maradjunk a sildgyár példájánál: pályázunk egy kis pénzre, az Új Széchenyi Tervből hullik is, abból robotizáljuk az üzemet. Az elbocsátásokat így sem lehet megúszni, ellenben új embereket is kell felvenni, akik értenek a gépek karbantartásához, programozásához.
A termelési folyamatok ellenőrzésére szenzorokkal tömjük tele a gépeket, a tipikus hibákat hamar kiküszöböljük, a selejtszám a korábbi napi 30-ról 3-ra csökken. A felhőszolgáltatásba lőtt (majdnem) big data, azaz nagy adatmennyiség pedig okossá tesz minket: milliméterre tudjuk, mikor miből mennyit gyártottunk, melyik szériát kell kifutóvá nyilvánítani, mik az üzem gyenge pontjai, hol van szükség több és hol kevesebb beavatkozásra.
Sie wissen es besser
Már korábban is pedzegettük, hogy a német középvállalatok az élen járnak a digitalizációban, és ezt az állam úgy segíti, hogy létrehozott egy Industrie 4.0 platformot, ahol mindenki stratégiázhat a jövő termeléséről: a mamutvállalat, kis és közepes cég, a kormányzat, a civilek, a szakszervezetek, az akadémikusok.
Vannak optimista vélemények: Ansgar Baums, a német Hans Böckler Alapítvány jövőbeli munkával foglalkozó bizottságának tagja szerint az olyan hozzáadott értékű ipari országok, mint Németország vagy Japán sokat veszíthetnek, ha nem haladnak előre az új ipari forradalommal. Ami nem is forradalom, csak egyfajta egyedfejlődés, a meglévő technológia egyesülése és jobb kihasználása. De a gyáriparban elmaradott Afrika is a digitalizációval zárkózhat fel a termelésben (bár lépcsőfokokat nem egyszerű átugrani).
Alexander Tettenborn, a német Gazdasági és Energiaügyi Szövetségi Minisztérium digitális technológiafejlesztési részlegének vezetője szerint kiválóan működik a platform, aminek segítségével már távlati terveket is készítettek. 2025-re például gigabites fibernetet akarnak (üvegszálas, nagy sebességű netkapcsolat mindenhol; a németeknél már alap, hogy útfelújításkor az optikai kábelek is a közműcsere részei), támogatni a startupokat, fejleszteni az adatbiztonságot, változtatni a jogszabályokon. Már 200-200 millió eurót (61-61 milliárd forintot) elköltött az állam és a magánszektor az Ipar 4.0-ra, tízmilliókat pedig a kutatás-fejlesztésre. Tettenborn azt állítja:
Az Ipar 4.0 a tömegtermelés végét jelenti majd.
A sapkasildnél is jobb példát talált, a burgonyatermesztést: az okosgépekkel a betakarítást már úgy tudják megoldani, hogy a krumplik sokkal kisebb százaléka sérül meg közben. De az egészségügyben is segíthet, főleg az olyan államokban, mint Ausztrália, ahol az orvos-beteg távolság mérföldekben is óriási, így online tudnak kommunikálni, leleteket, adatokat egyeztetni a felek. Mindenesetre Európának van mit behoznia platformok terén, a németek is le vannak maradva Észak-Amerika és Ázsia mögött. Pedig a térképen látható, hogy már 290 példa van az új iparra Németországban is.
Megállítani nem lehet, csak megszelidíteni
Ernst Stöckl-Pukall, szintén a gazdasági tárcától, a Digitalizáció és Ipar 4.0 osztály éléről azt mondta, 78 milliárd eurós (23,87 billió forintos) növekedési potenciál van az Ipar 4.0-ban 2025-ig. Az embereknek – ha megmarad a munkájuk – jobb lesz. Az új ipar környezetbarátabb, fenntarthatóbb, energiatakarékosabb és jobb munka-magánélet egyensúlyt biztosít. A minisztérium kompetenciaközpontok felállításával segíti a kkv-kat a felzárkózásban, már tíz ilyen létrejött, és egyre csak bővül a számuk.
A Közlekedési és Digitális Infrastruktúra Szövetségi Minisztérium is pörög az új iparon. Volker Mattern, a polgári szolgálati osztály vezetője elmondta, a négypontnullásítás a közlekedési infrastruktúrát is érinti. Az elektromobilitást akarják előtérbe tolni, minél több e-töltőállomást építenek ki a sztrádák mentén. Tobias Miethaner, a digitális társadalom osztály vezetője hozzátette, az automatizált közlekedéssel is foglalkoznak, a cél a járművek és utak szélessávú hálózatba kötése, ehhez jogi háttér, tesztutak, infrastruktúra, IT-adatbiztonság kell. München és Nürnberg között létesülhet az első tesztpálya. De addig is az etikai kérdéseket is mérlegelni kell: például mit tegyen egy önvezető autó egy rizikós helyzetben, ütközzön egy másik kocsival, vagy hajtson fel a járdára elütve egy csomó embert?
Az is kiderült, a politika mit gondol: Christina Schwarzer berlini CDU-képviselő, a Digitális Agenda bizottság tagja az egész országot a 21. századba röpítő, még a parlamenti választásait is teljesen digitalizáló Észtországot citálta példaként. Ötlete az oktatás megreformálása (és a tanárok digitális képzése) mellett: a most tárcák és bizottságok közt szétaprózott digitális átállás témáját önálló minisztérium vigye a szeptemberi választások után felálló új német kormányban.
Kutatgatunk, fejlesztgetünk?
