A nemzetközi termelési és kereskedelemi kapcsolatok bővülése messze meghaladja a világ GDP növekedését. A multinacionális vállalatok hozzájárultak a jólét, a fogyasztás növekedéséhez a világban. Egy-egy vállalat gyakran az adott iparág innovációs centrumaként is működik. Esetleges kizárása az ország lemaradását, versenyhátrányát okozza, egyben a nemzetközi munkamegosztásból megszerezhető előnyök elvesztésével jár.
Kétségtelen, hogy a multi jelenléte veszélyeket is rejt magában egy gazdaság számára. Például, ha visszaél erőfölényével a piacon, vagy ha belső transzferekkel – menedzsment díjakon és transzfer árakon keresztül – adóelkerülő módon kiviszi a jövedelmét. A multi a felzárkózó országokban sokszor olyat is megenged magának, amit a fejlettekben nem. A piacon aszimmetrikus pozíciók alakulnak ki a javára. Az állam felelőssége, hogy e kinövéseket, torzulásokat megakadályozza, hogy szabályozzon, hogy kialakulhasson a nemzet és a multi között a win-win pozíció: legyen mindkét félnek előnye.
A magyar kis- és közepes vállalkozások, a kkv-k jelszava is a „veled együtt” lehet. De az együttműködés nagyon nehezen alakul ki. A magyar piacgazdaság 50 év utáni újjáalakulása, a privatizáció, az új vállalkozói réteg és a multik megjelenése egybeesett. Mindannyian – a vállalkozó, az állam, a tanácsadó – bukdácsoltunk az átmenetben, miközben a nemzetközi cégek otthon voltak ezen a pályán, s berúgtak minden ziccert. Ezért ma újra és újra felmerül a „veled, vagy ellened” kérdés. Pedig a vállalkozások számára a kérdés csak így tehető fel: hogyan együtt? Esetleg: hogyan melletted?
A multik körül kialakulnak azok a vállalati hálózatok, amelyekkel együtt fejlődnek. A beszállítói pozíció csak a harmadik körnél, a periférián jár kiszolgáltatottsággal. Az élni és élni hagyni a multi és a beszállító viszonyában az egyetlen racionális magatartás. Ezért terjednek el a „nyitott könyvek”, az előre rögzített fedezeten alapuló árképzések. Ennek feltétele a megfelelő termelékenység és hatékonyság. Az „ezt nálunk nem lehet, ezt mi nem tudjuk” válaszok inkább a rossz szemléletből vagy a szükséges mérnöki, munkaszervezési, menedzsment ismeretek korlátozottságából erednek, mintsem a lehetetlen követelményekből. Szerencsére nálunk is vannak pozitív példák. Sok multi magyar vezetője lehet büszke arra, hogy a nemzetközi szervezeten belüli versenyben erőforrásokat, beruházásokat, fejlesztési központ felépítésének lehetőségét nyerte el. Vannak sikeres magyar tulajdonú beszállítók is, amelyek felnőttek a feladathoz, és egyre közelebb kerülnek a beszállítói láncban a centrumhoz. Az ő nagy kihívásuk az, hogy előbb-utóbb nemzetközivé kell válniuk, mivel a belső körön ez már elvárás a beszállítóktól.
Vitathatatlan eredmény
A multik betelepülésének egyik vitathatatlan eredménye az elmúlt két évtized exportvezérelt növekedése. Az ország teljes exportjában jóval 60 százalék fölötti a Figyelő Top 200 cégek részesedése. Szerencsére vannak köztük magyarországi bázisú, hazai regionális multik is, de a döntő rész a multik leányaitól származik. Nagy szerepük van a hazai termelékenység növekedésében, a menedzsment ismeretek terjesztésében. Ma már sok magyar tulajdonú vállalat keres multinál tapasztalatot szerzett menedzsert.
Nem lehet mindenki beszállító, és szerencsére nem is kell feltétlenül azzá válnia. Van tere a kis- és középvállalatoknak, a nemzeti cégeknek, de nekik is versenyezni kell. Meg kell találniuk a réspiacot, a lokális igényeket, a speciális keresletet. Hatékonynak is kell lenniük, hogy ne a helyettesítő termékeket legyen érdemes megvásárolni. Ám a többnyire magyar tulajdonú, középvállalati kör még nem zárkózott fel.
A Figyelő az elmúlt két évben a Feltörekvő 200 középvállalat adatait is közölte. (Az számított feltörekvőnek, amelyiknek az árbevétele növekedett 2005-höz képest, s eredménye pozitív, s a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredménynek, az EBITDA-nak az árbevételhez viszonyított aránya legalább 2 százalékos volt.) A középvállalatok átlagánál az egy főre jutó árbevétel a harmada, fele az élenjárókénak (lásd a táblázatot). A közepesek tőkemegtérülése összességében a kamatszint alatt van. Ez a 2008-as, a válságtól még kevésbé sújtott évre is igaz. A válság 2009-ben alaposan széthúzta a mezőnyt minden kategóriában, ugyanakkor a középvállalati kör több mint 320 vállalattal csökkent, ami nyilván a gyengébbek kiesésének a következménye.
Szűk kör
A Feltörekvő 200 cégek a mutatóik alapján versenyképesek. Sajnos, ez a kör igen szűk. A feltörekvőség fent említett kritériumait teljesítők 90 százaléka felkerült a kategória legjobb 200-ának a listájára. Tehát nagyon szűk, kevesebb, mint öt százalék az élboly.
A középvállalatok jó része elégtelen teljesítményszinten működik. Túlélnek, de kevésbé fejlesztenek, nem nagyon növekszenek. Rájuk mondja azt a bankszektor, hogy nem hitelezhetőek, nincs meg a teljesítményük, hozamuk, ráadásul sokszor áttekinthetetlen a működésük. Ugyanerre panaszkodnak a kockázatitőke-befektetők: nincs elég jó projekt, kidolgozott ötlet, perspektívát is adó vállalkozás. Pedig e vállalatoknak kell versenyezniük a lokális piacokon, nekik kellene termékeikkel, szolgáltatásaikkal megkülönböztetniük magukat, hogy elfoglalják a piaci réseket. Ráadásul náluk is létezik a méretgazdaságossági probléma. Magyarország kis ország, a sikerhez export is szükséges.
Mi kell e kör számára a kitöréshez? A sztereotip válasz erre az alacsonyabb adóteher és a támogatás. A környező országokéval versenyképes adórendszer valóban segíthet a kitörésben. A támogatás segíthet egy-egy megalapozott projekt megvalósításában. Ez azonban önmagában kevés. Szemléletváltozás kell, meg kell tanulni a vállalkozást, a menedzsmentet, az egymással való együttműködést, szert kell tenni a hosszú távú stratégiaalkotás képességére. Ebben nagyobb hiány van, mint tőkében. E nélkül nehéz beszállítóvá válni, és még nehezebb megélni a nemzetközi versenyben, a multi mellett, önálló nemzeti vállalatként. A befelé fordulás, a harc a perifériára, az együttműködés, a részvétel az innovációban a felzárkózáshoz vezethet. Az utóbbit kellene választani.
A szerző vállalati pénzügyi tanácsadó, a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára
A cikket vitaindítónak szánjuk őszi, a témával foglalkozó Top 200 projektünk elé – Magyarok és multik: együtt, működve? Lapunk várja a reagálásokat, hozzászólásokat a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mailre.
