Kedden jött a hír, hogy elkezdték szüretelni az almát. Idén kevés van belőle, a felvásárlási árat az aszály és a fagy emelte a tavalyi csúcsmennyiséget hozó év erősen nyomott árának duplájára. (Emlkészünk még, tavaly nem győzte népszerűsíteni a kormány az almafogyasztást, hogy valahogyan eltüntessék a felesleget.)
Innen jött az ötlet, hogy megtudakoljuk, végül is mi a jobb az (alma)termelőknek? Ha fagy és/vagy aszály van, ami miatt kevés a termés, amit drágán tudnak eladni? Vagy ha az idő kegyes volt, rengeteg a termés, emiatt nehéz eladni, és alacsony az ára? Beleszámítva azt is, hogy elvileg a természeti károkra támogatást lehet kapni.
A legnagyobb katasztrófa hozhatja a legtöbb hasznot
A FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnökét, a gyümölcstagozat vezetőjét kérdeztük, aki személyes tapasztalatai alapján világította meg a kérdést. Csizmadia György már 18 éve gazdálkodik, voltak benne nehéz, aszályos évek, kiugró árakkal is. A számok nála azt mutatják, hogy a legnagyobb árbevétele, és így a legnagyobb profitja is azokban az években volt, amikor valamilyen természeti katasztrófa felverte az árakat.
Hozzá kell tenni, hogy az ő gazdaságában megoldott az öntözés, így az aszály nemigen tud kifogni rajtuk. És jég ellen is részben védettek a földjei (hálókat szereltek fel). Vagyis kevésbé érzékeny a gazdasága az időjárásra, ha hőség van, eső nincs, vagy ha jön a jégeső, akkor is viszonylagos biztonságban fejlődhet, és jobb minőségű lehet a termés. Amit az almatermelő gazdák zöme nem mondhat el a saját gazdaságáról.
És ha valakinek akkor is jó minőségű almája van, amikor a többségnek nincs, akkor az jól kereshet. Teljesen logikus.
Na és a támogatás?
Természeti probléma esetén (aszály, jégeső, fagykár, stb.) elvileg segíthet a kevésbé védett ültetvényeken az állami kompenzáció (ami régebben nem volt). Vagy ott vannak még a biztosítások is, de azok nagyon sokba kerülnek – tette hozzá Csizmadia György.
Van olyan termelő, akit esetenként 100 vagy 70 százalékosan is érint a katasztrófa, és vannak, akiket kevésbé. De mi is a helyzet az állami kárenyhítéssel? Ez egyfajta kockázatközösség, ahova minden gazdának be kell fizetnie a gazdasága méretével arányos összeget.
Támogatást viszont csak akkor kaphatnak a termelők, ha a természeti katasztrófa miatt céges vagy vállalkozási árbevételük több mint 50 százalékkal marad el az előző évitől. És a kárenyhítés akkor sem fedezi az egész kárt.
Csakhogy ha mondjuk valakinek az alma 80 százaléka odaveszett, de közben más termésen részben be tudta hozni a veszteséget, és összességében kevesebb mint 50 százalékkal csökkent csak az árbevétele az előző évhez képest, akkor már nem jár az állami kárenyhítés. És ez nem ritka eset.
A legrosszabb és a legjobb kombináció
Ami leginkább hazavághatja a termelőket, ha nyomott az ár és alacsony a kereslet – erre volt példa az idei meggyszezon. Az ellenkezője pedig a legjobb. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a kevesebb a gyümölcstermesztésben is többet jelenthet. Mert ha az alma egy része odavész, ami marad a fán, az jó eséllyel nagyobbra, szebbre nőhet, így jobb áron adható el.
Hogy mégis hol billen át a mérleg a mennyiségnél és az árnál? Csizmadia saját tapasztalata alapján azt mondja, ha a termés csak kétharmada az átlagosnak, de magasabb az ár, az több hasznot hozhat, mintha a szokásosnál 10 százalékkal többet takarít be. Utóbbi esetben ugyanis akár meg is feleződhetnek a felvásárlási árak.
Lépni kellene
Véleménye szerint az lenne a megoldás, ha a gazdák arra mennének rá, hogy inkább kisebb területen (az almánál maradva: kevesebb almafával) de jobb minőségre, kiszámíthatóbb termelésre törekednének. Ausztriát hozta fel példának, ahol 8-10 év alatt elérték, hogy az almáskertek többségében megoldott legyen például az öntözés és a jégvédelem. Ezért náluk ma már a termés zöme friss fogyasztásra megy, kiemelkedően jó áron. Nálunk viszont a nagyobbik rész csak ipari felhasználásra alkalmas, nyomottabb áron.
Fotó: MTI
Igen, a kevesebb tényleg több lehet
Egy hektár új almás telepítése mintegy 3 millió forintba kerül, amihez ha hozzávesszük az öntözés és a kockázatelekrülés beruházási igényét is, akkor már 10 millió forintot kell költeni rá – mondta a szakember. Mit mond erre a gazdák többsége? Azt, hogy inkább telepít háromszoros területen olcsóbban, minthogy háromszoros összeget fordítson egységnyi területre. És aztán ha az időjárás nem kegyes, panaszkodnak, és segítséget várnak.
A másik, hogy a válogatást, csomagolást is korszerűsíteni kellene. Ami főleg akkor jelenthet gondot, ha dömping van egy-egy zöldségből vagy gyümölcsből. Persze, ehhez gépeket kellene venni. Viszont ha azt nézzük, hogy a kézi válogatás, csomagolás jóval költségesebb (több mint a duplájába kerül), mint a gépi, és utóbbi gyorsabb, pontosabb, hatékonyabb, az elvileg sokat kellene hogy nyomjon a latba.
Lesz rá pénz
A FruitVeb már két éve jelezte egyébként a kormánynak, hogy a kiszámíthatóbb, minőségibb termeléshez szükséges fejlesztésekhez anyagi segítségre lenne szükség. (Egyébként Ausztriában is állami források és hitelek bevonásával értek el eredményeket.) Ami jó hír, hogy a vidékfejlesztési programban szerepelnek azok a fejlesztések is, amik például az almás gazdáknak segíthetnek. A programra 1300 milliárd forint áll rendelkezésre 2014-2020 között és augusztus elején már Brüsszel is rábólintott a kigazdák támogatási tervére. Ezen belül lesznek öntözésfejlesztési, az élelmiszeripari és a kockázatmegelőző beruházásokra fordítható források is. Már csak a pályázatok kiírására kell várni, meg bízni abban, hogy gördülékeny lesz a lebonyolítás – jegyezte meg a szakember. A többi a gazdákon múlik.
Csizmadia szerint egyébként más tekintetben is modell lehet, amit az osztrákok csinálnak. Náluk azt támogatják, ha valaki teljes körű beruházást végez (vagyis megteremti a hátteret ahhoz, hogy a lehető legjobbat hozza ki a gazdaságából), és garantáltan adót fog fizetni a fejlesztések miatt megnövekedett bevételei után.
