Varga Mihály márciusban egy gazdasági fórumon felvetette, hogy három adónemnél, a személyi jövedelemadónál (szja), a társasági adónál (tao) és az általános forgalmi adónál, annak is az általános, 27 százalékos kulcsánál (áfa) csökkentés jöhet. De úgy tűnik, korai volt az öröm.
Mintha máris visszakoznának
Pár nappal később úgy korrigált az MTI kérdésére, hogy mindez csak feltételezés volt. Április elején pedig már azt mondta a nemzetgazdasági miniszter, hogy az szja-nál és a tao-nál nemigen lesz változás jövőre. A taonál elvileg a jelenlegi felső kulcsot tornáznák le 19 százalékról 10 százalékra. De hogy mikorra, arra nem utalt. Az szja-nál pedig az egyszámjegyű adót rebesgetik, tologatják már egy ideje. Varga Mihály 2013-ban például azt mondta, majd 2015-ben jön a 9 százalékos személyi jövedelemadó, idén április elején pedig már 2017-18-ra tette a céldátumot.
Az áfacsökkentésről pedig legújabban úgy nyilatkozott, annak lehetőségét egyes termékeknél vizsgálják, részben mintegy reflektálva a románok júniusi élelmiszeráfa-csökkentési lépésére. Ami azt valószínűsíti, hogy mégsem az EU-ban legmagasabb általános 27 százalékos kulcshoz nyúlnának hozzá.
Így hát az a benyomásunk, mintha visszakozna a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) az adócsökkentési „ígérettől” (ami mint kiderült nem ígéret volt), illetve arrébb tolná, lebegtetné a témát.
Az NGM-ből kedden érdeklődésünkre azt válaszolták egyébként, hogy a három nagy adó mértékének a csökkentési lehetőségeit folyamatosan vizsgálja a gazdasági tárca. És hozzátették: a költségvetési mozgástér, illetve a gazdaság fehéredésének függvényében az adómérséklésről a döntést az Országgyűlés hozhatja majd meg. No persze. Ahhoz meg nyilván az NGM előterjesztése kell.
De vajon van-e realitása, fedezete, értelme most az adócsökkentésnek, és ha igen, milyen adóknál, és milyen mértékben? Erre is kérdeztük a gazdaságkutatókat.
Együtt teljesen irreális
A GKI Gazdaságkutató elnöke is úgy érzi, mintha visszakozna a minisztérium, és mintha egyedül csak a 60 milliárd forintos bankadó-csökkentés lenne az egyetlen fixre vehető pont. Vértes András szerint egyébként együtt a három adócsökkentés (áfa, szja, tao) teljesen irreális terv is lenne. 2016-ra biztosan nem lát erre esélyt. Esetleg későbbre, évek múlva, de akkor sem egyszerre.
Ennek oka egyszerű: elég nagy bevételkiesést jelentene a költségvetésnek az adócsökkentés. A GKI becslése szerint szja-nál és áfánál is mintegy 100-100 millió forint mínusszal ér fel 1-1 százaléknyi csökkentés. Vagyis ha egyszámjegyűvé akarnák tenni az szja-t, az kapásból elvinne mintegy 700 millió forintot. És ha mondjuk az általános áfakulcsot újra 25 százalékra lőnék be, az is belekerülne még 200 millióba. Ha pedig nagyobb faragást akarnak, még többe. Máris az ezermilliárdos nagyságrendnél tartunk tehát, aminek meg kellene, hogy legyen a fedezete. De nincs.
Kis lépésekben jó eséllyel
A Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője, Virovácz Péter szerint is érdekesen zajlik adóügyben a kommunikáció. Hiszen egyik részről 2016-tól létrehoznak egy adócsökkentési és fejlesztési alapot, melynek jövő évi kerete 60 milliárd forint. Ez a Századvég számításai szerint éppen arra lenne elegendő, hogy a társasági adót egykulcsossá tegyék, vagyis hogy a magasabb, 19 százalékos mértéket levegyék 10 százalékra. De közben Orbán Viktor meg azt mondta, hogy nem tartja lehetségesnek a társasági adó csökkentését.
Persze az még nem egészen világos, hogy ebben a 60 milliárd forintnyi jövőre tervezett adókiengedésben benne van-e a bankadó-mérséklés 2016-ra eső mintegy 30 milliárd forintja – tette hozzá felvetésünkre.
Abban azonban biztos Virovácz Péter, hogy valamilyen adócsökkentés lesz jövőre, mert erre az alap lehetőséget fog nyújtani.
De van-e értelme?
Más oldalról közelítve a kérdést, Vértes András szerint az szja csökkentése szakmai szempontból egyáltalán nem indokolt, hiszen az EU-n belül a magyar személyi jövedelemadó kifejezetten alacsonynak számít.
Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a kormány a fogyasztási típusú adók növelését tartja szem előtt, felettébb furcsa, hogy az áfát csökkenteni akarják – jegyezte meg. Ezt a szempontot félretéve pedig szerinte óvatosan kellene bánni a legnagyobb adóbevételi forrás (2015-ös terv: 3,1 ezer milliárd forint felett) megcsapolásával.
