Gyerekkönyvek közé sorolta az egyik nagy hazai könyvesház Art Spiegelman Maus című önéletrajzi képregényét, amely a holokauszt témáját tárgyalja rajzos eszközökkel, ám kíméletlen művészi őszinteséggel. Ez a baki jól tükrözi, hogy nálunk kevesen tekintik felnőtteknek szóló alkotásnak, vagy a magas kultúra részének a képregényt. Erről a szegmensről mélyen gyökerező téveszmék élnek tovább: a képregény csak irodalmi adaptáció, vagy szuperhősös füzet az ifjúsági szórakoztatására. A műfaj kiadói két éve hangoztatják a kilencedik művészeti ágként aposztrofált képregény létjogosultságát a felnőttek könyvespolcain. A képregény – a filmhez hasonlóan – alulról jövő művészeti ág, éppen ezért könnyebben befogadható sokak számára. Legrangosabb darabjai azonban egyszerre nyújtanak irodalmi és képzőművészeti élményt, és lassan az akadémikus művészetben is helyet kapnak.
Képregénybolt a Dalszínház utcában. Bővülő hazai kínálat.
HIÁNYPÓTLÁS. A könyvárusító paloták ugyan végre kitették polcaikra a képregényeket, ám – például a szakácskönyvekkel ellentétben – külön kategóriára még mindig nem tartják érdemesnek a műfajt. A hazai teljes kínálat jóformán csak az évente megrendezett képregény-fesztiválokon elérhető. Ezt a hiányt szeretné pótolni a szeptember közepén a Dalszínház utcában megnyílt, jelenleg legnagyobb hazai képregénybolt. Az üzletet vezető Korcsmáros család, a képregényekkel foglalkozó Képes Kiadó tulajdonosa – az egyebek mellett Rejtő Jenő-adaptációival befutott múlt századi neves képregényrajzoló Korcsmáros Pál leszármazottai – minden hazai forgalomban kapható példányt elérhetővé akarnak tenni a műfaj kedvelői számára.
Ha nagyon lassan is, de 2005-ben valami elindult a magyar képregény körül. Az utóbbi két évben tízről mintegy kétszázra nőtt az évente megjelenő kiadványok száma. A fellendülést mutatja az is, hogy 2005-ben az év elején még csak három kiadót összefogó Magyar Képregénykiadók Szövetsége az év végére tizenöt tagot számlált, s mára már mintegy húsz kisebb kiadó munkálkodik a képregény népszerűsítésén.
Egy időben a premierrel
Hatalmas űr van Magyarországon, ráadásul pont az olyan jellegű képregényekből tapasztalható hiány, amelyek képesek bebizonyítani azt, hogy a műfaj felnőtteknek is szólhat, képes gondolatiságot közvetíteni, és egy teljesen más típusú művészeti élményt nyújt a befogadónak – vallja Halmos Ádám, a Nyitott Könyvműhely kiadó vezetője, aki ez utóbbi gondolatot választotta Art Comix sorozatának ars poeticájául. Idén ősszel például a Marjane Satrapi iráni alkotó Persepolis című négyrészes sorozatának első két kötetével rukkolnak elő. A teljesebb hatás érdekében az iszlám forradalom idejében játszódó, a Maushoz is hasonlított albumot egy időben adják majd ki az azonos című, Cannes-ban is díjazott animációs film bemutatójával. Kérdés, hogy nálunk mennyire lesz sikeres a Franciaországban 300 ezres példány-számú bestseller. Az általában 1500-3000 példányban megjelenő úgyneve-zett graphic novel típusú, művészeti képregények ugyanis csak két-három év alatt fogynak el, de a kiadóvezető elmondása szerint a képregény feltámasztásához az igényt meg kell teremteni, ez pedig hosszú távú tevékenység.
