Tisztasági csomagról utoljára az óvodában hallottam – kommentálta felháborodottan Battonya első embere, Karsai József országgyűlési képviselő Gyurcsány Ferenc két hete bejelentett, a közélet tisztaságának helyreállítását célzó javaslatait. Karsai ugyan nem örvend túlzott népszerűségnek a szocialista frakcióban, ezúttal azonban szövetségesekre lelt. A polgármesteri és parlamenti képviselőségre vonatkozó, jövendő összeférhetetlenségi szabályok nemcsak a polgármesterek körében verték ki a biztosítékot, hanem az egész szocialista képviselőcsoportban, amelyben 38 polgármester ül. Hangadójuk a párt fővárosi szervezetének volt elnöke, Molnár Gyula, XI. kerületi polgármester, aki továbbra is sérelmezi azt az indítványt, hogy 2011-től települési elöljáró vagy megyei közgyűlési elnök ne lehessen parlamenti képviselő. Molnár szerint újra kell tárgyalni az összeférhetetlenség ügyét egy közjogi csomag keretében, amelynek része lehetne a Fidesz kisebb parlamentre vonatkozó elképzelése is.
Gyurcsány Ferenc utódjaként az „örökzöld” Kiss Péter kancellária-miniszter mellett Simor András jegybankelnök neve is felmerült.
Fotó: Szigeti Tamás
ZÖLD ÚT. A szocialisták egyébként két hete adtak zöld utat a tisztasági csomagnak – úgy, hogy az érintett, tehát polgármesteri tisztséget betöltő képviselők többsége jelen sem volt. (A 190 fős frakcióból 120-an vettek részt az ülésen, s 48-an szavaztak igennel.) Döntöttek arról is, hogy csökkenjen a képviselői költségtérítés, a szállásköltséget pedig számlával kelljen igazolni. Nem titkoltan kormányfői nyomásra bólintottak rá az ötletre, Gyurcsány Ferenc ugyanis azzal érvelt: ha visszakoznak, nem mossák le magukról, hogy fenn akarják tartani a „mutyi-világot”. „Soha nem volt még ekkora társadalmi igény a tiszta közéletre, mint éppen most” – hangsúlyozta a miniszterelnök. S a hangsúly ezen az „éppen most”-on volt, az utalás konkrétan a Zuschlag-ügyre vonatkozott.
Még az igennel voksolók is sérelmezték, miért a botrány kipattanását követően jutott eszébe a kormányfőnek, hogy rendet tesz a párt- és kampányfinanszírozás, valamint a képviselői juttatások terén. Sértőnek találták, hogy éppen erre való tekintettel változtatják meg a szabályokat, és ezzel összemossák őket a civil szervezeteknek juttatott pénzek eltüntetőivel. Az MSZP-ben forrongó indulatokat a Zuschlag-ügy és a kormányfői reakció hozta felszínre.
Erre hivatkozva lázad a frakció is. Sérelmezik, hogy a miniszterelnök a saját pr-érdekeit tartotta szem előtt, amikor kezdeményezte a „tisztasági csomagot”, ismét csak a politikusokat megkerülve, mintegy kész tények elé állítva. „Ez a kormányfői magatartás már nem egyszerűen a kormánypártok, hanem az egész parlament megalázása” – fogalmazott egy informátorunk, aki szerint a miniszterelnöknek nem ultimátumot kellett volna intéznie párttársai felé, hanem – már eredetileg is – a konszenzuskeresés szándékával ötpárti tárgyalásokat kellett volna kezdeményeznie. A miniszterelnök legfőbb hibájaként ugyanazt róják fel, mint egy-másfél évvel ezelőtt: szűk stábjával hozza meg a döntéseket, amit aztán lenyom az MSZP-vezetés és a képviselőcsoport torkán. Azonban ezt is elnéznék neki, ha a reformokat nem kísérnék botrányok. De mivel nem látszódnak az eredmények, kezdenek türelmetlenek lenni. Bírálják kormányzati berkeken belül („ad hoc módon halad előre az igazgatási és az egészségügyi reform, túl sok a rögtönzés”), s kívülről is („soha nem látott mélypontra süllyedt a párt népszerűsége”). Forrásaink szerint a tagság nem azt várja elsősorban Gyurcsánytól, hogy az MSZP-t „rázza fel”, s élénkítse a helyi pártéletet, sokkal inkább kormányzati eredményeket szeretnének látni. Ez az, ami késik, holott 2004 őszén Gyurcsány „a gazdaság megváltásának ígéretével érkezett” a szocialista párt élére.
