Az MNB kedden nyilvánosságra hozott, féléves Pénzügyi stabilitási jelentésében a magáncsődöt úgy ítélte meg, hogy az a jelenlegi állományra nézve átfogó, minden adósságra kiterjedő átstrukturálási programnak tekinthető. A fizetőképes adósoknál helyreállíthatja a törlesztési képességet, a menthetetleneknél meggyorsítja a hitelportfólió tisztítását. Később, állandó eszközként kiszámíthatóságot hozhat a pénzügyi rendszerbe, csökkentve az eseti jellegű adósmentő programok, moratóriumok elrendelésének szükségességét, hiszen ezen elemek részei a csődeljárásnak.
Bagdy Gábor, a KDNP alelnöke az MTV hétfő esti híradójában bejelentette, a kormány már egyeztet a bankszövetséggel a frakció által elkészített törvénytervezetről, amelyről még a nyári szünet előtt dönthet az Országgyűlés, és így januártól léphet életbe. Az országgyűlési képviselő szerint a törvény értelmében – a meglévő családvédelmi rendszer keretében – egy közvetítő kerülne a lejárt tartozással rendelkező adós, illetve a bank és szolgáltató közé, aki életviteltanácsot adna az adósnak és segítene tárgyalni a bankokkal, hitelezőkkel az adósság átütemezéséről.
Az MNB által idézett elképzelés szerint a csődeljárást kezdeményező adósoknak először a hitelezőkkel kell egyezségre törekedniük. E szakaszban minden olyan adósságátstrukturálás megtörténhetne, amit a hitelezők támogatnak. Ha nincs egyezség, vagy az egyezségben foglalt törlesztést később az adós nem teljesíti, a csődeljárás a többéves tartós törlesztési eljárással folytatódna. A második szakaszban az adós vagyona, valamint jövedelme alapján egy törlesztési terv készülne, melyet már nem szükséges a hitelezőknek jóváhagyniuk.
A törlesztési terv rendelkezne arról, hogy az adós értékesíthető vagyonának eladásából befolyt, illetve rendes jövedelmét hogyan kell a család létfenntartása, lakhatása és az adósságok törlesztése között felosztani. Az ebben foglaltak sikeres teljesítése után az adós mentesülne a fennmaradó adósságok alól. A jegybank szakértői anyaga szerint a magáncsődeljárásnál segíteni kell a jelzáloghitel törlesztését és ezen keresztül az adós lakásának megőrzését, aminek egy lehetséges módja – amerikai példa alapján –, ha a tartós törlesztési eljárásban az adós jövedelméből – a létfenntartási és rezsiköltségek után – priorizált adósságként elsősorban a jelzáloghitel törlesztése történik meg, a fedezetlen adósságokat pedig csak akkor és olyan mértékben kellene törleszteni, ahogy ezt az adós jövedelme engedi.
Az MNB szerint célszerű lehet, ha a törvény valamilyen átstrukturálási vonást is tartalmaz. Az egyik ilyen javaslat szerint elő lehetne írni a 100 százalék feletti hitelfedezet arányú kölcsönök (azaz az olyan hitelek, amelyeknél a fennmaradó törlesztési kötelezettség meghaladja a fedezetként szolgáló ingatlan értékét) kettévágását fedezett és fedezetlen részre. Ez azt eredményezné, hogy a fedezett jelzáloghitel – amelyet mindenképp fizetni kell a lakás megtartásához – tőketartozása és ezáltal törlesztőrészlete csökkenne, míg az ingatlan értékét meghaladó részre a fedezetlen hitelek megengedőbb szabályai vonatkoznának.
Az ilyen jelzáloghitelek kettévágása a csődeljárásban jobban védené a jelzálogjogot, mint az úgynevezett elsétálás joga, miszerint az adós gyakorlatilag kiléphet a jelzáloghitel-szerződésből, ha visszaadja a fedezetül szolgáló ingatlant a hitelezőnek. Az MNB másik javaslata szerint a családi csődeljárás szabályai azt is megkövetelhetik, hogy a jelzáloghitelező a tartós törlesztési eljárás időtartamára csökkentett, de érdemi törlesztőrészletet állítson be. Mivel a fent leírtak szerint a tartós törlesztési eljárás néhány éves időszakának végeztével a tiszta lap elérhető – azaz az egyéb, fedezetlen adósságok elengedésre kerülnek –, így ekkorra az adós jelzáloghitel-törlesztésre rendelkezésre álló jövedelme is nőhet, azaz az ideiglenes könnyítés fenntartható segítséget jelenthet.
A jegybank hangsúlyozza: ha egy adós az előbbi segítségekkel sem képes jelzáloghitelét törleszteni, akkor a jelzálogjog érvényesítésének a családi csődeljárás alatt is meg kell történnie. A lakások elvesztésének terhét azonban a – jelenleg alacsony hatékonysággal működő – önkormányzati szociálisbérlakás-rendszer fejlesztése, mobilizálása révén mérsékelni lehetne – véli az MNB.
