Gazdaság

Szökőárveszély

Ha kemény lesz a tél, a kőolajár átlépheti a barrelenkénti 100 dolláros szintet. A világ­gazdaság egyelőre jól tűri az árcsúcsokat.

Már ősszel a tavaszra várunk – fogalmazott nemrég egy nagy befektetési bank olajpiaci elemzője, látván, hogy a nyersolaj ára a múlt héten történelmi csúcsra, barrelenként 90 dollár fölé szaladt fel. No, nem a síszezont hagyná ki a közgazdász, hanem arra célzott: amennyiben kemény tél lesz az idén, akkor a szokásos szezonális áremelkedés hatására a 100 dolláros határ átlépése sem zárható ki. Holott az év elején még 50 dollár körül kereskedtek az olajjal. Az erőteljes drágulást látván sovány vigasz, hogy reálértéken, az inflációval is kiigazítva, még nem értük el az 1980-as iráni iszlám forradalom hatására kialakult 38 dollárt, ami mai áron éppen 100 dollár körüli értéknek felelne meg.


Szökőárveszély 1

Az akkori olajcsúcs robbanó inflációt okozott, a világgazdasági növekedés pedig megtorpant. Ma erre nem kell számítani, bár az infláció minden bizonnyal emelkedik majd. A drága olaj egyelőre nem vetette vissza a világgazdaság növekedési ütemét, együtt tudunk élni a 70 dolláros és a még drágább árszinttel is. Az elmúlt hónapokban például erős aggodalmak mutatkoztak azzal kapcsolatban, hogy az amerikai másodlagos jelzálogpiacokról kiinduló pénzügyi krízis visszaveti a globális növekedést. Ennek azonban tükröződnie kellene az olaj iránti keresletben, s így az árakban is, márpedig ennek egyelőre semmi jele.

HÖRPINTŐK. A világgazdaság jó formában van, s ez meglátszik az olajkeresleten is. Ráadásul az előző olajárcsúcsokat inkább a kínálat szűkössége váltotta ki, míg ma inkább Kína és India keresletének emelkedése áll a háttérben. E két ország együttesen ma 12 százalékát szívja fel a világ olajkitermelésének, szemben a tíz évvel ezelőtti 7-8 százalékkal. Folyamatosan emelkedő felhasználásuk gyakorlatilag azonnal felhörpinti a piacon megjelenő többletkitermelést, s mivel a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) továbbra is tartja magát ahhoz az állásponthoz, hogy nincs ellátási gond, a kereslet és a kínálat szinte borotvaélen egyensúlyoz.

Inflációs hatás

A dráguló olaj a magyar inflációba is beépül, bár a forinttal szemben olcsóbbá váló dollár tompítja ennek hatását – mondta lapunknak Gárgyán Eszter, a Citibank közgazdásza. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy korábbi becslése szerint 1-1,5 éves horizonton 10 százalékos olajár-emelkedés 0,4 százalékkal tolja meg a magyar inflációt. A növekvő olajár első körben az üzemanyag és a háztartási energia költségeit dobhatja meg, második körben azonban a vállalatok költségszintjének emelkedésén keresztül beépülhet egyéb tételekbe is. Tipikusan ilyen a szállítás vagy a magas energiaigényű ágazatok köre. A „begyűrűzés” az MNB-nek is fejfájást okozhat. Elképzelhető ugyan, hogy ha lefelé korrigálnak a nemzetközi olajjegyzések, akkor a 2009-es inflációs célt nem fenyegeti újabb veszély, azonban az átmenetileg még inkább felerősödő inflációs hatás beépülhet a várakozásokba. Márpedig ilyen átmeneti, de a várakozások szempontjából releváns inflációs megugrás jó néhány volt az elmúlt években. Elég csak a 2006-os adóemelésekre vagy az utóbbi hónapokban száguldó élelmiszerárakra gondolni.

A fundamentális tényezőkön túl az olajárra mindig is hatottak a lélektani tényezők. Eddig jobbára az amerikai-iraki konfliktus fejleményei szerepeltek a vonatkozó hírek élén, ám az utóbbi napokban hirtelen újabb szereplő, Törökország is megjelent a színen. Az ankarai parlament ugyanis a múlt héten feljogosította a török hadsereget arra, hogy akár a határon is áthaladva lépjen fel a kurd lázadók ellen, akik Irak északi részén találtak bázisra. A Nyugat kapásból óvta a törököket, nehogy katonai konfliktusba keveredjenek Irakban, s persze Ankara is közölte; a felhatalmazás nem jelent azonnali katonai akciót. Szakértők szerint az iraki olajkitermelésre önmagában aligha lenne túl nagy hatással egy török katonai fellépés. Tényleges ellátási problémákra nem kell számítani, ám a lélektani helyzet olyan, hogy bármilyen kicsi kiesés is hólabdaszerű újabb áremelkedést indíthat el. Ráadásul a kurdok által ellenőrzött északi terület egyelőre a leginkább békés iraki régiónak tekinthető, s így mágnesként vonzhatná a külföldi olajtársaságokat.

Irak mellett az olajpiac másik nagy aggodalma Irán. Az Egyesült Államok a jelek szerint egyelőre nem túl sok sikerrel gyakorol nyomást Teheránra, hogy állítsa le nukleáris programját. . Márpedig ha Iránnak atomfegyvere lenne, az alapvetően borítaná fel a térség amúgy is nagyon törékeny egyensúlyi viszonyait.

GYENGE DOLLÁR. A világgazdasági növekedésen és a közel-keleti permanens konfliktusokon túl az amerikai gazdaság is fontos szerepet játszott abban, hogy egyre drágább az olaj. Az amerikai dollár a világ főbb devizáival szemben immár trendszerűen gyengül, s ez vonzóvá tette a dollárban meghatározott árú eszközöket. A nyersolajat a világ főbb tőzsdéin – hasonlóan a többi nyersanyaghoz – túlnyomórészt dollárban árazzák. További árnövelő tényező, hogy a fedezeti és a nyugdíjalapok ismét visszatértek az olajpiacra; az év elején a világgazdaság növekedési ütemével kapcsolatos aggodalmaik miatt fogták vissza átmenetileg e befektetéseiket. A piacon már régóta nem csak a nyersolajat vásárolni kívánó olajtársaságok jelennek meg, az utóbbi években a spekulatív célú befektetők is aktív részesei lettek a kereskedésnek. Ráerősít jelenlétükre a világgazdaság helyzete is. Erősödő inflációs környezetben és gyengülő dollár idején sokan vásárolnak fedezetként olaj kontraktusokat. Szintén a drágulás irányába mutat, hogy a világ legnagyobb felhasználója, az Egyesült Államok olajtárolói nem éppen csurig teltek: az amerikai készletek nagyjából 10 százalékkal maradnak el a tavaly ilyenkor kimutatott szinttől.

Ezek a tényezők azonban nem nagyon zavarják az OPEC-et, amely a világ nagyjából egyharmadát látja el olajjal. A kartell 2006 végétől kezdve fokozatosan visszafogta a kitermelést, hogy az akkor mélyponton lévő árakat felfelé tornázza. A szervezet ugyan a múlt havi ülésén beleegyezett abba, hogy napi kitermelését 500 ezer barrellel növelje, de ezzel legfeljebb az igények növekedését követik, valódi kínálati piacot nem teremtenek vele. A Nemzetközi Energia Ügynökség már a nyáron figyelmeztetett egy elemzésében, hogy a következő öt év során a fogyasztás egyre nő majd, a kitermelés viszont várhatóan csökken. Lehet, hogy az OPEC a 100 dolláros csúcsra vár.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik