Az elkövetkező időkben a gazdaságpolitika alakulásában igen nagy szerepe lesz a Széll Kálmán Tervnek, melyet a kormány nemrégiben tett közzé. A Széll Kálmán Terv elsődleges célja az államadósság csökkentése.
A terv sorra veszi azokat a területeket, melyeken a kormány véleménye szerint változtatásokra van szükség, megfogalmazza a problémákat és főbb irányvonalakban tartalmazza azon elképzeléseket, melyek mentén a kormány jövőben el kívánja érni ezt a célt.
A terv a foglalkoztatási szint jelentős megemelésével számol. Az új, sok ember munkáját igénylő közmunkák kivitelezési terveinek megalkotása konkrét és jó irányba mutató elgondolás, kérdéses azonban, hogyan valósulhatnak meg ezek az általában nagy költségigényű tervek az államadósság számottevő növelése nélkül, és a közmunkások immobilitásának figyelembevételével.
A közmunka új szabályozása, illetve a közmunkák új rendszerének kialakítása is kétségkívül előremutató lépés lehet, ám bizonytalan, hogy a közmunkák rendszerébe bevont magánvállalkozások milyen mértékben fognak igényt tartani az általában alacsonyan képzett közmunkásokra, akiknek a bérét minden valószínűség szerint csak részben fogja fedezni az állam.
A táppénz-folyósítási szabályok felülvizsgálatának kihatása pénzügyi értelemben kevésbé jelentős. A büntetőjogi szabályozás arra vonatkozó vizsgálata, hogy az elegendő visszatartó erőt jelent-e a táppénzcsalásokkal szemben inkább szimbolikus értékűnek tekinthető. Mindemellett fontos lenne szakítani azzal a gyakorlattal, hogy szinte elegendő a torkunkat köszörülni a betegállományba vételhez.
A foglalkoztatást érintő egyéb lépések, melyek csak a terv megjelentetését követően kerültek napvilágra (a passzív munkaerőpiaci juttatások visszafogása, a munkanélküli ellátás időtartamának csökkentése, a családtámogatási ellátások szintjének rögzítése stb.), pénzügyileg jelentősebb hatásúak lehetnek és valószínűleg a foglalkoztatottság szintjét a jelenlegi helyzetben is tudják kismértékben emelni.
Az új rokkanttá nyilvánítási rendszer kialakításának, illetve a korábbi rokkanttá minősítések felülvizsgálatának is jelentős pénzügyi kihatása lehet, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci körülmények között gyakran a változatlan munkaképességű, jól képzett, fiatal álláskeresők is nehezen találnak munkát. Jogosak lehetnek azok az aggodalmak, hogy a megfelelő programok nélkül az érintettek nem a munka, hanem a munkanélküliség világába térnek vissza.
A korengedményes nyugdíjak rendszerének felülvizsgálata és az új közszolgálati életpálya modellek kialakítása jelentős megtakarítással járó, reformértékű lépés. Érdemes lehet megfontolni egy megfelelő ellentételezést kínáló program kialakítását, nehogy az érintett pályákat nagy számban hagyják el a munkavállalók.
A közösségi közlekedést érintő lépések közül, a MÁV adósságrendezése jelentős összegeket fog felemészteni, ám érdemi, szerkezeti reform nélkül – melynek irányába a jelenlegi kedvezményrendszer tervezett felülvizsgálata egy lehetséges lépés – nem kellően hatékony, hiszen nem akadályozza meg a későbbiekben hasonló adósság felhalmozódását. A Nemzeti Közlekedési Társaság megalakítása bizonyosan jelentős forrásokat igényelne, ám részletek hiányában az esetleges megtakarítás mértéke nehezen megbecsülhető.
A használatarányos elektronikus útdíj-rendszer bevezetéséből jelentős bevétel várható, azonban a részletszabályok megalkotásakor számításba kell venni, hogy a díjakat a fuvarozók minden valószínűség szerint legalább részben beépítik az áraikba, és ez a termékek széles körét érintően drágulást okozhat. Nem elhanyagolható tényező a fuvarozók költségérzékenysége sem, így előfordulhat, hogy az átmenő forgalom az útdíj bevezetése esetén megpróbálja elkerülni Magyarországot, amely szintén bevételkiesést okozhat. Meg kell még jegyezni, hogy a közúti szállítmányozás vasútra történő átterelésének – melyet az útdíj bevezetése valószínűsíthetően ösztönözni fog – jelenleg nem minden feltétele adott.
