Rendőrségi ügy lett, hogy egy újságíró az adóforintok elköltését firtatta. A Figyelő szerint annyi történt, hogy megírták az igazságot az MKB megvételéről, a jegybank mégis büntetőfeljelentést tett. Ismeretlen tettes ellen, üzleti titok megsértése miatt. A rendőrség néhány napja kihallgatta a cikkek szerzőjét, próbálta megtudni, a valóság bemutatásakor milyen forrásokra támaszkodott.
A hetilap a precedensértékű ügyet a sajtó megfélemlítésének, vagyis újabb támadásnak értékeli a független újságírás és a sajtószabadság ellen.
A Figyelő az elmúlt három évben folyamatosan foglalkozott az MKB-val kapcsolatos ügyletekkel. Brückner Gergely mintegy tíz cikket írt a bank helyzetéről, feltárta állami megvétele, eladása körülményeit. A hetilap felidézi, hogy a bank megvételekor az állam képviselője még így vélekedett a közvélemény előtt:
Az MKB egy jó állapotú, kiterjedt hálózatú bank, amelynek vannak veszteséges elemei is.
Később már arról beszéltek egymás között az állami vezetők, hogy borzalmas a veszteség, a bank megmentéséhez rengeteg adófizetői pénz kell.
Az állam tehát félrevezető, míg a Figyelő valós tájékoztatást adott az MKB helyzetéről.
A cikk, amelyből rendőrségi ügy lett, 22 hónapja jelent meg. Soha, senki nem kért helyreigazítást. A hetilap információit az MNB és az MKB későbbi tulajdonosokra vonatkozó bejelentései mind igazolták, mégis jött a büntetőfeljelentés. Azt a Figyelő nem látta, de a kihallgatás kérdéseiből kitűnt: a gyanú az, hogy mivel Matolcsy György MNB-elnök Lázár Jánosnak küldött levelében írt az MKB szörnyű helyzetéről és a várható tőkeemelési szükségletekről, azzal, hogy a Figyelő hallott a levél tartalmáról, s azt egy mondatban idézte, üzleti titkot sértett.
Őszintén reméljük, hogy ez nem válik gyakorlattá. Más állami vezető nem gondolja majd úgy, hogy amennyiben az állam rosszul bánik az adófizetők pénzével, akkor erről elég egy hivatalos levelet írni. Ha pedig a levél megszületett, akkor onnantól a sajtónak már hallgatnia kell. Különösen azért nem, mert az Alaptörvény 39. paragrafusa ki is mondja, hogy a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekűek.
A honi bűnüldöző szervek mégis úgy ítélték meg, hogy be kell fogadni az ügyet, meg kell kezdeni a nyomozást.
Úgy tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank közpénzköltései nem tárgyai büntetőeljárásoknak. De az a cikk, amelynek egyetlen célja az volt, hogy feltárja egy adófizetői pénzből megvalósult banki tranzakció körülményeit, illetve felelős közpénzkezelésre és tisztességes tájékoztatásra ösztönözzön, büntetőeljárás tárgya lehetett.
A tanúkihallgatás során Brückner Gergely olyan kérdéseket kapott, hogy milyen módon szerzett tudomást a levél tartalmáról, illetve tudta-e, hogy üzleti titoknak minősül az MKB masszív vesztesége.
Az eljárás folytatódik. A rendőrség most a nyomozási bíró felé indítványt tesz, hogy az újságírót kötelezze az információt szolgáltató személy kilétének a felfedésére.
Mindez teljesen nonszensz. Nem üzleti, hanem egészen másfajta titok derült ki a cikkből. Az, hogy az állam csúnyán félrevezette az állampolgárokat, 17 milliárd forintot elköltött egy bankra, amelyről maguk között megbeszélték, hogy iszonyatos a vesztesége, és rengeteg adófizetői pénzbe fog fájni.
Azt egyébként, hogy az MKB veszteséges, mindenki tudta a honi gazdasági életben. A bank a cikk megjelenése előtti négy lezárt üzleti évében (az IFRS-kimutatások szerint) 433 milliárd forint veszteséget termelt, azaz minden egyes banki munkanapon 420-430 milliós mínuszt.
A valóság megírásával semmilyen nemtelen előnyt nem szereztünk, illetve semmilyen kárt nem okoztunk. Sőt, a Magyar Államot, az adófizetőket kártól szerettük volna megmenteni. Azt biztosan érdemes lenne kinyomozni, hogy az állam képviselői miért nem akarták elkerülni ezt a kárt.
Az pedig, hogy az MNB-ben, illetve immár a Monetáris Tanácsban olyan emberek dolgozhatnak, akik a kiemelten közhasznú, a felelős közpénzfelhasználást szorgalmazó szakmai cikkek ellen büntetőeljárással lépnek fel, nem a mi szégyenünk.
Szokás-e a rendőrségnek kihallgatni egy gazdasági újságírót, ha megírja az igazságot az adóforintok felelőtlen elköltéséről? Igen, van rá példa. A sajtószabadságot nem tisztelő, autokratikus államoknak éppen ez a lényegi eleme: minden kritika durva, büntetőjogi eszközökkel történő elnyomása! Itt tartunk?