KULTÚRMOCSOK. A hazai képregény-kultúra hanyatlásáért sokan egy bizonyos Finogenov elvtársat tesznek felelőssé. A tüskés nyelvű szovjet esztéta imperialista kultúrmocsoknak titulálta a műfajt, s könnyelmű kijelentésével elérte, hogy jó húsz évre önálló kiadványként eltűnjön hazánkból a képregény. Szerzői művek nem jelenhettek meg, csak az irodalmi és filmes adaptációkat – mint az Egri csillagok, netán a Piszkos Fred képes feldolgozása – tűrték meg. A Fülesben megjelenő képregények azonban annyira népszerűek voltak ebben az időben, hogy a rejtvényújságot az olvasók 60 százaléka szinte kizárólag azok miatt vásárolta.
A kilencvenes években érte el az igazi enyészet a képregényt, elsősorban a befektetők hiánya miatt – vélekedik Kozma Péter, a kArton képregény és karikatúra galéria alapítója. „Úgy működik, mint amikor egy cipőgyár elküldi két képviselőjét egy afrikai országba. Az egyik azzal jön vissza, hogy ott nekünk semmi keresnivalónk, mert mindenki mezítláb jár. A másik pedig azt mondja: Micsoda piac! Magyarország és a képregény esetében ezt úgy képzelhetjük el, hogy míg itt a többség mezítláb jár, körülötte már az összes országban mindenkinek 10-15 pár cipője van” – illusztrálja érzékletesen a hazai helyzetet Kozma Péter. Most viszont optimista: talán az áttöréshez nem lesz szükség a nagy befektetőkre, a kis kiadók ténykedése nyomán beindulhat valami nálunk is, ahogy máshol is elkezdődött a folyamat.
A képregény Mekkáját, az európai képregény egyik őshazáját, Franciaországot szívesen hozzák fel követendő példaként a hazai rajongók. Ott ugyanis az egész országban bárhol fellelhető, gyakran kávézóként is üzemelő képregénybolt-hálózatokat kortól és társadalmi státustól függetlenül mindenki látogatja. Nem hiába adtak ki heti 80 albumot tavaly az országban. Ezzel azonban Franciaország jóval elmarad a világelső Japán mögött, ahol egymillió különböző kiadvány talál gazdára évente. A japán képregény, a manga pedig már nemcsak a hazájában népszerű: néhány éve világhódító útra indult, vastag szeletet hasítva ki magának a francia, no meg az éppen kibontakozó magyar piacon is.
SOKOLDALÚ MŰFAJ. Életünket körbeszövi a képregény: amellett, hogy a harmincas évekhez hasonlóan egyre több reklám használja nagy sikerrel, hasznát veszik a nyelvoktatásban és diszlexiások segítésében. Sok film készítésekor képregényszerű story-boardokon tervezik meg a jelenetek dramaturgiájának és egyes figurák karakterét. A képregény sokoldalúságát mutatja az is, hogy a rajongók mellett egyre több, döntően képzőművészettel foglalkozó gyűjtő fordul az eredeti képregényrajzok felé. Nem véletlenül csaptak le erre a területre: a kArton galéria eddigi két árverésén például előfordult olyan tétel, amelynek egyik évről a másikra húszszorosára (!) nőtt az értéke. Az idén novemberben harmadszorra megrendezésre kerülő képregény-aukció azt jelzi, hogy ez az alulról jövő műfaj nálunk is helyet követel magának az akadémikus művészeti ágak között.
A délszláv háború kockái
Aleksandar Zograf: Pszichonauta, Látomások a Balkánról › 144 oldal › Nyitott Könyvműhely Kiadó (Artcomix sorozat), 2006 › Ára: 2400 forint
Menekülés a fikcióba
Fekete-fehér képregények formájában küldte tudósításait Aleksandar Zograf Olaszországba, Franciaországba és az Egyesült Államokba a délszláv háború alatt a vajdasági Pancsovából. Az alkotó nálunk Pszichonauta. Látomások a Balkánról címen megjelent kötetében a többi közt Üdvözlet Szerbiából címen balkáni képeslapsorozatából is szemezget. Miközben Zograf bombazáport, semmitmondó híradókat, hontalan embereket és tömegsírokat vet papírra, minduntalan keserédes hangulatú álmai közé vezeti az olvasót. Az egyes szám első személyben íródott, nem kis öniróniával, naplószerű őszinteséggel kitárulkozó mesélőt nehéz nem megkedvelni, miközben expresszív képi világgal megjelenített gondolatfoszlányait olvasgatjuk.
