Pozsony az EU egyik legmagasabb jövedelmű régiója, Bukarest pedig lekörözi Budapestet – ez a tanulsága a Horváth Gyulával, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karának egyetemi tanárával készített Figyelő-interjúnak. Szerinte a fenti tételmondatoknak több oka van. Budapest és Varsó helyzete is hasonló a térségben: az eurorégiójukhoz csatoltak egy nagyobb területet (nálunk Pest megyét, így lett egy közép-magyarországi régió), ami Pozsonynál nem történt meg. Így a szlovák főváros ma már az EU ötödik leggazdagabb régiója.
Sokat számít az országok összteljesítményében, hogy milyen a területfejlesztési politikájuk. Míg a lengyelek és csehek jól elosztották a régiók közt a forrásokat, Magyarországon a centralizáció ezt nem tette lehetővé. Emiatt még a Bukarest-Ilfov régiótól is lemaradtunk, ez már a harmadik legfejlettebb régió lett a térségben. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva az uniós átlag 122 százaléka – mondta Horváth.
Bukarestet jól jellemzi, hogy míg a román lakosság 11 százaléka él itt, a külföldi működőtőke-állomány 60 százaléka vagy épp a felsőfokú hallgatók 37 százaléka ide koncentrálódik. Harminc európai multi regionális központja van bukarestben. A leszakadt magyar régiók még a legfejletlenebb lengyel régiókhoz képest is hátrányban vannak, ilyenek az Észak-Alföld és Észak-Magyarország is.
Számít az is, hogy több térségbeli ország a főváros fejlesztésére áldozott nagy forrásokat az első világháború után, de pl. a lengyelek az elmaradott régiók felzárkóztatására iparfejlesztési programokat is végrehajtottak. A decentralizáció kicsiben a cseheknél is működik, Brnóban van például az alkotmánybíróság. Magyarországon azonban vízfej alakult ki, a kutatás-fejlesztések kétharmada is Budapesten zajlik, a többi régió alig képes önállóan növekedni. Horváth szerint fejleszteni kéne a vidéki műszaki karokat és eleve több diplomásra lenne szükség.
Sok leszakadt régió még mindig nem képes az önfenntartásra, bár az EU-s támogatások meg tudták valamelyest állítani a leszakadásukat. A cél hosszabb távon ezen régiók versenyképességének növelése lenne (például a fent említett módokon). Sok helyen, így nálunk sem használták viszont jól fel az uniós forrásokat, mert a helyben élőket meg nem hallgatva, felülről döntöttek egy-egy beruházásról, sőt a külföldi tőke is inkább a fővárosokba áramlott. Különösen furcsa, legalábbis a mai Magyarországra nem igaz, amit Horváth mond: “stabilizálódtak a demokratikus állam és piacgazdaság intézményei”.
