Tőkesúlyozás

Húsz egyforma, vadonatúj vitorlás parkolt a horvátországi Biograd kikötőjében a teljes 2005-ös szezonban, de egyik sem futott ki a tengerre. A „szellemflottát” karbantartó személyzet néha beindította a motorokat és elvégezte a szükséges nagytakarítást. A hajók a korábban autóalkatrész-kereskedelemmel foglalkozó Láng Róbert érdekeltségének számító, Horvátországban bejegyzett Adriatic Challenge (AC) doo. társasághoz tartoznak. A magyar hátterű cég 2005 áprilisában kezdte volna meg az adriai hajózásra szakosodott üzletét, de pár nappal az első vitorlások kifutása után a Németországban gyártott hajók egyikének leszakadt a tőkesúlya, és halálos balesetet okozott, így a flottát jó ideig nem lehetett használni.

Pedig az üzlet alaposan be volt biztosítva. A hajókat olyan kedvezményes áron vették, hogy nagy fiaskó esetén eladásukkal a befektetés jórészt megtérülhetett volna, és a megfelelő biztosításokat is megkötötték. „Mindennel számoltunk, de azzal nem tudtunk, ami még soha sehol nem történt meg” – mondja Láng Róbert a balesetre utalva. A megindult vizsgálat és jogi procedúra miatt a vitorlások kihasználatlanul álltak, és a biztosító nem fizetett. A cégnek nem volt bevétele, ám a karbantartás és a kikötői tároltatás tetemes költségekkel járt, vagyis a vállalkozás rögtön az indulás után súlyos pénzügyi helyzetbe került.

Az AC előkészítése összesen mintegy 4 millió eurót (körülbelül 1 milliárd forintot) emésztett fel, az egyéves kényszerszünet pedig további 1,5 millió euróval terhelte meg a büdzsét. A német gyártónak az összes ilyen típusú hajót ki kellett javítania, ezért az AC is csak a tavalyi hajózó szezonban tudott ténylegesen elindulni. „Eredetileg ötéves megtérüléssel, 20 százalékos tőkearányos hozammal számoltunk; hogy az élet mennyire írta át a terveinket, azt majd csak a 2007-es év lezárása után tudom megbecsülni” – mondja Láng Róbert. Bár a baleset után folytatott szakértői vizsgálat lezárult, bírói döntés még nincs az ügyben. Ha ez is meglesz, a lezárásnak két módja lehet: az AC és a német gyártó megállapodhat a kártérítésben, vagy ennek híján hosszas per kezdődhet. Láng Róbert szerint növeli a megegyezés esélyét, hogy a gyártó céget azóta egy pénzügyi befektető vette meg, amely szeretné elkerülni az évekig húzódó bizonytalanságot. Az AC összesen 4 és 5 millió euró közötti összeget fogadna el peren kívül. A flotta fenntartásának tényleges költségén felül ugyanis az első évben kiesett hasznot és a hajók értékvesztését is ellensúlyozni szeretnék. Az amortizáció a szakvélemény szerint legalább 20 százalékos, bár kérdéses, hogy a hajókat egyáltalán el lehet-e adni a jövőben.

OLDÓDÓ FÉLELMEK. Az AC egyébként az indulásakor egyedülálló volt abban, hogy 20 teljesen egyforma vitorlásból álló flottával rendelkezett (mára három riválisa is lett az Adrián). Az üzlet ugyanis arra az ötletre épül, hogy hajóskluboknak, baráti társaságoknak és vállalatoknak szerveznek saját versenyeket. Ez pedig akkor igazán érdekes, ha a résztvevők ugyanolyan vitorlásokkal szállnak harcba, és csupán a hajózótudásuk dönt. A társaság meghatározó részben négy országból – hazánk mellett Csehországból, Szlovákiából és Ausztriából – szerzi az ügyfeleit. A baleset híre alaposan lerombolta a kedvező piaci lehetőségeket, a félelem csak az idén kezdett oldódni, bár a német nyelvterületen még mindig tartja magát. A 2006-os céges mérlegadatok „elrettentőek”, hiszen a 2005-ös állás miatt áthozott veszteséget is tartalmazzák, Láng Róbert szerint viszont biztató, hogy a baleset pénzügyi hatásait leszámítva már tavaly is nullszaldó körül volt a 300 ezer eurós forgalmú vállalkozás. Az idén már „tisztes” nyereséget vár a tulajdonos, és jól alakulnak a 2008-as előzetes foglalások is; a vitorlázás főszezonjának számító őszi hónapok teljesen foglaltak. A bevételi terv 2007-re 800 ezer, az azt követő évre 1,1 millió euró.

Az AC tehát kilábalni látszik a kezdeti hullámvölgyből. Ezt alaposan megtámogathatja, hogy októberben a társaság szervezi a tengeri hajós magyar bajnokságot. A jogot a Magyar Vitorlás Szövetség pályázatán nyerték el, a tenderen egyetlen versenytárssal, a tavalyi rendezővel megküzdve. Láng Róbert szerint azzal nyert az AC, hogy az Adria Kupa körülbelül 20–25 millió forintos bevételéből mintegy 10 milliót felajánlott az utánpótlásképzés számára. A verseny megrendezése – a hírnév javításának várható pozitív hatásaitól eltekintve – közvetlenül nyereséget nem hoz, az AC mintegy 10 millió forintos ráfizetéssel kalkulál. Igaz, ez az összeg a szponzori bevételek nélkül értendő, vagyis a társaság pozitívba tudja fordítani a mérleget, ha – a versenynek megfelelő médiaszereplést biztosítva – jó szponzorokat talál.