Míg Zograf keresetlenségével hat, addig Enki Bilal képregényét a realista rajzok teszik megkapóvá. A belgrádi születésű, Franciaországban élő művész kultikus tetralógiájának szürke-vörös színvilága, az európai képregényrajz hagyományainak ellentmondó, határozatlan körvonalú figurái rémálomszerűen vibrálnak. A reménytelen, apokaliptikus jövőben játszódó történetben a Szarajevóban a háború alatt született három testvér – Nike, Leyla és Amír – vívják meg harcukat az emlékeikért. Az egymásról mit sem tudó testvérek közül, Nike a múltat kutatja, míg Leyla csillagászként felfedezi közös ellenségük, a 00 elnevezésű kultúraromboló szervezet bázisát, ahol Amír testőrként keresi kenyerét. E balkáni érzésvilágú science fiction a képregények dokumentarista vonalát erősíti.
Képregényelmélet
Kockafordítók
Varró Attila: Kult-comics. Válogatott képregényes írások › 252 oldal › Mozinet Kft., 2007› Ára: 1500 forint
Captain America halálos lövést kapott a bíróság előtt – ettől zengett idén tavasszal a sajtó az Egyesült Államokban. A képregényhős 66 éven keresztül mentette meg a világot nap mint nap, diadalmaskodva többek közt Hitler és bolygónk baljósan kommunista féltekéje felett. A Marvel kiadó szerkesztői azzal indokolták a szimbólummá avanzsált kapitány kiiktatását, hogy a 2001. szeptember 11-e utáni Amerikának más típusú hősökre van szüksége. Míg a hír hallatán tőlünk néhány ezer kilométerrel nyugatra egy világ omlott össze rajongók százezreiben, addig nálunk a kísérleti szérummal felturbózott Steve Rogers az errefelé ismeretlen hősök hosszú sorát gazdagítja.
Míg a McDonald’s gond nélkül átszivároghatott hozzánk – ráadásul már a rendszerváltást megelőzően -, a kultúra egy jókora szelete kívül rekedt. Hogyan lehetséges, hogy vizualitásra épülő világunkban éppen egy képekre épülő műfaj nem találta sokáig a helyét ebben az országban? Íme három olyan mű, amely segít fogalmilag, térben és időben helyre tenni, hogy mi is zajlik a képregénykockákon.
Kertész Sándor: Comics szocialista álruhában. A magyar képregény ötven éve › 320 oldal › Kertész Nyomda és Kiadó (Nyíregyháza), 2007 › Ára: 5985 forint
Az amerikai Scott McCloud az alapoktól indul. Visszatessékel minket az időben 3 ezer évvel, hogy onnan kalauzoljon végig egy szimpatikus, ámbár kissé tudálékos figura képében a képregény felfedezésén. Képregény formájában, kockáról kockára ugrándozva vezet végig minket vizuális világunk útvesztőin, megmutatva, mit is élünk át képregényolvasás közben. Finom képi és nyelvi humorral, egyszerű, találó rajzokkal vezet be a kulisszák mögé, a két kocka közti üres térbe; izgalmasan és érzékletesen szól szó és kép kapcsolatáról; és egy nem várt pillanatban saját figurájának titkát is leleplezi. A képregény műfaji sajátosságainak köszönhetően a kötet egyszerre pihentető és elmélkedésre serkentő, filozófiai magasságokba vezető és mégis áltudományosságtól mentes utazásra viszi el az olvasót. S éppen az elméleti téma és a már-már gyerekesnek látszó kifejezésmód furcsa ellentmondása folytán a több mint 200 oldalnyi logikusan sorjázó gondolat után a legelhivatottabb ellenzők is ráébredhetnek: a képregény teljes értékű művészet.
