Az EBRD kedden megjelenő gazdasági előrejelzésében arra figyelmeztet, hogy Romániában, Bulgáriában Grúziában és Albániában a jelzáloghitelek többségét újból devizában jegyzik. A román jegybank adatai szerint Romániában az ingatlanfinanszírozás több mint 90 százalékban euró alapú. Míg korábban jen- és svájcifrank-hitelezés folyt, az új kölcsönöket többnyire euróban jegyzik. Egyes felügyeleti szervek, illetve ügyfelek ezt nem tartják olyan kockázatosnak – írta a Der Standard. Különösen az uniós tagállamokban érzik magukat sokan biztonságban. “Egyes vélemények szerint az euró nem is számít devizának, miközben pontosan tudjuk, hogy nagyon hosszú folyamat lehet, amíg egy ország valóban bevezeti az eurót” – mondta a lapnak Nagy Piroska, a londoni székhelyű EBRD elemzője.
Az Osztrák Pénzpiaci Felügyelet (FMA) szerint – írta a lap – az alapvető gond az, hogy Romániában és máshol is nehéz és költséges a hitelintézetek nemzeti valutában való refinanszírozása, mert még túl kicsinek számítanak a nemzeti pénzpiacok. Ha egy bank eurót vesz kölcsön és román lejben ad hitelt, akkor az árfolyamkockázatot teljes egészében ő viseli. A devizahiteleknél azonban az ügyfél kerül abba a veszélybe, hogy túl sokat vállal.
A Der Standard felidézte, hogy Magyarországon a térségben elsőként hoztak törvényt a devizahitel-állomány csökkentéséről. A lapnak az EBRD és az IMF meg nem nevezett illetékesei azt mondták, hogy a végtörlesztési törvény célját – a devizahitel-állomány csökkentését és a bankoknak a költségekből való részesedését – jónak tartják, ellenben bírálták azt, hogy nem egyeztettek róla a bankokkal. Az IMF azt is bírálja a cikk szerint, hogy a törvény csak a jól keresőkön segít.
Meg lehetett volna akadályozni a deviza-eladósodást Magyarországon
A lakáshitelek jogosultsági feltételeinek szigorodását, a személyijövedelemadó-kedvezmények és a támogatott forinthitelezés megszüntetését jelöli meg egyebek mellett a háztartások devizában történő eladósodásának okai között az az elnöki áttekintés, amelyet Papcsák Ferenc (Fidesz) készített a 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okainak feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottságának keddi ülésére. Papcsák az ülést követően újságíróknak elmondta: a dokumentum 1998-tól napjainkig kronologikus sorrendbe veszi az eseményeket; az áttekintésben vannak szakmai megállapítások is, amelyek lényegében a bizottsági munkát készítik elő.
Az albizottság elnöke úgy vélekedett: a 2002-ben indult folyamat hatására – “mely szerint az otthonteremtési támogatásokat leépítették, a kamattámogatást egyre inkább visszaszorították a kedvezményes forinthitelek mögül -, nyilvánvalóan az emberek elmentek a devizahitelek irányába”. Mint mondta, erre vonatkozóan az is megállapítható, hogy a nemzetközi szervezeteken túl a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is többször felhívta a kormány figyelmét, hogy avatkozzon be, mert ez a folyamat nagyon káros lesz.
Az elnöki áttekintésből a többi között az derül ki, hogy az 1998 és 2002 között kialakított lakástámogatási rendszerre fordított költségvetési kiadások megtérültek, 2001-től a forintalapú hitelállomány erőteljes növekedésnek indult, 2002-re a kamattámogatott kölcsönök ügyfelei már csak 6 százalék kamatot fizettek. 2003 közepétől a lakáshitelek jogosultsági feltételei jelentősen szigorodtak, az szja-kedvezményeket korlátozták, majd 2007-től megszüntették. A támogatott forinthitelek felvételi lehetőségének beszűkülésével párhuzamosan felfutott az ingatlanfedezettel nyújtott devizaalapú hitelállomány – olvasható a tájékoztatóban. 2003 decemberében még csak az összes lakáscélú hitel alig több mint 1 százaléka volt devizaalapú, 2004-től a hitelállomány növekedése már szinte teljes egészében a devizahitelezés eredménye, minden harmadik háztartásnak lett deviza – főleg svájci frank – alapú hitele. Jelenleg a lakossági devizahitelek állománya mintegy 6,6 ezermilliárd forint, ami a 2010-es GDP 24 százaléka. Áttekinti a kormányváltás óta megtett intézkedéseket is, amelyek között sorra veszi a kilakoltatási moratóriumot, a devizaalapú jelzáloghitelezés korlátozását, az otthonvédelmi akciótervet, valamint az árfolyamrögzítést.
Fel kellett volna hívni a figyelmet a veszélyekre
Nátrán Roland, a Nemzetgazdasági Minisztérium pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkára arról beszélt: a közgazdasági ösztönzőket a szabályzó hatóságok tudták volna kezelni, az Országgyűlésnek, illetve a kormánynak lettek volna eszközei a beavatkozásra. Az esetleges megoldások között említette a kamattámogatási rendszer megtartását, illetve a pénzintézeteket érintő szabályozásokat, egyebek mellett a hitelnyújtás területén. Jelezte azt is, hogy a “kockázatos termékek” kapcsán fel kellett volna hívni a lakosság figyelmét a veszélyekre.
Gaudi Nagy Tamás, a Jobbik képviselője a hitelkárosultak meghallgatását kérte a testülettől és az általuk készített 12 pontos petíciót ajánlotta a képviselők figyelmébe. Az MSZP-s Ipkovich György viszont időhiányra hivatkozva nem kívánt érdemi álláspontot kifejteni.
Meghallgatnák a volt pénzügyminisztereket
Papcsák Ferenc arról is beszámolt, hogy a testület következő ülésén – amely jövő kedden lesz – szeretnék meghallgatni a volt pénzügyminisztereket: Draskovics Tibort, László Csabát, Veres Jánost és Oszkó Pétert. Az albizottság arra várja tőlük a választ, hogy “miért engedték elszabadulni a devizahitelezést”. A testület elnöke szerint nagyon fontos, hogy kiderüljön, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket a második Orbán-kormány a kormányváltás után megtett, azt “miért nem tették meg ők, amikor hatalmon voltak”.
A fideszes politikus a későbbiekben szükségesnek tartja meghallgatni az MNB volt és jelenlegi vezetőit, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) volt és jelenlegi vezetőit, a bankfelügyeletet és hitelkárosultakat.
