Orbán Viktor kormányfő azt mondta szombaton egy jubileumi ünnepségen, hogy soha nem látott gazdaságfejlesztés következik jövőre, és a cél már ötmillió magyar munkahely megteremtése. Nagyon szép cél, azt hiszem, egyetérthetünk, hogy mindenki örülne, ha teljesülne.
Az 1 milliós ígéretből 402 ezer lett eddig
Kósa egyébként adatokat is sorolt, igaz, a kiinduló pontnál kissé szépített, így némileg felnagyította a kormány foglalkoztatásban elért eredményeit. Azt mondta, hogy 2010-ben, amikor átvették a kormányzást 3,4 millió ember dolgozott (a KSH adatai szerint 2010 március-májusban 3,756 millió volt a foglalkoztatottak száma). Most pedig 4,1 millióan állnak munkában (KSH június-augusztusi adat: 4,158 millió).
Tehát az adatok szerint 402 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma (és nem 700 ezerrel, ahogy Kósa mondta) a kormányváltás óta. Orbán Viktor 2008-ban azt ígérte, hogy 10 év alatt lesz egymillió új munkahely. Ebből tehát 402 ezer jött össze mostanáig.
A külföldi munka és a közfoglalkoztatás is benne van
Értékéből azért levon, hogy egyre többen dolgoznak külföldön. Becslések szerint 350-500 ezren. De nyilván korábban is voltak, akik kint keresték a boldogulást, ha nem is ilyen sokan.
A másik, hogy a közmunka rendre jól megnyomta a statisztikát. Közfoglalkoztatottak is voltak korábban is, csak nem ilyen sokan. Augusztusban például újra 200 ezernél több embert jegyzett a statisztika.
Előbbivel az a gond, hogy ugye nem beszélhetünk az Orbán által említett magyar munkahelyekről. Utóbbi pedig nagyrészt állami pénzből megy (a vállalkozásoknál marginális a közfoglalkoztatás). Vagyis nincs mögötte valós gazdasági igény. És keveset is fizet – de az érintetteknek persze ez a kevés is segítség.
Az új jelszó: ötmillió
Hogy mennyi idő alatt, lesz ötmillió munkahely, azt nem közölték, de feltesszük, hogy a mostani ciklusban szeretnék ezt elérni. Megnéztük, tisztán statisztikai alapon lehetséges-e. Öt év alatt nem várhatóak számottevő demográfiai változások, így a mostani létszámokból indultunk ki.
A kérdés eldöntéséhez a KSH-tól kértünk részletes magyarázatot arról, milyenek is jelenleg a népesség munkaerő-piaci jellemzői. Az idei II. negyedévit küldték el, amelyben a 15-64 év közötti lakosság gazdasági aktivitása olvasható ki. Ők 6,636 millióan voltak. Foglalkoztatási szempontból az ennél fiatalabbakkal illetve idősebbekkel nem számoltunk.
Így lehetne 4,5 millió foglalkoztatott
A 15-64 év közöttiek közül 4,091 ezer volt a foglalkoztatottak száma (ebből 160 ezer a közfoglalkoztatott), 358 ezer a munkanélkülieké, és 2,186 millió az inaktívaké. Az első két kategória világos volt. Optimista hozzáállással azt feltételeztük, hogy aki most foglalkoztatott, annak továbbra is lesz munkája, és mondjuk a munkanélkülieknek is lesz állásuk. Így ha minden jól megy, elméletileg 4,449 millió foglalkoztatott lehetne.
Az inaktívakon belül (64 éves korig bezárólag) volt 863 ezer nyugdíjas – velük nem számoltunk. Aztán 238 ezer gyermekgondozási ellátásban részesülő – ők előbb-utóbb munkába állnak, de bizonyára lesznek a helyükbe mások, akik szülnek, és otthon maradnak, szóval őket sem vettük számításba. Volt még 714 ezer nappali tagozatos tanuló – náluk feltettük, hogy nagyjából ugyanennyien maradnak is az inaktív kategóriában.
És még 297 ezer „egyéb”, amire külön rákérdeztünk. Őket nem tudták beilleszteni a többi kategóriába. Közéjük tartoznak a KSH szerint például például azok a diákok, akik nem nappali tagozaton tanulnak, nem dolgoznak, és nem keresnek állást. Továbbá például azok az időskorúak, akik nem szereztek jogosultságot ellátásra. (A foglalkoztatottsági kérdőív ugyanis nevesített megélhetési forrásokra támaszkodik.) Úgy vettük, rájuk sem igen lehet számítani, mint potenciális munkavállalókra.
Álláskeresési, szociális ellátást 73 ezren kaptak, róluk pedig feltételeztük, hogy elvileg állásba kerülhetnek. Így velük együtt 4,522 ezerre hízhat optimális esetben a foglalkoztatottak száma.
De akár 4,870 millió is lehet a foglalkozatotti létszám
Az inaktívaknál van egy másik létszámfelbontás is. Ebben a „szeretne dolgozni”, és a „nem kíván dolgozni” kategóriák vannak. Utóbbiba 1,855 millió fő tartozott. Feltételeztük, hogy a nyugdíjasok, kismamák, diákok lehetnek benne. Ők azonban csak 1,816 millióan voltak. Vagyis velük nincs teljes lefedés.
A „szeretnének dolgozni” kategóriában pedig 331 ezren voltak. Tegyük fel, hogy sikerül mindnyájuknak állást találni. Így a jelenleg foglalkoztatottakkal, az állást találó munkanélküliekkel együtt már 4,780 millió foglalkoztatott lehetne.
Ötmillió? Ha csak úgy nem!
Ez a 4,780 millió éppenséggel majdnem hajszálra egymillióval több foglalkoztatottat jelentene, mint ahányan voltak, amikor 2010-ben a Fidesz-KDNP másodszor kormányra került.
Szóval elég lenne, ha az eredeti plusz egymilliós célt teljesítenék, már akkor is lenne munkája minden munkanélkülinek, és mindenkinek, aki ma inaktív, de szeretne dolgozni.
Az ötmillió nekünk nem jött ki, a legnagyobb jóindulattal sem. Legfeljebb úgy lehetne teljesíteni, hogy ha a nyugdíjasok, a kismamák vagy a diákok egy része is munkába állna. Legalább 220 ezren közülük.