Ezt a gondolatiságot követik Varró Attila egy kötetté összegyúrt képregénykritikái is, amelyben az író már a bevezetőben leszögezi: „ A képregény nem a képes regény sokkal inkább a képek regénye kifejezés összevonása.” A döntően filmkritikáiról ismert szakíró hangsúlyozottan két művészeti ág – a mozgókép és a képregény – párhuzamát boncolgatja. Nem véletlenül, hiszen a két műfaj napjainkban kézenfogva jár. Gondoljunk csak a Sin City és Batman példájára. Így az ismerttől az ismeretlen felé haladva szemezget a képregény három fő ága, az európai, az amerikai és japán vonal legmeghatározóbb alkotásaiból. Egy, a maga területén elmélyült, lelkiismeretes tanár obskúrus részletességével és az érdekesebb pillanatok felett érzett mérhetetlen örömmel nyújt betekintését az olvasónak a képregény sokszínű birodalmába, ahonnan már mindenki a maga kedvére válogathat.
Enki Bilal: A szörny ébredése › 70 oldal › Titkos Fiók Kiadó, 2006 › Ára: 2500 forint
Ha már kellően kiképeztük magunkat a nemzetközi trendekből, ideje megérteni, hogy miért nem írt Varró Attila külön magyar fejezetet, amikor kultikus képregények elemzésére adta fejét. A feladatot, hogy a magyar képregény politikai intrikákban bővelkedő múltját elénk tárja, Kertész Sándor vállalta fel. A több évtized alatt összegyűjtött anyagokból arra is fény derül, hogy nem véletlenül idegenkedünk a Captain America típusú hősöktől. A nyugatellenes propaganda már az ötvenes években leszögezte, hogy minden comic „kimerítő használati utasítás a legkülönbözőbb gyilkosságokhoz”. Az állami intézkedésre megszüntetett ponyvairodalomhoz hasonlóan a képregénykockákon is nevelő hatású képsorokat vártak el, így a szerkesztők kitiltották az akciódús történetszerkesztést és mindent, ami az amerikai típusú képregényre emlékeztetett. Csak a szóbuborékok maradhattak meg.
A képregény három nagyja, Gugi Sándor, Korcsmáros Pál és Zórád Ernő adaptációi, a Füles és a Mozaik nosztalgiázni hívó képsorai mellett számos újságidézettel tűzdelt, gazdagon illusztrált kötet – néhány elhanyagolható pontatlanságtól eltekintve – olvasmányos stílusban ad átfogó képet az 1939 és 1989 közti időszakról. Reméljük, már nem várat sokára az a szerző sem, aki a rendszerváltás utáni hazai rajzolók életművébe is beleássa magát, hogy végre elhihessük, új életre kelt a magyar képregény.
Marketing: Miért kell?
A mikro- és kisvállalatok többségénél marketing szinte egyáltalán nem működik, vagy ha mégis, legfeljebb néhány megkérdőjelezhető eredményességű hirdetés feladását értik alatta. A Pécsi Tudományegyetem tanára éppen e vállalkozói, vállalatvezetői körnek írta új, a klasszikus tankönyvek hagyományaival gyökeresen szakító kötetét. Minden egyes elméleti részhez képek, ábrák és valós magyar példák nyújtanak színes hátteret, s a marketingrendszer létét nem adottságnak, hanem kívánatos célnak tünteti fel a szerző. Így ahelyett, hogy – mint a hagyományos marketingkönyvek – a rendszert meglévőnek feltételezve, annak feladatait bemutatva indokolná a szervezeti egység létét, az első fejezet a marketing feladataiból kiindulva vezeti le, miért van szükségük erre a tevékenységre a kisebb cégeknek is.