Az Ipar 4.0 gyakorlati oldala is kézzelfogható, például a k+f szektorban. A berlini központú Fraunhofer Intézet egyetemekkel és magáncégekkel együttműködésben végez kutatásokat és fejlesztéseket az anyagoktól a mikroelektronikáig, de a szoftver- és appfejlesztés is fontos kutatási területük. Egyik legnagyobb vívmányuk az mp3 formátum kifejlesztése volt a kilencvenes évek legelején, de még mindig évi 700 új szabadalmat nyújtanak be. Rengeteg kisebb intézet tartozik hozzájuk Németországban, és globálisan is jelen vannak, Budapesten egy, az MTA-SZTAKI-val közös intézettel.
Modern laborokkal dolgoznak, és az állami büdzsén, megpályázott támogatásokon túl jelentős bevételt könyvelnek el abból, hogy nagyvállalatoknak fejlesztenek. Ma már a dolgozóik fele IT-specialista (tíz éve még mérnök volt a többség), ennek megfelelően az emberi-gépi integrált megoldásokat kutatják. Claudio Geisert, az intézet egyik részlegvezetője elmondta, a termelés teljesen más, mint régebben, ma a globalizáció, a perszonalizácó és a regionalizáció is jelen van,
A Fraunhoferhez hasonló munkát végez a müncheni UnternehmerTUM, de ők tényleg az alfa szintről indulnak. Ha valakinek van bármilyen ötlete, segítenek először kidolgozni azt. Újfajta sapkasildet akar az üzemünk karbonmerevítéssel, olcsón, tömeggyártásban? Az UnternehmerTUM az első ötlettől inkubálja a projektet a gyártósorra kerülésig. Közvetlenül a helyi műszaki egyetem mellett vannak, így a kreatív munkába az évi 2000 becsatlakozó hallgató is beszáll, 3 hónap alatt kész prototípust (esetünkben menő, tartós sildet) tesznek az asztalra. A holdingszerű szervezetnek még tőkealapja is van, így jó projekteket is megfinanszíroz.
Az UnternehmerTUM nagy cégekkel is kapcsolatban áll, mint a BMW, a Nokia, az SAP, az Infineon, segítenek nekik is megtanulni, hogyan működjenek együtt a startupokkal. Olyan projekteket vittek már sikerre, mint a néha Magyarországon is látott Flixbus busztársaság, a Tado okos termosztátok vagy a Proglove elektrokesztyű. A MakerSpace nevű laborjukban lehet tesztelgeti, fúrni, faragni.
Így termelnek ők
A német ipar, főleg a kkv-k rá vannak feszülve a digitalizációra, nagy energiákat és összegeket ölnek az átállásba. Az Infineon az autóiparnak és az energiacégeknek is beszállít, például chipeket, de a 36 ezer munkavállalóval, 19 üzemmel és 34 kutatási-fejlesztési központtal rendelkező cég az Ipar 4.0-ban még mélyebben be van ágyazva. A gyártósoraik automatizáltak, de vannak emberek is a gyáraikban. Ezzel üzenik, hogy ez tudásalapú szektor. A döntéshozás is félig automatizálva van, adatgenerálás és -elemzés folyik szoftverekkel, így még rugalmasabb és gyorsabb a termelés.
Ami náluk különleges, hogy már nem választják el a robotokat az emberektől rácsokkal, ketrecekkel. A robotok tele vannak szenzorokkal, érzékelik az embert, kikerülik, ha mégis fizikai kontaktusba kerülnének, azonnal megállnak. A gépeket appokból, távolról is lehet irányítani, akár másik épületből is.
Itt jön be a képbe az ötéves Franka Emika, ami fapados robotkarokat fejleszt, meg kapcsolódó appokat. Robotjaik minimális tudással is programozhatók és megdöbbentően olcsók: egy minősített robotkarrendszerrel együtt 3 millió forintból is kijön. A nyomást és érintést is érzékelő, olcsó anyagokból összerakott mechatronikai berendezések modulárisak, percek alatt programozhatók egy barátságos frontenden. Már olyan ügyfeleik is vannak, mint a Foxconn, a BMW és a Bayer, de az árujuk egyértelműen a közepes méretű termelő vállalkozásoknak kedvez.
Az Ipar 4.0-ra jellemző anekdotájuk volt, hogy az Apple is megkereste őket, elmondták, a kínai gyárakban élőmunkával mennyiért építenek meg egy iPhone-t, mire azt a választ kapták, a Franka robotjaival ennél jóval olcsóbban kihozzák ezt. És ez nem mellékes körülmény, mivel a 4.0-s termeléssel kapcsolatban a legnagyobb félelem épp az, hogy a robotok és a digitalizáció elveszik az emberek munkáját (következő cikkünkben ezzel foglalkozunk, annyit előre elárulhatunk, tényleg van miért aggódni).
A megfogható robotkarok mellett az Ipar 4.0 másik, nehezen megfogható oldala az, amit a friss startup Soley művel. Amit a cég csinál, azt nagyon nagy vonalakban szokás tanácsadásnak hívni, de több ennél. A 2013-ban alapított vállalkozás segítséget nyújt működő üzemek számára, hogy a saját komplexitásukat legyőzzék, átlássák a termékpalettájuk, tudják, mit nem éri már meg gyártani. Ehhez külön appot fejlesztettek le. Smart datát, okosadatokat használnak és kkv-knak segítenek. Még abban is kezet nyújtanak, hogy sokkal kevesebb kábel szelje át az üzemet, irodát, vagy épp merre menjenek a targoncák a gyárban, hogy a legrövidebb és legbiztonságosabb útvonalon is spórolni lehessen.
***
Cikkünk a berlini Public Diplomacy Initiativkreise e.V. által által szervezett, a német Szövetségi Külügyi Iroda (Auswärtiges Amt) által támogatott “Industry 4.0 – Digitalisation of Economy” információs túra előadásai, beszélgetései, workshopjai alapján készült.
