140 éve már, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legerősebb gazdasággal. Nominális GDP értelmezésben megmaradt a vezető ország (USA: 17,42 trillió dollár, Kína: 10,36 trillió dollár), ugyanakkor a vásárlóerő-paritáson vizsgálva a Nemzetközi Valutalap már Kínát rangsorolja első helyre, mint a világ legerősebb gazdasági hatalmát. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. Ahogy a kínai jüan gyengül a dollárral szemben, egyre izgalmasabbá válik a két gazdaság összehasonlítása.
Közel egyforma alapterületen (USA: 9.147 km2, Kína: 9.338 km2) fekszik a két ország, és eközben több, mint négyszer annyi a kínai lakos, mint amerikai (USA: 320 millió, Kína: 1,37 milliárd). Éppen emiatt beszédes összehasonlítás az egy főre jutó GDP-k megmérése, ugyanis itt több mint hétszeres a különbség, méghozzá az Amerikai Egyesült Államok javára (USA: 54,629,5 dollár, Kína: 7,593,9 dollár). Ennél még vadabb különbség rajzolódik ki, hogy ha az átlagolt egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmeket tesszük egymás mellé, az USA előnye több, mint 13-szoros (USA: 39,513 dollár, Kína: 2,993 dollár)! A munkajövedelmek között is nagy a különbség, az évi munkáért kapható keresetek átlaga több mint háromszoros, természetesen az USA javára (USA: 44,888 dollár, Kína: 14,600 dollár), és akkor ehhez még az is hozzátartozik, hogy Kínában a jövedelmi eloszlás nagyon egyenlőtlen, például a legkevésbé megfizetett régióban, Henan tartományban az átlag kereset kb. harmada a pekingi fizetéseknek.
Kérdés, mire elég a fizetés, és a fogyasztói árak is megérnek egy misét, noha az egyes régiók és szektorok közt tényleg hatalmasak a különbségek. Érdekes, ha például ha két valódi központot, a new yorki átlagot a Kínában jellemzően fejlettebb pekingi életszínvonallal hasonlítjuk. Az autóbérlés 63%-kal olcsóbb Pekingben, mint New Yorkban, de a tömegközlekedésért fizetendő különbség még élesebb: 94%-kal olcsóbb a pekingi, mint a “Nagy Almában”. Olcsóbb még egy doboz Marlboro cigaretta (75%), egy kétliteres Coca-Cola (41%), egy korsó sör (28%), egy férfi hajvágás (23%), egy multiplex mozijegy (13%). Ugyanakkor Pekingben átlagosan drágább drágább egy liter benzin (74%), egy 501-es Levis nadrág (59%), az Adidas Super Star sportcipő (57%), egy iPhone 6 készülék (33%), vagy épp egy ötcsillagos hotelszoba (3%).
Amerika alapterületét sokkal több erdő borítja (USA: 33,3%, Kína: 22,6%), de a mezőgazdasági termőterület lefedettsége Kínában számottevően nagyobb (USA: 44,7%, Kína: 54,8%), miközben a GDP-hez az agrárium Kínában még nagyobb mértékben járul hozzá (USA: 1,4%, Kína: 9,4%). Az amerikai éves GDP-növekedés épp csak több, mint két százalék (2,1%), míg a kínai GDP, noha csökkenő pályán mozog, még mindig évente majdnem 7%-kal tud bővülni (6,9%). A kínai gazdaság összértéke körülbelül 17,92 trillió dollárra becsülhető, egy kicsit nagyobb mennyiségű pénz ez, mint az USA gazdaságának teljes értéke, amely a Nemzetközi Valutalap becslése szerint 17,81 trillió dollár. Az előzéssel Kína az Egyesült Államok 1882 óta tartó vezető helyét vette át, amely előtt Nagy-Britannia volt a legértékesebb gazdaság.
A két ország exporttevékenysége tökéletesen megegyezik, mindkettő ország egyforma mértékben értékesít külföldre árukat és szolgáltatásokat (Usa: 2,34 trillió dollár, Kína: 2,34 trillió dollár). Ismerjük a dolgot, Kína jelentősen erősebb a magas minőségű technológiai exportot illetően (USA: 147 milliárd dollár, Kína: 560 milliárd dollár), ugyanakkor az importált áruk mennyiségét illetően már jócskán lemarad Amerika mögött (USA: 2,85 trillió dollár, Kína: 1,96 trillió dollár). Az USA kormányának érezhetően magasabb bevétele (USA: 2,7 trillió dollár, Kína: 2,11 trillió dollár), ami a korábban említett négyszeres kínai népesség alapján azt jelenti, hogy egy amerikai átlagosan öt és félszer annyit adózik, mint egy átlagos kínai (USA: 2,7 trillió dollár / 320 millió fő = ~8,500 dollár/fő/év, Kína: 2,11 trillió dollár / 1370 millió fő = ~1,500 dollár/fő/év). Az viszont beszédes a kínai világ működéséről, hogy a kormányzati tartalék az amerikainál lényegesen nagyobb méretű (USA: 434 milliárd dollár, Kína: 3,9 trillió dollár).
2011-es adatok alapján az USA-ban a felnőtt lakosság harminc százaléka rendelkezett minimum bachelor diplomával. A kínai kormány megkezdte az oktatás finanszírozásba egész egyszerűen öntetni a pénzt, már a GDP 4 százalékának megfelelő összeget fektet az oktatásra. Így 2012-re már 24 millió fő fölé nőtt a az első diplomájukat még meg nem szerző felsőoktatási hallgatók száma (USA: 17,65 millió fő, Kína: 24,68 millió fő).
Az egészségügy hagyományosan az USA Achilles-sarka. 2010-ben lépett életbe Obama programja, az Obamacare néven elhíresült törvény. Nos, az 1000 főre számított kórházi ágyak tekintetében Kína vezet (USA: 2,9, Kína: 3,8), míg az 1000 főre jutó orvosok számában Amerika áll előrébb (USA: 2,5, Kína: 1,8). Az amerikai egészségügy ez alapján fejlettebb, és a GDP-re vetített, egészségügyre fordított kiadások is jelentősen meghaladják a kínait (USA: 17,1%, Kína: 5,6%).