Rekettye Gábor: Kisvállalati marketing › 204 oldal › Akadémiai Kiadó, 2007 › Ára: 3675 forint globalizáció
A továbbiakban azt követhetjük végig, miként segíthet a marketing a cég különféle „élethelyzeteiben” a sikeresebb érvényesülésben. A hangsúly végig a gyakorlaton van: megtudjuk, hogyan kell jó nevet választani, milyen egy konkrét marketingterv, hogyan növelhetjük a cégindítás sikerességének valószínűségét, illetve milyen üzleti modellt érdemes követni, ha fogyasztási cikkekkel vagy ha termelési eszközökkel foglalkozunk. A könyv bemutatja, miként kell vonzóvá és a versenytársakétól kellően elütővé tenni egy terméket, s azt is, hogyan csinálták a gyakorlatban azok, akik sikeresek lettek.● Higgadt liberalizmus
A globalizáció és liberalizmus az egyik leggyakrabban elhangzó kifejezések a társadalomtudományos szakmunkákban éppúgy, mint a politikában, az üzleti életben és a médiában. Sokan sokféleképpen értelmezik, számos fórumon félreértik, vagy szidják. De azért reményt keltő, hogy nagy számban léteznek tudományos alapossággal és a modellszerű gondolkodás szigorúságával megírt munkák is, amelyek ugyan nehezebb olvasmányok, azonban a kiegyensúlyozott és lapvetően pozitív végeredmény után vágyó olvasóknak minden bizonnyal megérik a fáradtságot. Magas István legújabb munkája is ilyen. Nem ideológiákat üldöz vagy dicsér, hanem tudományos igényű, rendszerelvű gondolkodást kínál, érthető nyelven, a mondanivalóját egyszerű logikával és elemi matematikával fűszerezve.
Magas István: Globalizáció és nemzeti piacok › 248 oldal › Napvilág Kiadó, 2007 › Ára: 3600 forint
A szerző találó bevezető gondolata szerint a globális kapitalizmussal itt Közép- és Kelet Európában valahogy úgy vagyunk, mint a jegyben járást követően, a házasság első, „kijózanító” éveiben, amikor is kialakul a „se vele, se nélküle, de inkább vele” érzés. Magyarország régi-új kapitalizmus élménye is valami hasonló volt, amennyiben e térség hamar magához ölelte a globalizáció által kínált lehetőségeket és javakat (amihez persze kellett egy, a fejlett világ által kinyújtott ölelő kar is), és rövid úton megismerte a globális fejlődéssel járó árnyoldalakat. Ez utóbbiakból szintén van ugyanis bőven. Az alcímnek némileg ellentmond, hogy az olvasó nem a liberális felfogások puszta bemutatatást kapja, ellenkezőleg, a liberalizmus erényeinek és korlátainak hihető értelmezéseivel találkozhat mind a globális közjavak, mind a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi pénzügyek néhány kiemelten fontosnak ítélhető kérdésében. A könyv egyik alapüzenete az, hogy a piaci mechanizmusok ugyan messze nem tökéletesek – soha nem is voltak azok -, de egy felvilágosult, és kellően célzott állami részvétel mellett még mindig a gyarapodás legjobb alternatíváját kínálják. A fejlettség ugyanis, a modern piac és az állam kedvező, egyben folyamatosan újra- és átértelmezett interakciójából is táplálkozik. Továbbá abból, hogy kihasználja a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból húzható előnyöket. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy a globalizáció által előidézett változások a nemzetgazdasági gyarapodás szempontjából – egy kis ország esetében – is inkább lehetőségeket kínálnak, mint veszélyeket. Ez a tétel, manapság, egyáltalán nem nyilvánvaló. A gazdagodás forrása ebben a liberális felfogásban piaci elvű, amelyben az értéktermelés alapja a kitartó, szervezett és fegyelmezett munka és a folyamatos alkalmazkodás a változó nemzetközi munkamegosztásban. Ez utóbbi nélkül a világ még szegényebb lenne. Ez a liberális álláspont sarokpontja.
