A széles körű átstrukturálás (pl. futamidő meghosszabbítása, türelmi idő beiktatása) nem feltétlenül jelenti a probléma megoldását a lakossági jelzáloghiteleknél – mondta Nagy Márton a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzügyi stabilitási igazgatója. Az átstrukturálás önmagában véve jó, de ha másodjára, harmadjára történik, akkor nyilvánvalóan felmerülhet, hogy már nem működő hitelekről van szó – fejtette ki az IIR Magyarország keddi Bankszektor 2011 címmel rendezett konferenciáján.
Fotó: Kummer János
A hitelek átstrukturálása akkor jó megoldás, ha a gazdaság „U” alakú ívet ír le, és az árfolyamok újra kedvezőbbé válnak, illetve újra nő az adósok jövedelme. Most azonban azt látjuk, hogy „U” helyett „W” alakú az ív, és éppen a második száron tartunk lefelé – emlékeztetett.
Magyarországon nagyjából 35 százalék a lakosság által fizetett jövedelemarányos adósságteher. S a legszegényebb rétegeknél ennél is rosszabb, 45-50 százalékos ez az arány, ami nagyon magas. Vagyis túladósodottság van – tette hozzá. Erre nem az átstrukturálás, hanem inkább a szelektív adósságelengedés lehet a megoldás. Ami persze a legjobban fájna a bankoknak – jegyezte meg.
Nagy Márton arra is felhívta a figyelmet, hogy a környező országokban mindenhol van magáncsőd, nálunk viszont még mindig nincs. És ez nagy baj. A magáncsőddel ugyanis kimászhatnának az emberek a fojtogató adósságból. Mégpedig úgy, hogy az adósságokat (pl. ha valaki tartozik a banknak, a villamos műveknek, a gázszolgáltatónak, a telefontársaságnak, az adóhivatalnak, stb.) összevonnák, és azokat „adóbiztos” kezelné. Az adóbiztos felügyelné, hogy az adós mindent kifizessen, amire képes és cserébe tiszta lappal indulhasson, illetve a bank (vagy más hitelező) elengedje neki azokat a tartozásokat, amiknek a kifizetésére nem képes.
