A munkahelyvédelmi akcióterv részeként a parlament hétfőn elfogadta, hogy a jövő évtől lehetséges lesz tételes kiadózást választani. Azok a vállalkozók (egyéni vállalkozók, magányszemély taggal rendelkező bt.-k, vagy kkt-k) adózhatnak tételesen, akiknek évi legfeljebb hatmillió forintos árbevételük van. (Kft.-k nem lehetnek kisadózók.)
| A kisadózás főbb jellemzői |
|
– Legalább egy főállású kisadózót kell bejelentenie a vállalkozásnak, s utána havi 50 ezer forint adót kell fizetnie. Ez az adó kiváltja az iparűzési adó kivételével az összes adóterhet (az szja-t, a tao-t, az eho-t, szocho-t, a szakho-t és az osztalékadót is). A havi 50 ezer forint befizetésével pedig a főállású kisadózó biztosítottnak számít (de csak havi 81 300 forintnak megfelelő összeg után). Viszont akit csak félállásban jelentenek be (havi 25 ezer forint adóval), az nem lesz jogosult tb és egészségügyi ellátásra sem kisadózóként. – Az évi hatmilliós árbevételi határ túllépése jelentős adóterhelést jelent: a többletbevételre 40 százalékos az adó. – Az iparűzési adó is tételessé vált a kisadózóknál: maximum 50 ezer forint lehet évente és telephelyenként. – Az áfát nem váltja ki a tételes adó, viszont lehet alanyi áfamentességet választani. Ennek a bevételi határát jövő évtől éppen a kisadózók miatt kitolták évi (ötmillióról) hatmillió forintra. Az alanyi áfamentességgel olcsóbb lehet a szolgáltatás, könnyebb lehet tartani az árbevételi határt, és adminisztrációs szempontból is előnyös lehet ez a döntés. – Szintén könnyítés (az eredeti elképzeléshez képest), hogy a kisadózók számláit a befogadó társasági adózók mégis elszámolhatják majd költségként. Vagyis ha a kisadózó cégnek számláz, nem magánszemélynek, akkor sem kerül hátrányba. – Mivel rögtön felmerült, a munkáltatók (színlelt szerződéssel) kiszervezhetik a dolgozóikat kisadózónak, a jogalkotó igyekezett bezárni ezt a kiskaput. Előírták, hogy ha egy kisadózó egy partnernek évi egymilliónál többet számláz, akkor mindkettőjüknek bizonyítaniuk kell: nem színlelt munkaviszonyt lepleznek. Ehhez megadták a szempontokat is, amikre érdemes kitérni már szerződéskötéskor. Elvileg ez a feltétel azt is kizárja, hogy a majdani kisadózók számlagyárként működjenek. |
S most lássuk, kinek és mikor éri meg a kisadózást választani. A számításoknál azt feltételeztük, hogy éppen a maximális bevételi határt éri el a vállalkozó, és nincs alkalmazottja.
Eva kontra tételes kiadózás
A 37 százalékos kulcs mellett nagyjából annak érte meg még az idén evázni (szemben a társasági adózással), akinek legfeljebb 17 százalék (de inkább ennél kevesebb) volt a költsége. Az áfás költség így éves szinten legfeljebb 1,3 millió forint körüli lehetett. Az évi hatmillió + áfás (7620 ezer forintos) bevételre pedig több mint 1,7 millió forint az egyéni vállalkozói adó (eva).
Emellett az evásnak meg kell fizetnie maga után a szociális hozzájárulási adót és a járulékokat is. Jelenleg ezt legalább a minimálbér (93 ezer forint), de inkább a bérminimum (108 ezer forint) után kell lerónia. Utóbbival számolva ez az evásnak éves szinten majdnem 700 ezer forint mínuszt jelent. (Azt még nem tudjuk, jövőre mennyi lesz a minimálbér vagy a bérminimum.) És még az iparűzési adót kell befizetnie (70 ezer forint körüli összegben). Így tehát a 6720 ezer forintos bevételéből marad neki majdnem 3 millió forintnyi.
Ha viszont kisadózó lenne (alanyi áfamentes), akkor az éves hatmilliós bevételből lejönne neki az 1,3 millió forintos költség, valamint az évi 600 ezer forintnyi tételes adó, és a maximális 50 ezer forintos iparűzési adó. Így a hatmilliós bevételéből tételes kisadózás után maradna nála négymillió forint körüli összeg éves szinten. Vagyis nagyjából egymillió forinttal több, mint evásként.
Megjegyzés: minél közelebb van a bevételi plafonhoz, annál jobban megéri neki az újfajta adózási forma. Hiszen az adója fix, évi hatszázezer forint. S ez akkor sem csökken, ha kevesebb árbevételt ér el.
Ha a vállalkozónak az évi hatmilliós keretbe belefér-e még egy alkalmazott is, akkor még tovább nőhet a tételes kisadózói előny az evázással szemben.
Ekho kontra kisadózás
Ekhós adózásnál legalább a minimálbér után meg kell fizetni az általános szabályok szerint az adót, s az e feletti összegre vonatkozik a kedvezményes adózás.
Induljunk ki abból, hogy az ekhós éves szinten hatmillió forintba kerül a munkáltatójának. A jelenlegi minimálbér és költsége ebből elvisz több mint évi 1,43 millió forintot, így csaknem évi 4,57 millió forint maradhat az ekhósan adózó bérre. Éves szinten így az ekhós dolgozó kevéssel több mint 3,37 millió forint nettó bért kaphat. Vagyis mintegy 630 ezer forinttal kevesebb marad a zsebében, mintha kisadózna (17 százalékos költség mellett).
Munkaviszony kontra kisadózás
Tegyük fel, hogy nem színlelt munkaviszony van a kisadózás hátterében. Nézzük meg, mi a különbség a foglalkoztatás és a kisadózás költségei között. Ha évi hatmillió forintba kerül a munkáltatónak a munkavállaló, akkor kis híján 3 millió forintot vihet haza az idén a dolgozó.
Ha viszont ugyanilyen összegben tételes kisadózóként számlát állít ki az őt munkával megbízó cég(ek)nek, akkor ahogy kiszámoltuk, egymillióval több maradhat nála (17 százalékos költség mellett).
Más szempontokat is érdemes mérlegelni
Semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni a döntés előtt a biztosítási jogviszonyt. Merthogy a főállású (havi 50 ezer forintos adóterhet vállaló) tételes kisadózással csak alig több mint havi 81 ezer forintra „váltunk” biztosítást. Ennyit vesznek csak figyelembe a nyugdíj és a táppénzszámításnál is. A félállású kisadózó pedig nem is lesz biztosított.
Ezenkívül akinek gyereke van, s így jogosult családi adókedvezményre (vagyis csökkentheti vagy több gyereknél le is nullázhatja az szja-ját), annak ezt a tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagynia.
S persze az sem mindegy, hogy a várt bevétel tényleg közelíti-e éves szinten a hatmillió forintot. S hogy a költség hogyan alakul a bevételhez képest. Nem véletlenül mondták azt, hogy elsősorban (kis költségű) szolgáltatók számára ajánlják a kisadózást.
