Gazdaság

Magyarországig érnek a 745 milliárd forintos azeri pénzmosási ügy szálai

A jelek szerint magyar vonatkozása is van annak a korrupciós ügynek, amelynek során két év alatt több milliárd dollárt mosott tisztára észtországi bankokon keresztül az azerbajdzsáni elit. Megmutatjuk, mit érdemes tudni a nagy azeri pénzmosásról.

2,9 milliárd dollár, azaz átszámolva 745 milliárd forint elképesztő összeg. Budapest például két évig működhetne annyi pénzből, amennyit 2012 és 2014 között folyattak át rejtélyes cégek észt bankokban található folyószámláin keresztül. Az ezt feltáró mintegy 16 ezer dokumentumból egy bonyolult rendszer rajzolódik ki, a közepén Azerbajdzsánnal és annak politikai elitjével.

Az információt a dán Berlingske nevű lapnak szivárogtatták ki, ők a nagy mennyiségű adat feldolgozásához segítségül hívták több ország tényfeltáró újságíróit (Magyarországról az Átlátszó vett részt). Hiába azonban a nemzetközi összefogás, azt már most is látni, hogy évekbe telik, míg minden egyes részletet sikerül feltárni, és ez a mostani sztori csak a jéghegy csúcsa.

Hogyan zajlott a folyamat?

Az ügyletek lebonyolításában négy cég kapott főszerepet: a Polux Management LP, a Hilux Services LP, a Metastar Invest LLP és az LCM Alliance LLP. Ezek a cégek egy jóval nagyobb hálózat részei, de az érdemi munka, alaposan összehangolva, rajtuk keresztül zajlott. A négy cégnek a dán Danske Bank valamelyik észtországi fiókjában voltak bankszámlái, amelyekre az azeri kormány, a rejtélyes Baktelekom MMC nevű azeri cég, vagy éppen az orosz kormány fizetett be nagy összegeket. Ezt követően a cégek továbbutalták a pénzt – közvetve – az azeri elit valamelyik tagjának, vagy elköltötték különféle luxuscikkekre, de jutott belőle európai politikusoknak és újságíróknak is.

Az átutalások nagyon gyorsan pörögtek: reggel beérkezett a százezer dolláros nagyságrendű pénz a számlára, aztán estére már tovább is utalták. Mindig csak annyi fedezet maradt a számlán, hogy a másnapi tranzakciós költségekre elég legyen. Ez önmagában nem jelentené azt, hogy pénzmosás áll a háttérben, az viszont már gyanús, ha kettő vagy több cég pontosan ugyanakkora összegeket küld ugyanannak a címzettnek ugyanazon a napon. Az pedig szintén árulkodó jel, ha az a négy cég, amely továbbította a pénzt, és azok a cégek, amelyeken keresztül a végleges címzettekig eljutott, mind egy bonyolult offshore-hálózat részei.

Az érintettek sok energiát öltek abba, hogy elfedjék a pénzek forrását offshore cégekkel és nem létező tulajdonosokkal. Nem csoda, hiszen a papírok szerint több azeri minisztérium és az azeri titkosszolgálat összesen 9 millió dollárt utalt át.

A pénz több mint a fele Baktelekom MMC-nek az állami tulajdonú Azerbajdzsáni Nemzetközi Banknál fenntartott bankszámlájáról érkezett.

Szintén jelentős összeget, több mint 29 millió dollárt öntött bele a rendszerbe az orosz állami fegyver- és haditechnikai export vállalat, a Roszoboronexport.

Börtön jár azért, ha az elnököt szidják az interneten
Akár három évet is ülhet, aki a neten becsmérli a jóságos vezetőt. Nem, egyelőre nem Magyarországról van szó, mindenesetre tanulságos történet.

Miért volt erre szükség és kik jártak jól?

Jakub Ejubov azeri miniszterelnök-helyettesnek, hazája egyik legbefolyásosabb politikusának mindenképpen megérte belekeveredni. Az OCCRP adatai szerint

Ejubov Magyarországon bejegyzett családi cégének számlájára több részletben 7 millió dollár érkezett, amelyet többek között orvosi ellátásra költöttek.

Jakub Ejubov és Putyin
Fotó: Sputnik/Aleksey Nikolskyi

Az Átlátszó azt is írja, hogy Ejubovék cégét 2012-ben alapították és 2015-ben szüntették meg. Volt egy másik magyar kötődésű kedvezményezett is, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Velasco International Ltd. is, amelynek létrehozásában a Váradi Lászlóhoz kötődő offshore-tanácsadó és cégalapító ügynökség, a Laveco vett részt.

Voltak olyanok is, akik focicsapatot, luxusutakat szervező utazási irodákat vagy drága autókat vettek, de jutott pénz Azerbajdzsánon kívülre is. Erre leginkább azért volt szükség, mert az utóbbi néhány évben, amióta Ilham Alijev gyakorlatilag családi vállalkozás keretében irányítja az országot, több olyan aktivistát és újságírót letartóztattak, akik fel merték emelni a hangjukat a mindent ellepő korrupció ellen. Azerbajdzsánnak ez arcvesztést jelentett, így szükség volt olyan befolyásos emberekre, akik a nemzetközi szervezetek előtt jó színben tudják feltüntetni az országot.

Így jött képbe az Azerbajdzsánt is a tagországai között tudó Európa Tanács: a kiszivárgott dokumentumok szerint a szervezet Parlamenti Közgyűlésének (PACE) három korábbi tagja is részesült nem csekély juttatásban.