Úgy véli, sokkal helyesebb, ha az adóelkerülésnek veszi elejét a kormány, mint ahogy tette ezt, amikor a kereskedők pénztárgépeit beköttette a NAV-hoz, és ugyanezt tervezik a szolgáltatóknál is. Fehérítő, adóbevétel-növelő hatása miatt is jónak tartja ezt a lépést. És ha a fehéredésből fakadó pluszbevételek megengedik, akkor nem ellenezné azt sem, ha mondjuk újra 25 százalékossá válna az általános áfakulcs.
A tao csökkentésének szintén nem látja értelmét, mert az EU mezőnyben a magyar adó hangsúlyosan alacsonynak számít. Másrészt szerinte nem lenne nagy jelentősége annak, ha a 19 százalék mérséklődne. Meggyőződése ugyanis, hogy nem azért nem jönnek hozzánk a befektetők, mert 19 százalék a tao kulcsa. Hanem mert jogbizonytalanság és kiszámíthatatlanság jellemzi a magyar üzleti környezetet.
Az szja-csökkentés ésszerűbb lehet, mint az áfacsökkentés
Virovácz Péter viszont egyértelműen az szja-csökkentés mellett tette le a voksot (az áfa-csökkentés ellenében). Ugyanis mint elmondta, az szja csökkentése úgy juttatja több nettó bérhez a dolgozókat, hogy az a munkáltatóknak nem okoz többletköltséget. A többletjövedelem pedig a kereslet növekedéséhez, többletfogyasztáshoz, ezen keresztül a termelés élénküléséhez vezethet. És mindez új munkahelyek létrejöttéhez is hozzájárulhat – tette hozzá.
Persze az áfacsökkentésnek szintén lehet keresletélénkítő és fehérítő hatása, de ahhoz, hogy ezek a hatások jelentkezzenek, jelentősen kellene mérsékelni az EU-ban csúcstartó magyar adókulcsot – fejtette ki. A Századvégnél úgy becsülték, hogy 2 százalékos csökkentés mintegy 150 milliárd forintba kerülne az államnak (ennek mintegy a fele szivároghatna vissza később a keresletélénkülés révén). Ráadásul a 2 százalékos csökkentéssel nem érnék el a várt hatást. Ahhoz legalább 20 százalékra kellene levinni az áfát. Ami viszont becslésük szerint nagyjából 500 milliárd forintos áldozatot jelentene a költségvetésben.
Az áfacsökkentésre Virovácz Péter szerint nem most, hanem inkább a kormányzati ciklus vége felé illetve a következő etapban kerülhet majd sor. Előtte pedig úgy véli, az szja-t fogják faragni, hiszen a kormány terveibe is jobban passzol a bérre rakódó terhek mérséklése – emlékeztetett.
A különadókhoz nagyon hozzá kellene nyúlni
Vértes András szerint egyébként tényleg kellene adót csökkenteni, de nem a felsoroltakat, hanem az ágazati különadókat, mert azok igen versenytorzítóak, közgazdaságilag nem indokolhatóak. Ma 13 különféle ágazati adó van, amely mintegy 800 milliárd forintos bevételt jelent a költségvetésnek. Ezeket egyik napról a másikra szintén nem lehet eltüntetni – tette hozzá. Csak kis lépésekben, évek alatt. De el kell tüntetni őket, mert különben marad az a kép Magyarországról, hogy nem tudni, itt mibe érdemes fektetni, hiszen nem lehet tudni, a kormány éppen melyik szektort kívánja külön is megfejni.
Vértes egyébként nem feltétlenül szüntetne meg minden különadót, némelyiket csak kicsit átszabná. A tranzakciós illetéket pl. meghagyná azzal, hogy az elektronikus banki lépésekre ne kelljen fizetni, csak a többi tranzakcióra. Ezzel párhuzamosan pedig sztornózná az ingyenes készpénzfelvétel lehetőségét. Amivel biztosan nem lesz túl népszerű az olvasók körében. Pedig az MNB is megmondta, mindnyájunknak nagyon sokba kerül a készpénzhasználat, ami mintegy 20 százalékkal nőtt, amióta van ingyenes készpénzfelvétli lehetőség.
Adócsökkentés helyett inkább ezt tegye a kormány
Rákérdeztünk, hogy ha mondjuk a különadókat már lefaragták, és lenne rá forrás, akkor milyen adót csökkentene még. A GKI elnöke erre azt mondta, adócsökkentés helyett inkább a súlyos szociális feszültségek oldására, és szerkezeti reformokra lenne szükség, azaz rendbe kellene tenni az egészségügyet, a nyugdíjrendszert és az oktatást. Ez szerinte sokkal fontosabb, és hasznosabb lenne az ország és a lakosság szempontjából, mint az adócsökkentés.
Ha a kormánynak jövőre van 200-300, 2017-ben pedig 600 milliárd forintos mozgástere, mint ahogy ezt tudomása szerint előrevetítették, akkor azt inkább ezekre a reformokra kellene költeni szerinte. Mindhárom területet fontosnak tarja, de ha az ország versenyképességét nézzük, akkor külön ki kell emelni az oktatást. A működő tőke ugyanis a jogbiztonság, kiszámíthatóság mellett a jól képzett munkaerőre alapoz – jegyezte meg.