LOJALITÁS. A párton belüli erőcsoportok a kivárás taktikáját alkalmazzák, ám az, hogy egyre többen engedik meg maguknak a bírálatot, „kibeszélést”, jelzi: többféle forgatókönyv létezik a koalíció életben tartására, akár azon az áron is, hogy miniszterelnök-cserére kerül sor. (Szanyi Tibor szocialista képviselő a Népszabadságnak úgy fogalmazott: Gyurcsány nélkül is van élet. Ha a frakció többsége úgy dönt, hogy Gyurcsánynak mennie kell, akkor menni fog.) A miniszterelnök nem készül lemondani, erre legfeljebb a párton belüli lobbik kényszeríthetik. Bár ez idő tájt a tisztasági csomag miatt a legnagyobb a zúgolódás, mégsem elsősorban a polgármester-képviselők csoportja késztetheti távozásra. Igaz, kilátásba helyezték, hogy végső esetben szakításig viszik, s függetlenként folytatják politikai pályafutásukat, a kormányfőt azonban 38-an nem tudják megbuktatni. Pozíciója nagyban függ a koalíciós partnertől, amely csakúgy, mint 2004-ben – Medgyessy Péter távozásakor – ezúttal is a háttérből adhatja meg a jelet a váltásra. Az SZDSZ amúgy nem kíván a szocialisták belügyeibe avatkozni, ám hozzáállása, hogy kész-e vagy sem egy új kormányfővel együttműködni, nagyban befolyásolja az MSZP döntését.
Gyurcsány helyzete mindazonáltal egyelőre stabil – erősítették meg egybehangzóan forrásaink. Maga az elnökség is megosztott; Szili Katalintól Szekeres Imréig valamennyien szóba jöhetnek potenciális pártvezérként és akár kormányfőként is, s kivárnak – magyarázták szocialista körökben. A párt egyik prominens politikusa azt hangsúlyozta, nincs miniszterelnök-váltó hangulat, egyelőre az elnökség lojális a kormányfőhöz, már csak azért is, mert egy vezetőcsere megroggyantaná a kormányt, s attól tartanak, ettől a Fidesz vérszemet kapna. „A jobboldal nyilvánvalóan nem elégedne meg Gyurcsány távozásával, tovább támadna, s már az egész koalíció menesztését és előrehozott választásokat követelne” – hangzik a magyarázat, miért lenne az MSZP részéről „öngyilkosság” egy konstruktív bizalmatlansági indítvány. „Nem most van az a pillanat, hogy előjöjjön bárki, és az élre álljon”- hangsúlyozta e forrásunk. Ám, ha jövő májusig nem látszódnak a gazdasági eredmények, akár a 2009-es európai parlamenti választások előtt is megtörténhet a váltás.
UTÓDKERESÉS? A csönd és az elnökség tagjainak Gyurcsány Ferenc iránt tanúsított lojalitása azonban nem jelenti azt, hogy a pártban ne gondolkoznának az utódokon. Egyes számú esélyesként továbbra is Kiss Péter kancelláriaminiszter nevét említették a legtöbben, bár egy hozzá közel álló forrásunk szerint Kiss maga nem ambicionálja a miniszterelnökséget. ,Inkább megint beáll valaki mögé második embernek, a nagy szaktudással és tapasztalatokkal rendelkező pártkorifeus ugyanis nem az a konfrontatív személyiség, aki élvezné a küzdelmet a politikai arénában” – hangzott el érvként. Jövendő kormányfőként MSZP-s és kormányzati berkekben is elhangzott Bajnai Gordon és Veres János miniszterek, sőt Simor András jegybankelnök neve is. (A koalíció – akárcsak a Fidesz – adott esetben független gazdasági szakembereket szeretne megnyerni. A jobboldalon két korábbi jegybankelnök, Járai Zsigmond és Bod Péter Ákos neve merült fel.) Simor mellett azt hozták fel érvként, hogy bár pártfüggetlen, kikezdhetetlen szakmai hitele helyreállítaná az MSZP renoméját, s a szocialisták ennek reményében éppúgy felsorakoznának mögötte, mint annak idején Gyurcsány mögött. Ugyanezen logika mentén érvelnek Bajnai Gordon mellett, akit informátoraink szerint Gyurcsány is azért tett meg területfejlesztési, önkormányzati és uniós fejlesztési csúcsminiszternek, hogy „felépítse” a miniszterelnöki tisztségre. Veres frakcióbeli pozíciója ugyanakkor már nem olyan erős, mint volt egy éve, a fiait és az őt ért támadások kikezdték a nevét.