A legnagyobb összeget az olasz Luca Volonte, a PACE néppárti frakciójának korábbi elnökének nevéhez fűződő alapítványnak utalták át 19 részletben, összesen mintegy 2,64 millió dollárt. Volonte ellen eljárás indult hazájában, az ügyészek azzal vádolják, hogy a politikus meg akart fúrni egy olyan PACE-jelentést, amelyben arról írtak, hogy az azeri kormány politikai okokból tartóztat le embereket és rendszeresen megsérti az emberi jogokat.

A német keresztény-demokrata (CSU) politikus, Eduard Lintner 2013 októberében 84 ezer dollárt kapott. Lintner 1999 és 2010 között volt a PACE tagja, és több alkalommal részt vett olyan bizottságok munkájában, amelyek azt vizsgálták, hogy a tagországok mennyire tartják tiszteletben az emberi jogokat. Amikor több nemzetközi szervezet is arról jelentett, hogy az azeri választásokat elcsalták, Lintner sietett megvédeni az országot.

Ugyanezt tette a szlovén nacionalista párt (SNS) elnöke, Zmago Jelinčič Plemeniti is, aki 2012 júliusában közel 32 ezer dollárt kapott a Volontét és Lintnert pénzelő Metastartól. Az októberi szlovéniai elnökválasztáson is induló Plemeniti két alkalommal is járt választási megfigyelőként Azerbajdzsánban, 2010-ben és 2013-ban. Miután Ilham Alijevet négy éve elnökké választották, Plemeniti nem késlekedett kifejezni az örömét.

Belekeveredett az ügybe az UNESCO főigazgatójának, a bolgár Irina Bokovának a férje is:

Irina Bokova
Fotó: EuropaNews/Luiz Rampelotto

Kalin Mitrev Lintnerrel egy napon kapott 27 ezer dollárt a Poluxtól „ellenőrzési feladatokra”. Bokova maga is nagy támogatója Azerbajdzsánnak, 2013-ban az UNESCO volt a házigazdája az Azerbajdzsán – A tolerancia országa névre hallgató fotókiállításnak, amelyet az Ilham Alijev apja, Hejdar Alijev nevét viselő alapítvány szervezett. Az alapítvány elnöke az azeri first lady, Mehriban Alijeva.

Mi tette lehetővé a rendszer működését?

Részben a brit, azon belül is a skót cégalapítási rendszer. A négy, azóta már megszüntetett fő cég közül kettőt, a Hiluxot és a Poluxot Glasgowban alapították és úgynevezett SLP-kről van szó. Ez a Scottish limited partnership rövidítése, amely egy speciális cégforma és számos előnyt biztosít egy olyan cégtulajdonosnak, aki el akar rejtőzni.

Az SLP-k jogi személyiséggel rendelkező cégek, amelyek legálisan nyithatnak bankszámlát, ugyanakkor a külföldi tevékenységük után nem kell adót fizetniük az Egyesült Királyságban, vagyis a hatóság nem fogja látni azt, hogy mit csinálnak.

A laza törvények miatt simán megoldható volt, hogy a cégadatokban ne valós személyeket tüntessenek fel, az igazi tulajdonosok létét pedig azóta is homály fedi. Az viszont kiderült, hogy a Hiluxot és a Poluxot egy brit virgin-szigeteki offshore-cég menedzseli, a bejelentett címük pedig az azeri főváros egyik utcájában volt. A cégadatok szerint ugyanazok a személyek voltak a cégek tagjai és ugyanaz az azeri férfi, Maharram Ahmadov nyitotta a bankszámláikat. A számlákon 1,7 milliárd dollár folyt át, Ahmadov azonban nem üzletember, hanem egy Baku külvárosában élő sofőr, magyarul stróman, aki ugyan tudott arról, hogy névleg valami cég igazgatója, de arról nem, hogy mivel is foglalkoznak.

A hertfordshire-i LCM Alliance LLP és a birminghami Metastar Invest szintén azeri menedzsmenttel rendelkezett. Előbbié Emil Alijev, akit nem sikerült megtalálni és az sem biztos, hogy létező személy; utóbbié pedig Zamina Zamanova, egy bakui pr-menedzser, akinek viszont fogalma se volt róla, hogy köze lenne a Metastarhoz.

Egy 2017. júniusi felmérés szerint, amelyet a Transparency International és a Bellingcat nevű oknyomozó portál készített, a 2006 és 2017 között létrehozott skót cégek 70 százalékát ugyanannak a 10 címnek a valamelyikére jegyezték be. A Hiluxhoz és a Poluxhoz bejegyzett glasgow-i címre például 800 másik céget regisztráltak. Az összes, 2016-ban bejegyzett SLP 71 százalékát valamilyen offshore paradicsomból irányították és az sem újdonság, hogy ilyen cégek egy nagyméretű pénzmosás szereplőiként tűnnek fel: 2011 és 2014 között 19 orosz bank legalább 20 milliárd dollárt mosott tisztára SLP-k közbeiktatásával.

Elszámoltatást várnak

Kedden több ellenzéki politikus is felszólította Theresa May brit miniszterelnököt, hogy a kormány sürgősen indítsanak vizsgálatot az SLP-k miatt és a konzervatív párt tartsa be azt az ígéretét, hogy bevezeti a teljes átláthatóságot a cégek működésében. A Transparency International a honlapján azt írta, hogy szeptember 7-én bizonyítékokat fog átadni a PACE különleges vizsgálóbizottságának és átfogó vizsgálatot fognak kérni, továbbá megkeresik az érintett amerikai, cseh, német és dán hatóságokat is.

(A cikk megírásához az OCCRP átfogó, eddig megjelent anyagai mellett a projektben szintén részt vevő Guardian cikkeit használtuk.)

Kiemelt kép: MTI/Burger Barna

Ajánlott videó

Olvasói sztorik