A kötetben összegyűjtött tanulmányok elsősorban a közgazdasági felsőoktatásban részt vevő szakmai közönségnek íródtak, akik a nemzetközi gazdaságtan, az összehasonlító gazdaságtan, és a világgazdaságtan bevezető kurzusain már túl vannak, és akik esetleg már egy mester vagy egy Ph.D fokozat megszerzésén munkálkodnak. Emellett mindenkinek ajánlott, aki a globalizáció kérdéseiről felelősen kíván gondolkodni, közülük is különösen a döntéshozóknak. A kosártöltögetés pszichológiája
Törőcsik Mária: Vásárlói magatartás › 320 oldal › Akadémiai Kiadó, 2007 › Ára: 4200 forint
Nem sokan gondolkodnak el a hipermarketek gondolái között tülekedve, vagy éppen egy Váci utcai butikban válogatva azon, miért éppen azt a terméket vásárolják, ott és úgy, ahogy éppen teszik. Az eladni akarók azonban árgus szemekkel lesik még a tekintet rezdüléseit is, statisztikákat készítenek, illatokkal, hangokkal, színekkel kísérleteznek, csakhogy sikerüljön becsábítani és odaszoktatni a vevőt. A Pécsi Tudományegyetem tanárának tavalyi, most már másodkiadásban megjelent könyve azt mutatja be, miként próbálkozhatunk a vásárlók megértésével, netán befolyásolásával. A könyv, amely külön fejezetben tárgyalja a szervezeti vásárlók, vagyis a cégek, intézmények beszerzési folyamatának sajátosságait, sokkal inkább gyakorló szakembereknek szól, semmint egyetemi hallgatóknak. A stílusa sem tankönyvszerű: az elméleti fejtegetéseket minduntalan gyakorlati példák, ábrák, képek, táblázatok törik meg, a régebbi elméletek pedig egyenesen külön fejezetbe kerültek, hogy azok se terheljék a rohanó olvasó idejét feleslegesen.Külön csemege az a tizenkét interjú, amely a kötetet zárja. Ezek nem csak azt mutatják meg, mire kell figyelni egy mélyinterjú elkészítésénél, hanem azt is, mennyire különböző indíttatások befolyásolják az eltérő élethelyzetű, korú, lakhelyű emberek vásárlási szokásait. A témával nem hivatásszerűen foglalkozóknak alighanem itt érdemes kezdeniük az olvasást, mert a mások mindennapi életébe való bepillantás – s gondolkodásmódjuk megismerése – garantáltan kedvet csinál a könyvhöz. Az adathegyen túl
Volt már úgy, hogy jókora adatbázist kapott, hogy abból hámozzon ki valamilyen döntéshez szükséges információt? A legtöbben tartanak a komolyabb elemzésektől, s az alapstatisztikák elkészítésén túlra nem merészkednek. Az új-zélandi University of Auckland és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói új könyvükben éppen ezen felhasználókhoz szólnak, elsősorban a marketing célú alkalmazást helyezve a figyelem középpontjába. Úgy ismételtetik át az olvasóval az egyetemen jórészt elsajátított statisztikai ismereteket, hogy közben megtanítják használni az erre a célra szolgáló, itthon talán legelterjedtebb szoftvert, az SPSS-t is.
Sajtos László-Mitev Ariel: SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv › 402 oldal › Alinea Kiadó, 2007 › Ára: 4950 forint
A gyakorlati példákkal és képernyőképekkel bőven illusztrált kötet fejezetei esettanulmányokkal zárulnak, amelyek megmutatják, miként használták mások az adott fejezetben elsajátított technikákat egy valós üzleti probléma megoldása során. Így egy kutatás helyes felépítése mellett megismerhetjük egyebek mellett az egyváltozós, a kereszttábla- és a varianciaelemzéseket, a korreláció- és regressziószámítást, sőt a faktorok és klaszterek helyes kialakítási módját is, lépésről lépésre.
Sokan lehetnek, akik úgy vélik: nekik minderre nincs szükségük, hiszen cégüknél rendelkezésre áll a szükséges elemző gárda, vagy az ilyen feladatokra külső szakértőket vesznek igénybe, illetve komplett elemzéseket rendelnek. Csakhogy ahhoz, hogy valaki megértse az ilyen tanulmányok következtetéseit és az azok mögött meghúzódó bizonytalanságot, nem árt, ha képet alkot arról, miként is készülnek.
