Végkiárusítás

Koromfekete „gyászruhás” biztonsági őr vigyázza a rendet a törökbálinti GL Outlet „főutcáján”. Nincs sok dolga. A két, alig 100 méteres üzletsor között alig egy tucat lelassult kíváncsi lézeng. Az egyetlen – biztonsági szempontból érdektelen – mozgás a lengedező zászlóerdő a központ óriási, de késő délután is szinte üres parkolója szélén. Jack & Jones, Only, Selected, Riverwoods. A márkákat hirdető lobogók keleti szélben hullámzó serege olyan, mint a kínai reklámújság. Nehéz ismerős figurára lelni benne.

A Premier Outlet Center. Már a harmadik részt építik Biatorbágyon.

„Melyik újságtól tetszett jönni?” – szúrja ki már az elején a jegyzetfüzetemet az éber őr. Igyekszem kötetlenebb mederbe terelni a társalgást. „Itt mindig ilyen kevesen vannak?” A morcos rendfiből – aki civilben persze vásárló is – feltör az elfojtott indulat. „Szerintem egy outletben nem ilyen árakon kellene adni a cuccot. Aki a kiárusításért kijön az isten háta mögé, nem akar 110 ezerért bőrdzsekit venni” – dohog a helyhez szerinte nem illő drágaság miatt. „Kevesebb mint 40 üzlet van már csak, de a háromnegyedében sokkal drágább az áru, mint amennyiért el lehetne adni” – zsörtölődik tovább. „A másik sem sokkal jobb – int a biatorbágyi Premier Outlets felé -, pláne az osztrák parndorfihoz képest. Valamit nagyon elszámoltak itt a boltosok, de ez nem az én dolgom.”

Azért látni vonzó árakat is. Például a „minden táska 1000 forint” akcióban. Az egyik végkiárusításban alkalmi bőrdzsekit is kínáltak, külsőre amolyan 1986-os pekingi modellt, potom 12 ezerért. Ráadásul ott-jártunkkor csak óvodás méret volt, és már sohasem lesz belőle nagyobb.

Közben, a „nagy mozgásra” megérkezett civilben a „gyászruhás” kollégája. Vékony, borotvált fejű srác, a hatvanas évek designját idéző méretes napszemüvegben. „Nem tudom, ki jön majd ide, ha Pesten, az ügető helyén, megnyílik karácsonyra az Aréna Plaza” – találgatja a saját sorsát is.

BŐR ÉS ARANY. A 110 ezer forintos dzseki nem hagy nyugodni. A jelzett irányban vizslatom az aranyáron mért bőrárut. A McGill áruház kirakatán – az itt megszokott 30-70 százalékos alibi akció reklámmatricái mellett – vörös felirat: Végkiárusítás! Alatta egy másik tábla: „Még 8 nap a költözésig”. A kirakat sarkában virít az ominózus kiskabát. Hugo Boss: 219 ezer – helyett – 5 forint híján, 110 ezerért. Nem meglepő, hogy a váróteremnyi boltban egyetlen lélek van, az is a pult mögött. Ráérősen telefonál. Amikor benyitok, nem hisz a szemének: vevő!

„Nem ez a legdrágább dzseki” – biztat. „Van majdnem fél millióért is, de már csak egy. Megnézi?” Nem viccelt. A kesztyűnek való, puha bőrből készült kabátka árcéduláján diszkréten áthúzták a 880 ezer forintos „eredeti” árat. Féláron – már „csak” 440 ezerért is – ugyanúgy csillog a polírozott sertésbőr az energiatakarékos törökbálinti neonfényben…

Az eladó türelmes. Én vagyok az egyetlen, bár reménytelen kuncsaftja. „Hova mennek 8 nap múlva?” – faggatom. „Átmenetileg Pestre, amíg befejeződik a Premier Outletsben az üzletünk bővítése.” Mégsem fájdalmas a búcsú, pedig a McGill szinte alapító tag a belga Group GL tulajdonában lévő GL Outletben, elvégre a 2004-es nyitásától kezdve jelen volt az épületben.