Az oktatásban támogatandó az a kormányzati törekvés, hogy a fiatalok olyan versenyképes képesítéseket szerezzenek, melyre van kereslet a piacon. Ez a vállalkozások és a tanulók számára ugyanolyan fontos.
A gyógyszerfinanszírozási és -támogatási rendszer reformértékű átalakításának jelentős pénzügyi hatása lehet, ám a konkrétumok ismerete nélkül a pontos hatást nehéz megbecsülni. A részletszabályozás megalkotásakor érdemes figyelembe venni a gyógyszergyártó cégek terhelhetőségét is.
Habár a Széll Kálmán Terv szerint Magyarországon a politikai mellé immár létrejött a gazdasági stabilitás is, kétségtelen, hogy a jelenlegi körülmények nem a legideálisabbak a vállalatok számára. A társasági adó korábban tervezett csökkentése részben ezen a helyzeten segíthetett volna, egyszersmind lehetővé téve a vállalkozásoknak, hogy expanzív növekedésükkel hozzájáruljanak az egész ország gazdaságának növekedéséhez.
A bankadó szintjének változatlanul hagyása 2012-ben valóban jelentős bevételhez juttathatja az államot, kérdéses azonban, hogy a bankok hogyan reagálnak erre – a viszonylag váratlan – fordulatra. Mindamellett, hogy a bankok bizalma Magyarország, illetve a kiszámítható magyarországi működés iránt meginoghat, nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a bankok a rájuk terhelt adó egy részét valamilyen formában áthárítják az ügyfeleikre. A többi válságadóból tervezett bevételekkel kapcsolatban is kérdések merülhetnek fel, hiszen az Európai Bizottság éppen 2011. március 14-én kért tájékoztatást Magyarországtól a távközlési cégekre kivetett, az európai szabályozással össze nem egyeztethetőnek tartott különadóról.
A rezsiköltségek befagyasztásának tervével kapcsolatban a fő kérdés az, hogy valóban megvalósítható-e, illetve, hogy a megvalósítás esetén a külföldről történő beszerzés és a hazai értékesítés közötti árkülönbözet az ipari fogyasztókat, vagy az államot fogja-e terhelni. Előbbi esetben a vállalkozások helyzete tovább romolhat, ezáltal nehezebben tudnak a külföldi vállalkozásokkal versenyben maradni, míg az utóbbiban ismét az államadósság összege emelkedhet.
A miniszterek szabadságának csökkentése, illetve a pártok támogatásának befagyasztása a 2011-es szinten szimbolikus, ám mindenképpen pozitív jelzés. Az adósságfék alkotmányba történő beépítése hasonlóképp pozitív szimbolikus üzenetet hordoz, melynek azonban valódi visszatartó ereje nehezen megjósolható. Az alaptörvény parlament elé terjesztett jelenlegi változatában lehetővé teszi ugyanis, hogy a „nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén” eltekintsenek az adósságfék alkalmazásától. A parlament létszámának 2014-re tervezett kétszáz főre történő csökkentése is a pozitív üzenettartalmú, költségfaragó lépések közé tartoznak.
A Széll Kálmán Terv elsődleges célja az államadósság szintjének a GDP 50 százaléka alá történő csökkentése. Az államadósság csökkentése kétségtelenül fontos cél, ám ügyelni kell arra is, hogy a jelenlegi nemzetközi gazdasági folyamatokat is figyelembe véve ne kerüljenek olyan túlzottan ambiciózus célok kitűzésre, melyeknek a megvalósítása a vállalatokra és a háztartásokra az elviselhetőnél és elfogadhatónál nagyobb terhet rónak.
A Széll Kálmán Terv szerint a Magyarország iránti bizalom éppen a terv segítségével fog megnőni. A piacok azonban általában csak a már részletesen kibontott, beárazható tervekre reagálnak jól, éppen ezért fontos, hogy a terv részleteinek kidolgozására a kormányzat különös hangsúlyt fektessen.
Összességében elmondható, hogy a Széll Kálmán Terv eddig megismert részletei óvatos optimizmusra adnak okot. Az irány kijelölése megfelelő, ám a terv valódi hatása és sikere a részletes tervek alapján lesz megbecsülhető.
(A szerző a PwC partnere.)