A találgatások terepe a gazdasága tárca is, amelynek éléről Kóka János az év végéig távozik. Ez ügyben felmerült Szetey Gábor személyügyi államtitkár neve is. Szocialista részről többen céloztak arra, hogy vérbeli menedzserről van szó, aki a gazdasági szférából érkezett, így inkább passzol hozzá a gazdasági ügyek irányítása, mint a központi igazgatás humánerőforrásának menedzselése. Egy ilyen csere esetén viszont a tárcákat is újraoszthatják a koalíciós pártok között, s ez Gyurcsány Ferenc pozícióját is befolyásolja.
Nyilvános perpatvar az SZDSZ-ben
Kóka János az év végéig távozik a gazdasági tárca éléről; utódjaként Szetey Gábor személyügyi államtitkár neve is szóba került.
Fotó: Szigeti Tamás
Egészségtelenül felfújt dolog – alkot tömör véleményt Lakos Imre szabad demokrata képviselő a párt fővárosi szervezőjének menesztéséből „utcai harccá” terebélyesedett ügyről. Néhány magas rangú fővárosi pártkatonából heves reakciót váltott ki Pavetits Bálintnak, az SZDSZ budapesti szervezőjének eltávolítása állásából. Miközben a lépéshez munkáltatóként minden joga megvolt Kóka Jánosnak, többen is nehezményezték, hogy a döntésről utólag értesültek, ami ellentétes az SZDSZ-ben érvényes szokásjoggal. Elégedetlenségüknek egy, az elnöknek címzett levélben adtak hangot. Ám az eljutott az Index.hu-hoz is, amely azon frissiben hírt adott a „belső bomlásról”, nem kevesebbet állítván cikkében, minthogy „már a kókisták is Kókát támadják”. Ezt a Figyelőnek nyilatkozó liberálisok egyértelműen cáfolták. Lakos szerint a fővárosban is töretlen a bizalom Kóka iránt, hiszen alig fél évvel az elnökválasztást követően még nincs itt a számonkérés ideje. Azt viszont több forrásunk is elismerte, hogy a konkrét ügyben Kóka visszavonulót fújt, s jelezte abbéli szándékát, hogy a menesztett fővárosi szervező utódjáról egyeztetni fog az illetékesekkel.
Bár a tagság tisztában van azzal, hogy félév után irreális bármit is számon kérni, s azzal is, hogy a gazdasági tárcától távozó Kóka csak jövőre lesz főállású pártelnök, nem kevés riadalommal figyelik a közvélemény-kutatások eredményeit. A Tárki október eleji felméréséből például az olvasható ki, hogy a párt támogatottsága a teljes lakosság körében csupán 2 százalék, de a biztos pártválasztóknál sem több 3 százaléknál. A szokatlanul heves reakció okát forrásaink éppen a rossz mutatók miatti idegességben vélték felfedezni. Szabadai Viktor, az SZDSZ budapesti elnöke – aki maga is aláírója volt az ominózus levélnek – a lehető legrosszabb fordulatként aposztrofálta, hogy a dokumentum nyilvánosságot látott. Ugyanakkor úgy vélte, az sem elfogadható, hogy az ettől a lehetőségtől való frász miatt ne lehessen megfogalmazni kritikát egy-egy döntéssel, eljárással kapcsolatban. Egy párttársa ezzel szemben azt nevezte a legrosszabbnak, hogy a hangsúly már nem is magán az elnöki döntésen és annak körülményein van, hanem arra terelődött át, ki szivárogtatta ki az ügyet a sajtónak.
A váratlan elnöki húzást megelőzően még azzal a vélekedéssel lehetett találkozni liberális körökben, hogy a pártból Kóka érkeztével kihalni látszott az őt megelőző érára jellemző ellenségeskedés, a sokszor a hisztériáig fokozódó indulatosság. A párt egyik régi motorosának az a meggyőződése, hogy nem új keletű, hanem régóta meglévő feszültségek jöttek most a felszínre, ezért a bírálat sem a jelenlegi elnököt illeti: „A szinte már romhalmazra emlékeztető problémakupac nem Kókáé, ő csak megörökölte a Kuncze-féle vezetéstől, amely szinte teljesen leamortizálta a liberális pártot.”
CSÁK CSONGOR
