A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ mintagazdaságában egy 452 hektáros területet művelnek 21 éve vegyszerek és műtrágya nélkül, emellett népfőiskolaként működnek és segítik a helyi közösségek életét. Három hét múlva mégis bezárhatnak.
Egyenlőbb az egyenlőknél
A tavalyi földbérletpályázaton a központot működtető nonprofit kft. is pályázott, azonban a Nemzeti Földalap (NFA) döntése végül nyolc másik pályázónak kedvezett. “Barbár döntés született Kishantos ügyében” – állítja Ács Sándorné, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ egyik vezetője, aki félti a terület biominősítését is, hiszen tudomása szerint a nyertesek csak a konvencionális gazdálkodással foglalkoznak – már aki egyáltalán foglalkozik mezőgazdasággal.
A nyertesek közt van ugyanis egy mezőgazdasági tevékenységgel nem is bíró salgótarjáni székhelyű építési vállalkozás. Nyert egy fiatal nő is, akinek férje és apósa a csaknem 3000 hektáros Simon Kft. tulajdonosai. Ugyanennek a cégnek felügyelő bizottsági tagja a mezőfalvi polgármester, aki szintén lehasíthat egy földdarabot a Kishantosi Központ területéből.
A kishantosi biogazdaság ügye túlmutat saját magán. “Ez egy állatorvosi ló, amin tökéletesen be lehet mutatni, hogyan gázolnak át a tőkeérdekek – hazai és nem hazai tőkeérdekek – a helyi közösségeken, a családokon, mindazon, amit ez a nemzet értékként próbál megőrizni” – állítja Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlementi ügyekért felelős egykori államtitkára, aki 2012 januárjában mondott le posztjáról, miután arról beszélt, hogy az európai uniós agrártámogatásokat “nagytőkés oligarchák” és “maffiacsaládok” veszik fel. Végül 2013 júniusában, a földtörvény elfogadása után Ángyán a Fidesz-frakcióból is kilépett, parlamenti munkáját független képviselőként folytatja tovább.
Még nincs minden veszve
Kishantos ügye is elmérgesedett. A mintagazdaság bezárásának hírét követő felháborodást a kormány igyekezett nyilatkozatokkal csillapítani, többek között azt állítva, hogy a központ “jelentős bérleti díj hátralékot halmozott fel”. A kishantosiak közleményben cáfolták, hogy 1998 óta akár egy fillér elmaradásuk is lett volna, a jó hírnév megsértése miatt pedig bírósághoz fordulnak.
A reményt azonban még nem adták fel a központ üzemeltetői: internetes petíciójukhoz várják magánszemélyek és civil szervezetek csatlakozását. “Ha ezt a központot Európában csak így le lehet törölni a föld színéről, akkor nincs esélyünk fennmaradni ezen a Földön” – figyelmeztet Ács Sándorné.
