Kevés ország van rosszabb helyzetben a világon Észak-Koreánál. Az évtizedek óta tartó gazdasági elszigeteltség, az egypártrendszer és a természeti katasztrófák – köztük legutóbb az idei tavasz árvizei – fényében nem meglepő, hogy gazdasága ma szemernyivel sem nagyobb, mint húsz éve volt. Az ország GDP-je tavaly 1,1 százalékkal csökkent, az idén pedig valószínűleg stagnál.
Keszongi üzem. Bőséges és olcsó munkaerő.
Az viszont már annál meglepőbb, hogy az ország a jelek szerint fordulóponthoz érkezett. Noha az életszínvonal várhatóan csak szerény mértékben fog emelkedni, Ro Mu Hjun dél-koreai elnök és az észak-koreai „kedves vezető”, Kim Dzsong Il október eleji csúcstalálkozója javuláshoz vezethet Phenjan és a Nyugat viszonyában. Kiegészülve az észak-koreai nukleáris létesítmények leállításáról szóló október 3-ai nemzetközi megállapodással, a kétoldalú Korea-közi találkozó felerősítette a külföldi érdeklődést az ország olcsó és bőséges munkaereje iránt. „Ha Phenjan elszánja magát a nyitásra, az ország Ázsia egyik legjobb befektetési célpontja lesz” – jósolja Dzsang Hvan Bin, az észak-koreai Kumgang-hegyen idegenforgalmi központot üzemeltető Hyundai Asan alelnöke.
Bár azt nehéz lenne megmondani, hogy az ország távoli vidékein tényleg javul-e az élet, Phenjanban és környékén újabban kedvező fejleményeket tapasztalni. A tavaszi árvizek ellenére bőséges volt a termés, a háztetőket elborítják a száradni kitett kukoricacsövek. A városokban megjelentek a lazán szabályozott magánpiacok, amelyeken a cipőktől és a samponoktól a tévékig és DVD-lemezekig mindenféle áru kapható.
A változásban nagy szerepük van a kínaiaknak. A két ország közti kereskedelem értéke 2007-ben előreláthatólag eléri az 1,7 milliárd dollárt, s az Észak-Koreában tartózkodó külföldi üzletemberek többsége ma már kínai. Az elmúlt pár évben a hatalmas ázsiai ország cégei észak-koreai mércével komoly összeget, 45 millió dollárt invesztáltak kiskereskedelembe, élelmiszergyártásba, feldolgozóiparba, bányászatba és más ágazatokba. „Észak-Koreában nagyon olcsó a munkaerő, és ez vonzó a befektetők számára” – mondja a határhoz közeli kínai Dandongban született Han Li-hszin, aki honlapot indított az észak-koreai befektetések támogatására, s kezdeményezésével immár háromszáz kínai vállalatot sikerült megnyernie. Mi több, Kínából nem csupán az üzletemberek fedezik fel maguknak Észak-Koreát, az oda érkező külföldi turisták zöme úgyszintén kínai.
Mindeközben Dél-Korea sem tétlenkedik. Ro államfő ígéretet tett arra, hogy több milliárd dollárral fogják támogatni az északi infrastruktúra fejlesztését. Az egyik első projektben vasútvonallal kötik össze Dél-Koreát az északi Keszong különleges gazdasági övezettel, amelynek gyáraiban ma már 16 ezer embert foglalkoztatnak a déli cégek. Épülőben van egy második ilyen zóna is, a dél-koreai Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering pedig 150 millió dolláros beruházással készül beszállni egy északi hajógyártó üzembe. Csoj Szu Jang, a szöuli nemzeti újraegyesítési intézet közgazdásza szerint Kína és Dél-Korea levegőhöz juttatja Phenjant, hogy kijuthasson a gazdasági káoszból.
