Kik élhetnek a végtörlesztés lehetőségével?
A rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre jogosultak mindazok, akinek a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanhoz kapcsolódó kölcsönét kereskedelmi bank svájci frankban, euróban, illetve jenben tartja nyilván, s a hitel folyósításánál az árfolyam nem volt magasabb a svájci franknál 180, az eurónál 250, a jennél pedig 2 forintnál.
Azon esetekben, amikor a folyósítás több részletben, esetlegesen eltérő árfolyamon történt, akkor lehet kérni a végtörlesztést, ha a folyósításoknál alkalmazott árfolyamok súlyozott átlaga a meghatározott árfolyamszint alatt maradt. (Magyarán, ha például 30 ezer franknak megfelelő hitelt 140, 20 ezret 160, 10 ezret pedig 190 forintos árfolyam mellett kapott meg az ügyfél, akkor ennek súlyozott átlaga 158,33 forint, amely a 180 forintos szint alatt van.)
A végtörlesztés nyitott azok számára is, akiknek a bank felé késedelmes tartozása van, de csak akkor, ha a deviza alapú kölcsönszerződést 2011. június 30-ig nem mondták fel, s élhetnek a lehetőséggel azok is, akik korábban kértek valamilyen könnyítést, például árfolyamfixálást. Ez utóbbi esetben ugyanakkor számításba kell venni, hogy az áthidaló- vagy gyűjtőszámla-hitelből eredő tartozás kifizetését is vállalni kell.
Magyarán a végtörlesztés szó szerint értendő: a kölcsönszerződés alapján fennálló teljes tartozást rendezni kell.
Mennyit? Mikor? Milyen feltételekkel?
A végtörlesztéskor az értéknapon fennálló teljes tartozást (svájci franknál 180, eurónál 250, jennél 2 forintos árfolyamon számolva, hozzáadva az áthidaló- vagy gyűjtőszámlán felhalmozódott összeget, amennyiben volt ilyen) kell kifizetni.
A CIB Banknál értéknapot (azt a dátumot tehát, amikor a teljesítés megtörténik majd) az ügyfél határozza meg. Itt ugyanakkor a pénzintézetnél kapott tájékoztatás alapján figyelembe kell venni, hogy a végtörlesztés legkorábbi időpontja a végtörlesztési kérelem befogadását követő 5. banki, legkésőbbi időpontja pedig annak beadását követő 60. naptári nap lehet. Ha a törlesztés több forrásból érkezik, az értéknap meghatározásakor a legkésőbbi időpontban befizetésre kerülő összeg beérkezésének időpontját kell alapul venni.
A végtörlesztésként kifizetendő összeg a fentieken túlmenően semmilyen egyéb költséggel nem terhelhető: a bankok kötelesek a díjmentes lebonyolításra, nem számolhatnak fel előtörlesztési díjat. A jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásból való törlését a földhivatalok díjmentesen végzik.
Kinek éri meg?
A tőke egy összegben történő kifizetése, a végtörlesztés (minden egyéb körülménytől eltekintve) a jelenlegi árfolyamok alapján számottevő elméleti megtakarítást jelenthet azok számára, akik tudnak élni a lehetőséggel, ahogy azt az alábbi (csak az aktuális és a törvényben biztosított fix árfolyam hatását összegző) táblázat is mutatja.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez az összeg egyrészt csak az adott pillanatban elérhető „nyereséget” mutatja (az árfolyamok kisebb mértékű elmozdulása is jelentős különbözetet eredményez), másrész mindazok, akik a végtörlesztésről döntenek az elérhető előnyök mellett jó, ha számba veszik azokat a költségeket, esetleges veszteségeket is, amelyek a végtörlesztéshez szükséges források előteremtésével járnak.
Milyen áron?
Még azon megtakarítások felszabadításához is esetenként kiadások (veszteségek) kapcsolódnak, amelyekhez a legkönnyebben férnek hozzá a tulajdonosok, gondolva itt például a lekötött betéteknél a kamatveszteségre, vagy például azokra az esetekre, ahol az adott megtakarításhoz valamilyen adókedvezmény kapcsolódott.
Még nagyobb eltérések mutatkoznak azokban az esetekben, amikor valaki egyes biztosítási konstrukciók (például befektetéshez kötött, unit linked termékek) értékesítéséről dönt. Ezért mielőtt valaki e befektetések végtörlesztésre történő felhasználásáról határoz, érdemes tájékozódni a megtakarítási fedezetű banki termékekről, a lombardhitelekről is (amelyekkel a későbbiekben részletesen is foglalkozunk majd a Mindennapi Pénzügyeink sorozat keretében). Ha ezen lehetőségek ellenére is az eladásról határoz a tulajdonos, számolni kell mindazokkal a kiadásokkal is, amelyek ezen ügyletekhez kapcsolódnak. Ehhez az alábbiakban néhány szemponttal járulunk hozzá.
Utólagos adókötelezettségek
Adókedvezményt az elmúlt időszakban leginkább a Nyugdíj-Előtakarékossági Számla, a Tartós Befektetési Szerződés (a NYESZ és a TBSZ), illetve a lakástakarék-pénztári megtakarításokhoz vettek igénybe magánszemélyek.
A NYESZ számláról akkor jogosult az ügyfél adóteher nélkül felvenni a megtakarítást, ha a szerződés megkötése óta legalább 3 év eltelt és már nyugdíjra jogosult. Ebben az esetben, ha valaki az idei évre vonatkozó adókedvezményt még igénybe kívánja venni, – amely technikailag a NYESZ számlán utólagos jóváírásként jelentkezik – 2012-ben érdemes a számlát felmondania, a 2011. december 31-ig történő felmondás esetén ugyanis elvész az idei adókedvezmény összege. Ha azonban a NYESZ számlán lévő megtakarításhoz adómentesen még nem juthat hozzá az ügyfél (nem telt el 3 év és a számla tulajdonosa még nem nyugdíjas), akkor a korábban igénybe vett adókedvezmény 120 százalékát kell majd visszafizetni, amely a jövő évi bevallással együtt lesz esedékes, továbbá a felvett összeg után személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
A Tartós Befektetési Szerződéseknél a helyzet hasonló: a tavaly, a befektetések hozama (kamat, osztalék, árfolyamnyereség) után le nem vont adót kell majd befizetni (a 2011-es adóbevallással együtt), itt azonban a késedelmes teljesítésnek adóvonzata nincs (csak annyit kell utólagosan teljesíteni az adóhatóság felé, amely levonása elmaradt).
Lakástakarék-pénztári megtakarítás megszüntetése esetén a megszüntetésig befizetett összeg utáni állami támogatás (évente az elhelyezett összeg 30 százaléka, maximum 72 000 forint) nem kerül kifizetésre.
Adó- és illetékvonzatok
Nem ritkán a család, barátok járulnának hozzá a végtörlesztés teljesítéséhez. Ilyenkor – ha például ezt az adós ajándékba kapja – felmerülhet ajándékozási illetékfizetési kötelezettség. Így érdemes áttekinteni az illetéktörvény rendelkezéseit, és amennyiben lehetséges, igénybe venni valamelyik illetékmentes ajándékozási lehetőséget. Ilyen lehet az egyenes ági rokonok közötti ajándékozás, illetve a bankszámlán keresztül történő ajándékozás. Fontos, hogy az ajándékozást akkor is be kell jelenteni az adóhatóság (NAV) felé, ha az egyébként illetékmentes.
Forinthitel
Arról, hogy forinthitellel történő kiváltással érdemes-e a végtörlesztést választani csak a tényleges konstrukciók érdemi összehasonlításával lehet megalapozott döntést hozni. Mindazonáltal az alábbi mintapélda jól érzékelteti, hogy abban az esetben, ha valaki a teljes összeget így akarja biztosítani (10 százalékos forintkamat mellett) a törlesztőrészletek viszonylag csekély mértékben csökkennek.
A havonta befizetésre kerülő összeg ilyen kondíciók mellett tehát csak akkor változik érdemben, ha a végtörlesztés (legalább részben) saját források igénybevételével történik meg.
A devizahitelezésre, illetve a forint- és devizaadósságnál jelentkező különböző kockázatokra a Mindennapi Pénzügyeink sorozat keretében a következő hetekben még visszatérünk, annyit azonban e példák mellett érdemes kiemelni, hogy abban az esetben, ha valaki (részben vagy egészben) forinthitel igénybevételével zárja le végtörlesztéssel deviza alapú adósságát a végtörlesztés révén az árfolyamkülönbözetből adódó relatív nyereséget könyvel el. További előnye, hogy ezt követően a törlesztőrészlet nem lesz kitéve az árfolyammozgásoknak, ugyanakkor a jövőbeni forint törlesztő-részletekre értelemszerűen továbbra is hatással van a kamatok alakulása a kamatperiódus függvényében.
Mindezeken felül az ügyfélnek érdemes átgondolni azt is, hogy a későbbiekben, még a futamidő vége előtt ki szándékozik-e (ki tudja-e) fizetni a tartozást, vagy a megállapított futamidő végéig fizetni fogja azt.
Mire érdemes figyelni?
Összefoglalva a leírtakat mindazoknak, akik megfontolásra érdemesnek tartják a végtörlesztés lehetőségét, a CIB szakemberei szerint az alábbiakra ajánlatos figyelemmel lenni:
1.) Első lépésként alaposan tanulmányozza át hitelszerződését, hogy van-e olyan kikötés (például lakástakarék-pénztári megtakarítás kapcsolódik-e ahhoz), amelyre tekintettel kell lenni a végtörlesztéssel kapcsolatos ügyintézés során.
2.) Számolja ki, hogy az adott árfolyamon (japán jen esetén 2, svájci franknál 180, eurónál 250 forint) mekkora kiadást jelenthet a fennálló teljes tartozás (a tőke, a kamat és amennyiben valaki korábban kérte az árfolyamrögzítést, akkor a gyűjtőszámláján időközben összegyűlt összeg) kiegyenlítése.
3.) Vegye számba azokat a forrásokat, amelyeket mozgósítani tud a tartozás kiegyenlítésére. Ennek során legyen tekintettel arra, hogy a megtakarítások felbontása, eszközök értékesítése, új hitel igénylése költségekkel, esetenként akár hozam/kamat veszteségekkel is járhat.
4.) Akkor kérje a végtörlesztést, ha a fennálló tartozás kiegyenlítésére, s a források biztosításával kapcsolatosan felmerülő kiadásokra egyaránt rendelkezik elegendő forrással, illetve az aktuális és törlesztési árfolyamon számolt tartozás különbözete meghaladja azon kiadások és veszteségek összegét, amelyek a források előteremtése kapcsán jelentkeznek.
5.) A folyamat elindításakor legyen tekintettel arra, hogy az igény bejelentésétől számított 60 naptári napon belül ki kell fizetnie tartozását. Ennek a határidőnek a betartása az Ön felelőssége.
Készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával.
További információk a témában: www.mindennapipenzugyeink.hu