A kezdeti időkben még több volt a vevő a GL-nél, mint a rivális Premierben, de a második évtől kezdve szép lassan átszoktak. Néhány üzletben mégsem csökkentették, hanem a megcsappant bevétel ellensúlyozására még emelték is az árakat, ami persze egyre inkább elriasztotta a vásárlókat.

Az elnéptelenedés már olyan drámai következményekkel járt a GL Outletben, hogy mintegy 300 millió forint bérletidíj-tartozást halmoztak fel a boltosok. Elmérgesedett a vita a bérlők és a bérbeadók között. A boltosok a bajukért az üzletközpontot okolják, amely nem teljesítette a szerződésben vállalt népszerűsítést, marketinget. A központ fennmaradása a tét. A hírek szerint a belga tulajdonos átmenetileg akár már a díjtartozástól is eltekintene, ha a bérlők nem mondják fel az év végén a szerződést. Minderről hetek óta várják az érintettek a nagy bejelentést, de hiába. A régi ügyvezető igazgató távozása óta a GL-ben az újságíró sem kedves vendég. Az igazgatóságon annyit tanácsolt egy, a nevét titokban tartó hölgy, hogy „talán a belga úriembereket tessék kérdezni”. Ám a megadott belgiumi telefonszámmal sem jártunk sikerrel. Márpedig megegyezés nélkül – a konkurensek szerint – legfeljebb hónapjai vannak hátra a GL-nek. Mára úgy leesett a forgalom, hogy a vásárlókat vonzó nagy márkák – a „mágnesbérlők” – egymás után költöznek ki a törökbálinti objektumból. Nem csak a Boss márkát árusító McGill megy, bezárta a boltját a HP is. Utóbbi a Premierben lévő üzletére összpontosít. A Benetton szintén a nyáron hagyta ott Törökbálintot. Szabó Zoltán, a márkát forgalmazó Color Life Kft. magyarországi menedzsere azonban ügyelt rá, hogy kimaradjon a többi bérlő és a tulajdonos vitájából. Tartozás nélkül távozott, s ment át a konkurens biatorbágyi központba. „Üzletileg kifizetődőbb a Premier” – indokolja a lépést, de nem tör pálcát a belga központ felett.

Sok apróságon múlik, hogy melyik outlet lesz sikeres, és melyik nem. A nagy márkák vonzása ugyanúgy számít, mint a jó ár. Türelem is kell. A nagy nemzetközi cégek átmenetileg a ráfizetést is vállalják a későbbi fellendülés reményében, amelyet egy kis hazai kereskedő már nem tud kivárni, mert a fennmaradáshoz azonnal profitot kell termelnie. A nagy márkák másképpen számolnak. A kifutott modellektől, a raktárkészlettől szabadulnak az outletekben, nem a haszon az első. Elméletben. Más kérdés azonban, hogy olyan termékről is hallani, amelyet drágábban kínáltak Törökbálinton, mint a budapesti belvárosban lévő áruházban.

ÜRES KÉZZEL. A bonyolult okfejtések között rendet vág az outletbeli ruhabolt eladója. „A GL-ről én mostanában nem láttam reklámot. Meg is értem: mit reklámozzon? A sok ismeretlen között csak egy-két jó márka maradt az egész központban. Ezekben is többe kerül az áru, mint a Premierben, nézze csak meg.”

Alighanem menni kellene, mert 6-kor már csak páran ténferegnek, degeszre tömött reklámszatyrok helyett üres kézzel a központban. „Mindjárt zárnak?” – kérdezem a 16 évesekről elnevezett ruhabolt előtt magányosan dohányzó eladólánytól. „Áááá! Nyolcig nyitva van, csak most a szokottnál is kevesebben vannak.”

A GL Outlet Center. Csak hónapjai lehetnek hátra.

A kertek alatt autóval alig 3 perc, amíg feltűnik a konkurens Premier Outlets Center jellegzetes tornyos főépülete, pedig a kőhajításnyira épülő M1 outlet-plazához igyekvő teherautók miatt még meg is kellett állni. A skót Miller Developments és a Raiffeisen Ingatlan Zrt. fejlesztésében létrejött Premier ma már nagyobb a törökbálinti riválisnál. Szeptemberben adták át a 4800 négyzetméteres – 27 üzletből álló második ütemet, és a földmunkák alapján máris formálódik a 7000-8000 négyzetméteres harmadik lépcső. Ha kész lesz, 100-110 üzlettel, csaknem 25 ezer négyzetméterrel, nagyjából a duplája lesz a 16 ezer négyzetméteres GL-nek, amelynek az egyik földszinti szárnyát és az emeleti részét sosem nyitották meg a nagyközönség előtt.

