Az Orbán-kormány egyik legsúlyosabb öröksége a magyar gazdaság növekedési potenciáljának eróziója – írja Csaba László egyetemi tanár a Figyelő Top 200 című kiadványában megjelent, Felfelé a lejtőn című írásában.
A közgazdász szerint pozitívum, hogy a gazdaság visszatért az exportvezérelt növekedési pályára, amit a kivitel élénkülésén túl az is mutat, hogy kis mértéken csökkent az állástalanok aránya, bár hozzáteszi: a kiinduló szint alacsony, így a javulás alig érzékelhető.
A növekedés beindulása nem a büdzsé egyenlegétől, hanem az újítások elterjedésétől, a befektetői bizalomtól, a megtakarítások szintjétől és az árstabilitástól függ, vagyis a kormányzat által közvetlenül nem befolyásolható tényezőktől függ – írja Csaba László, aki szerint a kabinet felelőssége mégis átháríthatatlan az emberi tőke felhalmozása és a szükséges kutatási- és fejlesztési potenciál kialakításában.
Csaba László hasonlóan fontosnak nevezi a forráselosztás rendszerének célszerű átalakítását. „A nyugdíjpénztárak államosítása, a kimutatások fényezése, a banki tevékenység közvetlen szabályozási kísérletei – szemben a verseny és a felügyeleti ellenőrzés erősítésével – nem szolgálják ezt a célt” – írja Csaba László.
(A közgazdász elemzésének további részleteit, és elvárásait a kormány gazdaságpolitikájával szemben a keddtől kapható Top 200 című kiadványban olvashatja el.)
