Egy kiló karaj, gyulai kolbász, 30 darab tojás, 6 liter tej, fél kiló trappista sajt, és így tovább, egészen a vendégváró itókákig. A KSH adatai alapján áraztuk be, mennyibe került az ezredfordulón, 2004-ben, négy évvel később, tavaly és az idén egy általunk összeállított húsvéti bevásárlás.
Sonka, torma és kalács azért nem került a kosárba, mert arról nem volt külön statisztika. De sonka helyett vettünk még húst, kalács helyett meg kenyeret. Nem egyszerűen az egységárakkal számoltunk (ezeket látja az évszámok alatt), hanem bizonyos mennyiségeket is rendeltünk az élelmiszerek mellé, kisebb vendégvárással számolva. Így jött ki, hogy az adott évben mennyibe került a bevásárlás.
Az eredményen magunk is meglepődtünk, ugyanis az derült ki, hogy míg 2000-ben 10 500 forintból megúszhattuk a húsvéti bevásárlást, addig az idén ugyanannyi áruért már több mint tizenkilencezer forintot hagyhattunk a boltban. Vagyis ugyanannyi pénzből csak feleannyit vásárolhattunk.
Kicsit másképp fest azonban a kép, ha mellé tesszük azt is, mennyi volt az átlagkereset ezekben az években, és hogy az átlagkeresetből hány húsvéti kosár fért ki. 13 éve még csak átlag 5,3 kosárra futotta az 55 650 forintos nettó átlagbérből. Az idén viszont már 7,6 mintabevásárlás férne bele a havi nettó átlagbérnek megfelelő 146 600 forintba.
De hogy tényleg mintegy másfélszer többet költenénk élelmiszerre, az nem valószínű. Hiszen rengeteg embernek van adóssága, sokan vannak munka nélkül, mindenki ott húzza a nadrágszíjat, ahol tudja. Így például az élelmiszereken is egyre jobban spórolunk.