Nem csoda, hogy Szebenyi Miklós, a Premier igazgatója elégedetten mosolyog. „Az első évben 1,2 millió látogatónk volt, de az idén már több mint 2 milliót várunk. Az itt lévő nagy márkák vonzására egyre érkeznek az új bérlők, és évtizedes szerződést kötnek.” Ez sikernek számít, mert máshol is beindult az outlet-építés. A Buy Way Soroksáron és Dunakeszin két központot is nyitott. Itt, a szomszédban 16,5 ezer négyzetméteren tavaszra kész lesz az M1 Outlet Center, és a Premier tulajdonosai innen 200 kilométerre, Polgáron már szervezik az M3 Outlet építését is. Hallani továbbá egy tervezett bajai outletről is.

A premieres pezsgés oka, hogy a vevők lassan megkedvelik ezt a formát. „Lassan…” – sóhajt Szebenyi Miklós. Sokan még mindig a kínai piac konkurenciáját látják az outletekben, és nem a márkát, a minőséget. Az „ezer forintos táskák” az outletek szégyenei. „A silány, filléres termékeket a hétvégi kirakodóvásárokon és a józsefvárosi piacon kell keresni. Nálunk azok a bérlők, akiket eddig lecseréltünk – csak három volt belőlük – mind gyenge minőségű, olcsó árut árultak, és a legjobban a viszonylag magas árukat elérhető áron kínáló üzletek teljesítenek, mint a Columbia, a Nike, az Adidas, a Puma, a Benetton, a Levi’s” – magyarázza az igazgató.

Az outletek nemzetközi jelszava: „Value for money”, vagyis „Értéket a pénzért”. Árukínálatuk jellemzően egyéves vagy „fiatalabb” termék, mivel már leárazási időszakban kikerülnek az aktuális év modelljei, sőt, a mintakollekciók kiárusítása révén néha a szezon előtt meg lehet venni a legújabb modelleket, limitált darabszámban és méretválasztékban.

Hétköznap este azért nem látszik a meggyőző fölény a Premier forgalmában. Mindenütt ismerős nagy nevek, Adidas, Nike, Tom Tailor, Levi’s, Budmil, Mustang, Roland, Tommy Hilfiger, Pepe Jeans, Fila… A felsoroltak között is van persze magyar termék, de a Premierben vállaltan hazai márkát is találni: Horváth Cipő és Főzelék Mánia. Szól a zene is, sétálnak a nézelődők, de zsúfoltság, sokaság itt sincs. Az árkádok alatt megfáradt menedzser kacsázik a feleségével kirakattól kirakatig. A bokáján harmonikázik a túlméretes öltönynadrág. Akár Hugo Boss is lehet. Az egyik kirakatnál felcsillan a szeme. Lefékez: mohazöld férfikabát 139 990 forintért. A többség azonban csak bámészkodik itt is, még a felkapottabb áruházakban is két-három eladó jut egy-egy ritka vásárlóra. „Jöjjön csak ki hétvégén este. Annyian vannak, hogy egy gyufaszálat sem lehet leejteni” – invitál egy vattacukor illatú, gyanús édességet készítő utcai árus. A statisztikák szerint igaza lehet: a várostól való távolság miatt az outletek hétvégén érik el a forgalmuk kétharmadát. Ráadásul ide nem nézelődni, enni járnak az emberek, 80-90 százalékuk vásárol is.

A kacskaringós kihajtón, hazafelé „elköszön” az erdélyi stílusban épült Premier csúcsos-tetős harangtornya – a Roland és a Mango bolt között még székelykapu is van -, amelyen nincs ugyan kereszt, de a nélkül is olyan, mint egy templomtorony. És még azt mondják, hogy a plaza a vásárlás temploma…